<div dir="ltr"><h2><a href="http://mandiner.blog.hu/2014/07/23/1944_marcius_19_a_sorsfordito_naci_megszallas" target="_blank">1944. március 19.: a sorsfordító náci megszállás</a></h2>
<h3>Írta: <a href="http://blog.hu/user/63697/tab/data" target="_blank">AgentUngur</a></h3><p><a href="http://mandiner.blog.hu/2014/07/23/1944_marcius_19_a_sorsfordito_naci_megszallas?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407" target="_blank">http://mandiner.blog.hu/2014/07/23/1944_marcius_19_a_sorsfordito_naci_megszallas?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407</a><br>
</p>
<p><a href="http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/65.html" target="_blank"><img src="http://m.cdn.blog.hu/ma/mandiner/image/1407/nemet_megszallas.png" alt="nemet_megszallas.png"></a></p>
<p>Nem vagyok oda az emlékművekért, névváltoztatásokért, ünnepségekért
és megemlékezésekért. Nem azért, mintha időnként nem lennének fontosak,
de<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> a mai Magyarországon egész egyszerűen túl sok van belőlük. Kár a <a href="http://mandiner.blog.hu/2013/11/05/horthy_oroksege_nem_lehet_bronzba_onteni" target="_blank">bronzért</a>, erőfeszítésért, botrányért.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A Szabadság téri német megszállási emlékmű olyan, amilyen.</b></u></span> Itt nem
kívánom értékelni, csak magát az eseményt, amire emlékezni kívánt.
Üzenetének ugyanis van egy nagyon fontos eleme. Az, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> alaposan
leszögez egy megkerülhetetlen tényt: </b></u></span>Magyarország 1944. március 19-én
elvesztette egyébként is meglehetősen csekély mozgásterének túlnyomó
részét – ha röviden akarjuk mondani, elvesztette függetlenségét. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem
igazán az emlékmű számít, hanem az, hogy magával az eseménnyel legyünk
tisztában, azzal kapcsolatban kéne hisztériától és bel(kül) politikától
mentes vitát folytatni. A vitáért a bronzzal ellentétben ugyanis sohasem
kár.</b></u></span></p>
<p>A német megszállásnak számos tragikus következménye lett, ezek közül a
magyar zsidóság tragédiája az egyik, az érintett magyar polgárok számát
és sorsának kegyetlenségét illetően kétségtelenül a legnagyobb. Nem
elfogadható narratíva az, hogy 1944. március 19-e után nem volt magyar
felelősség a történtekben, de az sem, hogy egy szuverén magyar állam
saját akarata lett volna, ami történt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A megkerülhetetlen tény tehát a következő: ha nincs német megszállás,
a magyarországi zsidók, zsidó gyökerű magyarok túlnyomó része, több
mint kilencvenöt százaléka megalázva, megtaposva bár, de túléli a
második világháborút. A berlini döntés Magyarország
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">megszállásá</span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ról igazi </span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">fordulópont.</span></b></u></span><a name="14763f3e3ffc863a_more6534761"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A németek uralta Európában ezzel éppenséggel az utolsó menedék esett
el. Holokauszt a Harmadik Birodalom árnyékában ugyanis mindenhol volt,
szinte mindig kollaboránsok segítségével, egyes esetekben egyenesen
általuk végrehajtva. (Legfeljebb a nácik által kivételezetten,
mintaprotektorátusként kezelt, </b></u></span>és a semleges Svédországgal szomszédos
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Dánia kivétel, ahol 1943-ban a széles társadalmi ellenállás a zsidóság
99%-át, hétezer embert megmentett.</b></u></span>)</p>
<p>Ha körbenézünk a korabeli Európában, akkor láthatjuk, hog<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>y 1944
márciusáig – zsidótörvényeivel, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hivatalos antiszemitizmusával,
Újvidékkel, a kárpátaljai deportálásokkal és a munkaszolgálattal</span> együtt
is – Magyarország egy viszonylag biztonságos sziget volt </b></u></span>a népirtás
tengerében. Ez nem felmentés vagy mentegetés, csak egy tény közlése
– Randolph L. Brahamot idézném, ha a könyvtáram közelében lennék.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Az 1941 áprilisában megszállt Szerbia lett az első „zsidómentes”
ország a náci övezetben. </b></u></span>A tömeggyilkosságot túlnyomórészben nem a
németek, hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a szerb kollaboráns hatóságok hajtották végre, 1942
augusztusára a szerbiai zsidók kilencven százalékát megölték. </b></u></span>Romániában
Szerbiához hasonlóan, de közvetlen német megszállás és iránymutatás
nélkül, saját kézbe vették a zsidóság kiirtását, a román hadsereg által
meggyilkoltak vagy a nélkülözésekben elpusztultak száma 280 ezer - 380
ezer körülire tehető. Az ugyanakkor tény, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a román holokauszt
Moldáviára és Besszarábiára fókuszált,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a saját végrehajtású
