<div dir="ltr"><div>
<h1>A Magyar Közt. lovagkeresztes pedofil-ja</h1>
<a href="http://mno.hu/vezercikk/a-lovagkeresztes-pedofil-1239203?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407" target="_blank">http://mno.hu/vezercikk/a-lovagkeresztes-pedofil-1239203?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407</a>
</div>
<div>
</div>
<div>
<div><br><a href="http://mno.hu/vezercikk/a-lovagkeresztes-pedofil-1239203?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407#" target="_blank"></a>
</div>
<span>
2014. július 26., szombat 00:01, frissítve: szombat
00:09 , szerző: Körmendy Zsuzsanna </span>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Sipos Pál tanár, ifjúsági műsorok
televíziós szerkesztője, a Budapesti Kommunikációs Főiskola tanára, a
Magyar Köztársaság lovagkeresztjének birtokosa (2006) valószínűleg
elhagyta az országot. Ügyes, kreatív ember, mondták róla tévés kollégái.
Igaz. Ügyesen és kreatívan meglépett a felelősségre vonás elől. Nem
volt mersze a nyilvánosság elé állni, és vállalni azt, hogy saját
gimnazista diákjaival fajtalankodott.</b></u></span></p>
</div>
<div>
<p>Irigylésre méltó a kor, amely jól ismeri a
botrány, botránkoztatás fogalmát, s tisztában van azzal, hogy nemcsak az
követ el bűnt, akinek tettei megbotránkoztatóak, hanem az is vétkes,
aki szemet huny a skandalum fölött. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A média huszonöt éves késéssel
föltálalta <a href="http://mno.hu/belfold/sipos-pal-elhagyta-az-orszagot-1239002" target="_blank">Sipos Pál</a>
középiskolai tanár pedofilmúltját, aki ügyének eltussolása után
zökkenőmentesen átigazolt a televízióhoz.</b></u></span> Nagyon naivnak kell lennie
annak, aki véletlennek hiszi, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a pedofil tanár éppen a
gyerekműsorokat szerkesztőségébe kerülhetett, s ott dolgozhatott
évtizedekig.</b></u></span> Nemrég meginterjúvolt tévés<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> kollégái úgy áradoztak Sipos
Pál tehetségéről, mintha az jogosult lett volna elfedni jellemének
fogyatékosságait. Közben azért kiderült, hogy szinte mindegyik munkatárs
tudta, hogy Sipos kolléga körül „valami nincs rendben”, egyikük pedig,
elég groteszk módon, azért aggódott, mi lesz, ha az amúgy nős Sipos
Pálról kiderül odahaza, hogy a fiúkat szereti. Mellébeszélés ez a
javából,</b></u></span> ahogy az is, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a gyerekeket az említett tévécsatornánál
annyira óvták, hogy a forgatási szünetben még cigarettázni sem volt
szabad a közelükben. Ha igazán óvták volna őket, a közelükbe se engednek
egy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">pedofilt.</span></b></u></span></p>
<p>Ne tegyük egymás mellé fundamentalista módon <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a homoszexualitást és a
pedofíliát!</span> A józan ész, a morális alapú megértés és a felnőtt világon
belüli szexuális szokások különbözősége iránti tolerancia éles
határvonalat húz a kettő között. </b></u><u><b>A zaklatásnak kitett gyerek helyzete
egészen más. Ő nem képes úgy védekezni, ahogy egy felnőtt. </b></u></span>Különösen
akkor nem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ha az illető piedesztálon van: színvonalas órákat tartó
tanár, lelki vezető.</b></u></span> Ezért érthetetlen, hogy a tévés kollégák enyhítő
körülményként emlegették a pedofil szerkesztő „kreativitását”, holott a
tehetség, a megnyerő, lehengerlő stílus ebben az esetben a bűn
kivitelezését szolgálta. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A szülők is jobban bíznak a tekintélynek
örvendő, közkedvelt tanárban, mint abban, akinek unalmasak az órái, és
még fegyelmezni sem tud. </b></u></span>A gyerekek pedig szeretetükkel, sőt, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>n</b></u><u><b>em ritkán
rajongásukkal honorálják az átlagból kiemelkedő, velük bizalmas
