<div dir="ltr"><h1>Könyvajánló: Nős papok? – Harminc égető kérdés a cölibátusról </h1>
<div>2014. július 26. szombat 10:34</div>
<h3>Az Arturo Cattaneo olasz teológus, pap tanár által
szerkesztett kötet érthetővé akarja tenni a szélesebb nyilvánosság
számára azokat az okokat, amelyek miatt a papi cölibátus annyira
szívügye az Egyháznak. A szerzők e célból válaszolnak a cölibátussal
szembeni leggyakoribb és legkritikusabb ellenvetésekre, különféle
szempontok szerint csoportosítva őket.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=54426&img=o_nospapok.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin:13px auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=54426&p=1&img=c_nospapok.jpg" alt=""></a><i>Franco Manzi</i>
teológus pap <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>azt vizsgálja, hogy a papi cölibátus a latin Egyház egyik
követelménye, vagy van biblikus eredete is.</b></u></span> <br></p><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Újszövetség alapján
</b></u></span>megállapítja: evangelizáló szolgálata által <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Fiú, Jézus Krisztus
egységben mennyei Atyjával „fiúkat nemzett az örök életre”. Nem nősült
meg, és nem nemzett gyermekeket,</b></u></span> hogy kinyilatkoztassa a nem „testi”
módját annak, ahogyan Isten őáltala és<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> a Szentlélek által fiakat nemz
(Róm 8,15; Gal 4,6).</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Vér szerint nem voltak gyermekei, de szerette
tanítványait, mint „testvéreit”</b></u></span>, a Tizenkettővel közös életet élt, és
bár senkinek nem engedte meg, hogy „atyának” szólítsa, világos jeleit
adta az Isten egyetlen atyaságának, és annak, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Atya egyszülött
Fia (Jn 1,14–18), akit az Atya elküldött, hogy elvezesse fiait az isteni
dicsőségre.</b></u></span> Ezért a Fiú, megkapva az Atyától az isteni életet,
részesítette benne azokat, akik hittek őbenne (Mt 19,28–29).</p>
<p>Másrészt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus, fiakat „lelkileg nemzve”, de cölibátusban és
önmegtartóztatásban maradva, lehetővé tette, hogy megértsük,</b></u></span> hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">az
isteni élet</span> „nem romlandó magból” (1Pt 1,23), s „nem is a férfi
akaratából” (Jn 1,13</b></u></span>)<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ered.</b></u></span> Krisztus a tizenkét tanítványával megélt
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>cölebsz, önmegtartóztató és testvéri élete által tanúságot tett
Istenről</b></u></span>, az Atyáról, lehetővé téve számukra, hogy „spirituálisan”
nemzzenek fiakat az örök életre.</p>
<p>Annak alapján, amiről az Újszövetség tanúskodik, a Tizenkettő és az
apostoli Egyház többi evangéliumhirdetőjének testvéri, önmegtartóztató
életformája rendkívül jelentős példa az evangélium központi tartalmának
tanúsítására. Ebben ragadható meg annak alapvető<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> biblikus oka, amiért a
cölibátus továbbra is kötelezettség az egész Egyház püspökei, valamint a
latin Egyház számára.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b><i>Arturo Cattaneo</i> kétségbe vonja azt a sokat hangoztatott
véleményt, hogy a házas férfiak felszentelése elősegítené a hivatások
számának növekedését</b></u>. </span>Ezek száma ugyanis azokban a keresztény
felekezetekben is csökken – például az anglikánoknál és a
lutheránusoknál –, ahol a cölibátus kötelezettsége nem létezik. A szerző
hangsúlyozza: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ahhoz, hogy növekedhessen a felszentelt papok száma,
először is a hivatások hiányának legfőbb okát kell felismernünk:</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a hit
gyengülése <span style="background-color:rgb(217,210,233)">nehézzé teszi, hogy </span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>felfogjuk Jézus közelségét, hogy „szeret
minket, megszólít, és kér, hogy kövessük”</b></u></span>. Ezenkívül az is tény, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
sokan vannak azok, akik számára <span style="background-color:rgb(255,255,0)">az Egyház </span>szinte semmit nem jelent,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>nem
látják benne <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Isten ajándékát, amelynek küldetésében részt vehetnének.</span></b></u></span> Az
is lényeges szempont, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Nyugaton tudatosan szabályozott módon kevés
gyermek születik, s emiatt a szülők gyermekeiket nem támogatják <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a papi
hivatásra törekvés</span>ben.</b></u></span></p>
<p><i>Johannes Maria Schwarz</i> pap tanár kutatásokra hivatkozva
állapítja meg, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a cölibátus nem oka </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a szexuális visszaéléseknek</b></u></span>.
