<div dir="ltr">2014. július 20. – Évközi 16. vasárnap<br><br>   Abban az időben: Jézus egy másik  példabeszédet is mondott a tömegnek:  „A<br>   mennyek országa olyan, mint amikor egy  ember jó magot vetett a  földjébe.<br>
   Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé,  és<br>   elment. Amikor  a vetés  kikelt és  kalászba szökkent,  felütötte fejét  a<br>   konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték:  „Uram,<br>
   te ugye jó magot vetettél a  földedbe? Honnét került hát bele a  konkoly?”<br>   Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték:<br>   „Akarod-e, hogy  elmenjünk és  kiszedjük belőle?”  Ő azonban  így  felelt:<br>
   „Nem,  nehogy  a  búzát  is  kitépjétek,  amikor  a  konkolyt  kiszeditek!<br>   Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig  mindkettő. Aratáskor majd megmondom  az<br>   aratóknak: Előbb  a  konkolyt  gyűjtsétek  össze,  kössétek  kévébe,  hogy<br>
   elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”<br>   Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan,<br>   mint a mustármag,  amelyet egy ember  elvetett a földjébe.  Bár kisebb  ez<br>   minden más magnál, mégis, amikor  felnő, nagyobb minden veteménynél.  Fává<br>
   terebélyesedik, úgyhogy  jönnek  az  ég madarai  és  ágai  között  fészket<br>   raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan,<br>   mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az<br>
   egész megkel tőle.”<br>   Mindezt példabeszédekben  mondta el  Jézus  a sokaságnak,  és  példabeszéd<br>   nélkül nem  mondott  nekik  semmit, hogy  beteljesedjék,  amit  a  próféta<br>   mondott: Példabeszédekre  nyitom ajkamat,  s hirdetem,  mi rejtve  volt  a<br>
   világ kezdetétől.<br>   Akkor elbocsátotta a tömeget,  és hazament. Tanítványai pedig  odajárultak hozzá és kérték:  „Magyarázd meg  nekünk a szántóföldről  és a  konkolyró szóló példabeszédet!”  Erre ő  ezekkel a  szavakkal válaszolt: <span style="color:rgb(224,102,102)"><b> „Aki a  jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az  ördög. Az aratás a  világ vége,  az aratók pedig  az angyalok.  Ahogy a  konkolyt összeszedik és  tűzre  vetve elégetik,  úgy  lesz  a világ  végén  is.  Az Emberfia elküldi  angyalait, hogy  szedjék össze  országában mindazt,  ami botrányos, és  minden törvényszegőt.  Ezeket  tüzes kemencébe  vetik,  ott  sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni  fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”<br>
 </b></span>  Mt 13,24-43<br><br>   Elmélkedés:</div>