<div dir="ltr">2014. július 13. – Évközi 15. vasárnap<br><br>   Abban az időben:<br>   Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt  össze,<br>   ezért beült  egy  csónakba,  a  tömeg  pedig  ott  állt  a  parton.  Ekkor<br>
   példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető  vetni.<br>   Amint vetett, némely  szem az  útszélre esett.  Jöttek az  ég madarai,  és<br>   ezeket mind megették.  Némely szem kövek  közé esett, ahol  nem volt  elég<br>
   termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld. Majd amikor  a<br>   nap fölkelt  és forrón  tűzött, kiégtek,  mert nem  volt gyökerük.  Voltak<br>   szemek, amelyek  tövisek közé  estek, és  amikor nőni  kezdtek, a  tövisek<br>
   elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az<br>   egyik százszorosat, a  másik hatvanszorosat,  a harmadik  harmincszorosat.<br>   Akinek van füle, hallja meg!”<br>   Ekkor  odamentek  hozzá  tanítványai  és  megkérdezték:  „Miért   beszélsz<br>
   hozzájuk példabeszédekben?”  Ő így  válaszolt: „Nektek  adatott meg,  hogy<br>   megismerjétek a mennyek országa  titkait, nekik ez  nem adatott meg.  Mert<br>   akinek van, annak még adnak, hogy  még több legyen neki; de akinek  nincs,<br>
   attól  még  azt   is  elveszik,   amije  van.   Azért  beszélek   hozzájuk<br>   példabeszédekben, hogy  nézzenek,  de  ne lássanak,  hallgassanak,  de  ne<br>   halljanak, és  ne értsenek,  és így  beteljesedjék rajtuk  Izajás  próféta<br>
   jövendölése:<br>   Hallván hallotok, és mégsem értetek,<br>   nézvén néztek, de mégsem láttok;<br>   megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:<br>   Fülükkel restül hallanak,<br>   szemüket behunyják,<br>   hogy a szemükkel ne lássanak,<br>
   fülükkel ne halljanak,<br>   és a szívükkel ne értsenek,<br>   s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.<br><br>   De boldog a  ti szemetek, mert  lát, és  boldog a ti  fületek, mert  hall!<br>   Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti  láttok,<br>
   – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.<br>   Hallgassátok meg hát a magvetőről  szóló példabeszédet! Akik hallgatják  a mennyek országáról  szóló tanítást,  és  nem értik  meg, azokhoz  eljön  a gonosz, és  elragadja mindazt,  amit a  szívükbe vetettek  Ez az,  ami  az<br>
   útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja  ugyan<br>   a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret,  csak<br>   ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar<br>
   eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de<br>   a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs  nélkül<br>   marad. Végül a jó földbe hullott  mag az, aki meghallgatja, megszívleli  a<br>
   tanítást,  és  jó  termést  is   hoz:  az  egyik  százszorosat,  a   másik<br>   hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.”<br>   Mt 13,1-23</div>