Rámutat: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>senkinek sem jutna eszébe, hogy a házasságot tegye felelőssé az
egyik szülő</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> pedofil rémtettei miatt</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ezek „aberrált” szörnyűségek,
amelyekre semmiféle igazolást vagy kiváltó okot nem találhatunk</b></u></span> egyetlen
keresztény életállapotban sem. E cselekedetek annyira idegenek a
személytől, mint amennyire a szeretettől. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Akár házasságot köt valaki,
akár Isten Országáért a cölibátust választja, szeretetből teszi.”</b></u></span></p>
<p>P. Schwarz <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>adatok</b></u></span>at közöl: az Egyesült Államokban az 1951 és 2001
között szentelt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>összes papot</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>figyelembe véve </b></u></span>a gyermekek és fiatalok
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>megrontásával megvádolt papok</b></u></span> száma <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>1,5–1,8 százalék</b></u></span> között van.
Olaszországban jelenleg több mint 50 ezer pap szolgál, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az elmúlt tíz
évben 80 papot <span style="background-color:rgb(255,255,0)">vádoltak meg</span> és <span style="background-color:rgb(255,255,0)">ítéltek el </span>pedofília miatt</b></u></span>. Világszerte a
nem cölibátusban élő férfiak harminchatszor nagyobb arányban válnak
szexuális bűncselekmények elkövetőivé. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A kiskorúak ellen elkövetett
szexuális visszaélés</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> nem sajátságosan klerikusi probléma</b></u></span>, és<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> nem
tipikusan a cölebsz papok problémája.</b></u></span></p>
<p><i>Ernesto William Volonté</i> teológus lelkipásztor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szeretet
hatalmas kalandjának nevezi a cölibátus</b></u></span>t, hangsúlyozva, hogy „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
szeretetben való döntés, az igaz barátság az, ami készségessé tesz arra,
hogy a másik életét szolgáljam Krisztust utánozva.”</b></u></span></p>
<p>A kötethez <i>Mauro Piacenza</i> bíboros, a Kléruskongregáció
prefektusa írt előszót és tanulmányt is. A főpásztor figyelmeztet: „A
cölibátus ugyanolyan idegen a mai kultúrától, mint a házastársak
egymáshoz való hűsége vagy a házasság előtti önmegtartóztatás… a modern
kor egyik legnagyobb nevelői kihívása előtt állunk…<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Az 1960-as évek
szexuális forradalma, amely az ember felszabadítását ígérte</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>valójában
ösztönei rabszolgájává tette az embert. </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A papi cölibátus mélyén
meghúzódó logika ugyanaz, mint ami a keresztény házasságban is jelen
van: a ’minden’ és a ’mindörökké’ teljes ajándéka a szeretetben…</b></u></span>”
Piacenza bíboros leszögezi: a pap az Abszolútum tanúja. A mai kor
számára az igazi ellentmondás nem a felületes eredetiség keresésében
áll, ami rövid és csekély érdeklődést tud csak kiváltani. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A papok csak
akkor lesznek valóban az „ellentmondás jelei”, ha megélve a saját
identitásukat és eredetiségüket, szentekké válnak. Más út nem létezik.</b></u></span> A
prefektus példaként említi Vianney Szent Jánost, Bosco Szent Jánost,
Szent Maximilian Kolbét, Szent Josemaria Escrivát. „Mindannyian papok,
mind egymástól különböző személyiségek…, és mégis mindannyian rendkívüli
módon egyek a szeretet és a Krisztusról való tanúságtétel által, és
azáltal, hogy valóban prófétai jelekké tudtak lenni” (Szent István
Társulat, 2014).</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p></div>