<div dir="ltr">2014. június 24. – Kedd, <span style="color:rgb(204,0,0)"><b>Keresztelő Szent János születése</b><br></span><br>   Amikor  elérkezett  <span style="color:rgb(204,0,0)"><b> Erzsébet   szülésének  ideje</b></span>,   fiúgyermeket   szült.<br>
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és  <span style="color:rgb(204,0,0)"><b>együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy  körülmetéljék a  gyermeket.</b></span> Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De anyja ellenezte: „Nem, <span style="color:rgb(204,0,0)"><b> János legyen a  neve.”</b></span> Azok megjegyezték:  „Hiszen senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!”  Érdeklődtek   erre atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni.<span style="color:rgb(204,0,0)"><b> Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a szavakat írta rá: „János a neve</b></span>.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig<span style="color:rgb(204,0,0)"><b> megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat,</b></span> és Júdában  meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta:<span style="color:rgb(204,0,0)"><b> „Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr van vele.”</b></span> A gyermek pedig  növekedett, lélekben erősödött és mindaddig  a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.<br>
   Lk 1,57-66. 80<br></div>