<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa katekézise az Egyházról </h1>
<div>2014. június 18. szerda 17:30<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-katekezise-az-egyhazrol" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-katekezise-az-egyhazrol</a><br></div>
<h3>Szerdán délelőtt fél tizenegykor tartotta Ferenc pápa a
Szent Péter téren a szokásos szerdai általános kihallgatását. A magyar
zarándokok között ott volt egy 50 fős csoport is Veszprémből, a helyi
Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Szervezésében.</h3><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53800&img=o_udienza.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53800&p=1&img=c_udienza.jpg" alt="" border="0"></a><br>
A
napok óta esőben ázó Róma ezúttal napfénnyel fogadta a teret megtöltő
zarándokokat. Meg is jegyezte a pápa rögtön a kihallgatás elején: „Jó
napot, kedves testvéreim és nővéreim!<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Gratulálok nektek, nagyon derék
emberek vagytok ebben az időben, amikor nem lehet tudni, mikor esik és
mikor nem. Reméljük, hogy megússzuk ezt a kihallgatást eső nélkül, csak
az Úr legyen velünk irgalmas!”<br></span><br>Katekézisében a pápa ez alkalommal
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>új sorozatot kezdett, </b></u></span>miután a húsvéti időszakban a Szentlélek hét
ajándékáról tartott elmélkedéseket. „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ez a katekézis-sorozat most az
Egyházról</b></u></span> szól, és egy kicsit úgy, ahogy a fiú beszél az anyjáról és a
saját családjáról. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Egyházról beszélni azt jelenti, hogy az anyánkról,
a családunkról beszélünk</b></u></span> – határozta meg Ferenc pápa az új
kezdeményezés műfaját. Az Egyház ugyanis nem egy önmagára irányuló
intézmény, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nem magántársulat, nem egy nem kormányzati szervezet, még
kevésbé kell leszűkíteni a klérusra vagy a Vatikánra</b></u></span>. Az Egyház azt
gondolja – tette hozzá szabadon a pápa. »De az Egyház mi vagyunk. Kiről
beszélsz te? A papok egyházáról?« Nem… A papság az Egyház része, de az
Egyház mi vagyunk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ne szűkítsük le a papokra, a püspökökre, a Vatikánra…
Ez mind az Egyház része, az Egyház mi mindnyájan vagyunk, az összes
család. Az Egyház egy sokkal szélesebb valóság, mely megnyílik az egész
emberiségre</b></u></span>. <br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem laboratóriumban született meg hirtelen. Jézus
alapította, egy olyan nép, melynek hosszú története van, és tartozik
hozzá egy előkészület, mely sokkal korábban kezdődött magánál
Krisztusnál.” <br></b></u></span><br>A
három pontban összefoglalt katekézis először „az Egyház <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>előtörténeté</b></u></span>vel
foglalkozik, melyet az Ószövetség első lapjai tartalmaznak. Hallottuk,
hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Teremtés könyve szerint Isten Ábrahámot – Atyánkat a hitben –
választotta ki, és arra kérte, hogy induljon el, hagyja el hazáját,
menjen arra a földre, melyet majd mutat neki. Ebben a meghívásban Isten
nem egyedül Ábrahámot szólítja meg, hanem az egész családját, rokonságát
és mindazokat</b></u></span>, akik házának szolgálatában álltak. Az út során aztán –
igen, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>így kezdődik az Egyház útja</b></u></span> – Isten kitágítja a látóhatárt, és
eltölti Ábrahámot az áldásával, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>annyi utódot ígér neki, mint az ég
csillagai és a tengerpart homokszemei</b></u></span>. Az első fontos adat –
hangsúlyozta Ferenc pápa –, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ábrahámmal kezdve Isten egy népet
teremt, hogy ő hordozza a föld minden családjának tett ígéretét</b></u></span>. Ebből a
népből születik meg Jézus. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Isten az, aki megteremti ezt a népet, ezt a
történelmet, az úton járó Egyházat, és ott születik meg Jézus, ebben a
népben.”<br></b></u></span><br>A katekézis második pontjában a pápa leszögezte: „Nem
Ábrahám formál maga körül egy népet, hanem Isten ad életet ennek a
népnek. Rendszerint az ember fordul az istenséghez, megpróbálja
áthidalni a távolságot, közben segítségért és védelemért folyamodik
hozzá. Az emberek isteneket, istenségeket imádtak. Ebben az esetben
viszont <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>valami hallatlan dolog tanúi lehetünk: Isten maga lesz a
kezdeményező.</b></u></span> Hallgassuk csak ezt – tette hozzá a pápa ismét szabadon –,
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Isten maga kopogtat Ábrahám ajtaján és azt mondja neki: »Menj előre,
menj ki a földedről, indulj útnak, és én nagy néppé teszlek.</b></u></span>« Ez az
Egyház kezdete, és ebben a népben születik meg Jézus. Isten kezdeményez,
az ember felé fordul szavával és így új kapcsolatot teremt vele. <br><br>»De
atya – tesz közbevetést ismét a pápa –, hogyan van ez? Isten beszélget
velünk?« Igen! »És mi is beszélhetünk vele?« Igen! »<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>És mi folytathatunk
vele, az Istennel társalgást?« Igen. Ezt hívják imádságnak, Isten ezt
tette kezdettől fogva. Így az Isten egy népet formál mindazokkal együtt,