tömeggyilkosság a dél-erdélyi, jelentős részben magyar anyanyelvű
/identitású zsidóságra nem terjedt ki.</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Kérdéses, hogy az akarat hiánya
vagy a háború menetének fordulata miatt.</span></b></u></span></p>
<p>A horvát állam a románhoz hasonlóan jórészt saját hatáskörben
hajtotta végre a zsidóság megsemmisítését, egy nagyobb és számos kisebb
„horvát fejlesztésű”, körülményeiben még a kor mércéjéhez mérve is
döbbenetesen brutális koncentrációs táborban, már 1941 áprilisától.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Szlovákiából 1942 márciusában kezdődtek meg a deportálások a szlovák
államapparátus szervezésében, az első szlovák állam, jelentős részben
szintén magyar anyanyelvű/identitású zsidó lakosságának 77%-át
pusztították el.</b></u></span> A balti államokban,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Hollandiában, Belgiumban, de a nagy
és dicső Franciaországban is voltak olyanok, nem kevesen, akik részt
vettek a holokausztban.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Vichy-kormányzat apparátusa</b></span>, a nem kevés belga
és holland kollaboráns éppenséggel <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a német kényszeren túl is meglehetős
lelkesedéssel vett részt a zsidóság kifosztásában és deportálásában.</b></u></span></p>
<p>Ukrajnában is megfelelő mennyiségű kiszolgálóra talált a nácizmus, és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Kárpátalja, ha 1939 márciusában Magyarország nem szállja meg, német
bábállamként valószínűleg szintén <span style="background-color:rgb(234,209,220)">semmit sem tett/tehetett </span>volna
zsidósága védelmére.</b></u></span> Az biztos, hogy 2-3 évvel korábban indul el az
öldöklés, és talán nagyobb arányú a végleges veszteség is.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A lengyel
zsidóság története jól ismert, a gettósítás majd a deportálás ott is
különösebb társadalmi ellenállás nélkül ment végbe</b></u></span>. Az olasz fasiszta
állam, bár tett zsidóellenes lépéseket, 1943-ig, azaz a német
megszállásig nem engedett a német nyomásnak. Utána megindultak a
deportálások, és bár a szövetségesek előretörése miatt az olasz zsidóság
jelentős része nem volt „elérhető”, minden ötödik ember odaveszett.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Kollaboránsok, zsidógyűlölők, gyilkosok, szimpla nyerészkedők és
rablók tehát mindenhol voltak</b></u></span>, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>sehol sem kaphattak volna szabad
kezet, ha nincs a német hatalom. Sehol.</b></u></span> Még Romániában és
Horvátországban sem, ahol a „legfüggetlenebb” volt a végrehajtás.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>Ez a tény igaz Magyarországra is.</b></u></i></span></p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>
</b></u></i></span><p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>A<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Bakyk, Endrék meg Jaross Andorok </span>nélkül a magyar holokauszt nem
lett volna akkora mérvű, amekkora. Ez igaz. Az is igaz, hogy sok ezer,
tízezer magyar <span style="background-color:rgb(234,209,220)">része volt a gépezetnek</span>, van, aki parancsot követve, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
sokan lelkesen és nyerészkedve</span>. Nem kétséges, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a függetlenségét
vesztett magyar állam nem egyszerűen kiszolgálta a német parancsokat,
hanem nagyon hatékonyan és szervezetten teljesített.</span></b></u></i></span></p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>
</b></u></i></span><p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">De az biztos</span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> hogy Baky, Endre meg Jaross, és </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a sok hozzájuk hasonló
figura</span> az államapparátus különböző szintjein nem deportálhatott volna
senkit</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a nácik nélkül</span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. A történelmi pillanatot, hogy </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">f</span>anatikus vágyukat a
„zsidómentes” Magyarországra megpróbálhassák megvalósítani, a Wehrmacht
hozta el.</span></b></u></i></span></p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>
</b></u></i></span><p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>Nem egész <span style="background-color:rgb(255,255,0)">két évvel később a legfőbb felelősök bitón feleltek bűneikért.</span></b></u></i></span></p>
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>
</b></u></i></span><p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><i><u><b>1944. március 19. a fentiekért, és még sok minden másért, a magyar
történelem egyik legsötétebb napja. Ha már van ez az emlékmű, akkor
beszéljünk róla, bármilyen reménytelennek is tűnjön bármiféle
közmegegyezés.</b></u></i></span></p></div>