kontaktust teremtő tanár színes óráit </b></u></span>– a még színesebb különórákon vagy
táborban éri aztán őket a meglepetés… Ördögi kör ez. Egy rajongó kamasz
könnyen csapdába ejthető. És amint az ábra mutatja: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a pedofil fogságába
került egy egész gyereksereg. Hogyan történhetett? Úgy, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> a gyerekek
követendő mintát, példaképet keresnek</span>, még akkor is, ha manapság a
liberális szótárban ilyen, hogy „példakép”, nincs,</b></u></span> csak a porosz
iskolarendszerben létezett. Pedig van vágy a kamaszokban egy felnőtt
barátságára, és van ideálkeresés. És<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> aztán van arcra bukás, csalódás és
megszégyenülés. Egy gyerek lelke vagy összetörik, vagy deformálódik.</b></u></span> Az a
kamasz, akit valaha is letámadott a tanára, s nem volt elég erős neki
nemet mondani (Hogyan? Egy példaképnek?), <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>hosszú évekig cipelni fogja
magában a bűntudatot, ami egész libidójára, sőt párválasztására is
rányomhatja a bélyegét.</b></u> </span>A bűntudattal terhelt kamasz, aki <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a világnak nem
mer beszélni róla, minek volt részese (hiszen retteg attól, hogy őt
fogják hibáztatni)</b></u></span>, még a szexualitásban is büntetni fogja önmagát. A
többi pszichiáterekre tartozik.</p>
<p>Sipos Pál mindezt valószínűleg nem gondolta végig, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>úgy látszik,
annyira nem volt kreatív és tehetséges, hogy áldozatainak eljövendő
sorsába belehelyezkedjen.</b></u></span> A szélesebb körű társadalmi önvizsgálat
lehetőségét határozottan megakasztotta <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Révész Sándor Népszabadság-beli
jegyzete, amelynek címe az volt: A pedofil is ember. Ezt ki lehetne
egészíteni számos állítással: például azzal, hogy Szita Bence gyilkosai,
akik a 11 éves kisfiút élve eltemették, szintén emberek.</b></u></span> A családirtó
is ember, és a nagyanyját megölő fiatal férfi is ember. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Soproni Ágnes
színésznő fia is ember, aki barátját rávette, hogy fejezzék le és
darabolják fel az anyját. Sőt, Sztálin és Mengele is ember volt: voltak
érzéseik, gyengéik, volt kedvenc ételük, zeneszámuk.</b></u></span> „Jaj annak, aki
érzéketlen a botrányokra” – írta egyik prédikációjában John Donne, aki
fiatal korában merész szerelmes versekkel tette ismertté nevét, aztán
Isten felé fordult.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A kialakulatlan személyiség úgy keresi az impulzusokat, mint a
napraforgó a napot. Arra fordul, amerről erős hatás éri. Disztingválni
még nem tud: ha tudna, akkor fejlett személyiség lenne, és nem lenne
szüksége erős impulzusokra.</b></u></span> Valahol ebben rejlik <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a mocsoksága annak,
hogy egy felnőtt, aki már kialakult személyiség, játszadozik egy éretlen
gyerek testével, lelkével.</b></u></span> Egy félkész személyiséget könnyű birtokba
venni és hatás alá vonni.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Vannak bűnök, amelyek ellen a nyilvánosság az igazi büntetés. Az,
hogy a világ szemébe kell nézni. </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ezt 25 éve a Trefort gimnázium
megakadályozta. Úgy tett, mint az álszent úri családok, ahol mindenki
tudja, hogy a vérmes nagybácsi a kislányok szoknyája alá nyúl, de erről
„nem illik” beszélni. </b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A Sipos-ügy minden szennye most belerobbant a
nyilvánosságba.</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span>Futhat ez az ember, ahová akar. Külföldre elszökhet, de
sem a saját lelkiismerete, sem a magyar nyilvánosság ítélete elől nem
menekülhet.</p> </div></div>