akik hallgatják a Szavát és útra kelnek, mert bíznak benne</b></u></span>. Az <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egyetlen
feltétel: bízni benne</b></u></span>. Ha te bízol Istenben, hallgatod őt és útra
kelsz, ebből lesz az Egyház. Isten szeretete megelőz mindent. Isten
mindig az első, előbb érkezik nálunk és megelőz bennünket. <br><br>Jeremiás
próféta azt mondta, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Isten olyan, mint a mandulavirág, mert a
mandulafa elsőként virágzik tavasszal. Ez azt jelenti, hogy Isten mindig
korábban virágzik.</b></u></span> Amikor megérkezünk, ő már vár bennünket. Hív
bennünket. Az útra hív minket.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ezt nevezik szeretetnek, mert az Isten
mindig vár bennünket.</b></u></span> »De atya – ellenkezett a pápa újra önmagával –, én
nem hiszem ezt el, mert az én életem ronda, hogyan is gondolhatom, hogy
az Isten vár engem?« De igen, az Isten vár téged. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>És minél nagyobb
bűnös lettél</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>annál inkább vár téged, még nagyobb szeretettel, mert ő az
első. Ez az Egyház szépsége, hogy ahhoz az Istenhez visz, aki vár
bennünket…</b></u></span> Megelőzi Ábrahámot, megelőzi még Ádámot is.<br><br>A
katekézis harmadik részében Ferenc pápa az Ábrahám és az Isten közötti
kapcsolat módjáról szólt. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Ábrahám és az övéi meghallják Isten hívását,
útra kelnek, annak ellenére, hogy nem tudják, ki ez az Isten, és hová
akarja vezetni őket.</b></u></span> Ábrahám útra kelt, bízva az Úrban, aki beszélt
hozzá, pedig nem volt teológiakönyve, hogy tanulmányozhatta volna, ki is
ez az Isten. <br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a nép</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mindig
ilyen meggyőződéssel és hittel lenne eltelve.</b></u></span> Sőt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kezdettől fogva ott
él bennük az ellenállás, a saját magukhoz és a saját érdekeikhez való
visszatérés, az Istennel való kalmárkodás kísértése, hogy a maguk módján
oldják meg a dolgokat. Ezek az árulások és bűnök</b></u></span> jelzik ennek a népnek
az útját <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az üdvösség e hosszú történetén</b></u></span>, ami <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Isten hűségének és a
nép</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>hűtlenségének</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a története</b></u></span>. I<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>sten azonban nem fárad bele, Isten
türelmes, annyira türelmes, hogy az időben mindig tovább neveli és
alakítja az ő népét, úgy, ahogy egy apa bánik a gyermekével. Az Isten
velünk jár. </b></u></span>Ezt mondja Ozeás próféta: Veled együtt jártam, én
tanítottalak járni, mint ahogy egy apa tanítja a gyermekét járni. Szép
ez a kép Istenről! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Velünk van és megtanít járni. Ugyanez a magatartása
az Egyházzal szemben is.</b></u></span> Mert mi is, jóllehet szándékunkban áll követni
az Úr Jézust, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>napról napra megtapasztaljuk az önzést és szívünk
keménységét. </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Amikor azonban elismerjük </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>vétkeinket</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Úr betölt
bennünket irgalmával és szeret<span style="background-color:rgb(255,255,0)">etével. Megbocsát nekünk, állandóan
megbocsát. </span></b></u><u><b>Valójában ez az, ami élteti az Isten népét mint Egyházat</b></u></span>: nem
a mi bravúrunk, nem a mi érdemeink, hanem annak a hétköznapi
megtapasztalása, hogy az Úr szeret minket és törődik velünk. Éppen ettől
érezzük magunkat az övéinek, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ő kezében vagyunk, és ez növeli
bennünk a vele való és az egymás közötti közösséget.</b></u></span> Egyháznak lenni azt
jelenti, hogy Isten kezében érezzük magunkat, aki <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mint egy atya szeret
bennünket, megsimogat minket, érezteti velünk a gyengédségét. </b></u></span><br><br>Katekézise
végén Ferenc pápa összefoglalta tanítását: „Isten terve az volt, amikor
meghívta Ábrahámot, hogy szeretetével egy népet formál, hogy hordozza
az áldását a föld minden népe számára. Ez a terv nem változik.
Krisztusban jött el a beteljesedése, é<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>s Isten még ma is folytatja a
megvalósítását az Egyházban. Kérjük a kegyelmet, hogy hűségesek
maradjunk Jézus Krisztus követéséhez, az Ige hallgatásához</b></u></span>, hogy készek
legyünk mindennap elindulni, mint Ábrahám, az Isten és az ember földje
felé, a mi igazi hazánk felé, és így <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>áldássá legyünk</b></u></span>, jele az Isten
szeretetének minden gyermeke iránt. Tetszik nekem ez a gondolat, a
keresztény szó szinonimájaként: keresztény az, aki áld, megáld. A
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>kereszténynek egész életével áldani kell, áldani az Istent és áldani az
embereket. </b></u></span>A keresztény tud áldani. Nemde, szép ez a hivatás!” – tette
hozzá a sok rögtönzéssel tarkított katekézise végén Ferenc pápa.<br></div>