<div dir="ltr"><h1 class="">A La Vanguardia interjúja Ferenc pápával </h1>
<div class="">2014. június 16. hétfő 14:50</div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(217,210,233)"><u>„Kidobunk egy egész nemzedéket, csak hogy fenntartsunk
egy már nem működő gazdasági rendszert” </u></span>– fogalmazza meg Ferenc pápa a
La Vanguardiának, Spanyolország legnagyobb példányszámban, spanyol és
katalán nyelven is megjelenő napilapjának adott exkluzív interjúban.
Válaszaiban ismét egyértelmű bizonyságát adja pápaságára jellemző
bátorságának és egyszerűségének. Az interjút, amelyet Tőzsér Endre
fordított a spanyol eredetiből, teljes terjedelmében közöljük.</h3><p style="text-align:center"><span style="font-size:16px"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=53744&img=o_fpapainterju.jpg"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=53744&p=1&img=c_fpapainterju.jpg" alt="" border="0"></a></span></p>
<p><span style="font-size:16px">Ferenc pápa múlt hétfőn (június 9-én) fogadta a </span><em style="font-size:16px">La Vanguardia</em><span style="font-size:16px">
újságíróját, Henrique Cymermant, aki szentföldi útjára is elkísérte a
Szentatyát és közreműködött az imatalálkozó szervezésében. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az interjú
egy nappal az után készült, hogy a pápa együtt imádkozott az izraeli és a
palesztin elnökkel a békéért. </b></u></span>Ferenc pápa személyes köszönetét is
kifejezte Henrique Cymermannak: „Ön nélkül mindez, a békeima, mely
annyira fontos volt mindnyájunk számára, nem jöhetett volna létre;
szívből köszönöm Önnek!”</span></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><strong>Vannak országok, ahol ma üldözik a keresztényeket.</strong></u></span></p>
<p>Aggódom az üldözött keresztényekért, sorsuk közelről érint engem mint
pásztort. Az üldözés sokféle formája ismert előttem, de nem lenne okos
dolog most felsorolnom őket, mert senkit sem szeretnék megbántani. De
bizony <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>vannak helyek, ahol tilos bibliát tartani, hittant tanítani vagy
keresztet hordani…</b></u></span> Szeretnék mégis valamit világossá tenni:
meggyőződésem, hogy a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>keresztényüldözés ma erősebb, mint az Egyház első
századaiban. Ma több vértanú keresztény veszíti életét, mint abban a
korban</b></u></span>. És ez nem a képzelet szüleménye, hanem a számok tanúsága.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><strong>Isten nevében alkalmazott erőszak uralja a Közel-Keletet.</strong></u></span></p>
<p>Ez ellentmondás. Az Isten nevében alkalmazott erőszak nem felel meg
korunknak. Valami régmúlt dolog. Történelmi távlatban el kell ismerni,
hogy olykor mi, keresztények is alkalmaztuk. Gondoljunk csak a
harmincéves háborúra, az is erőszak volt Isten nevében. Ma ez
elképzelhetetlen lenne, nemde? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A vallással időnként nagyon komoly,
nagyon súlyos ellentmondásokba keveredünk. Ott van például a
fundamentalizmus. A három vallásnak [keresztények, zsidók és muszlimok]
megvannak a maguk fundamentalista csoportjai</b></u></span>, amelyek kicsinyek az
összes többihez képest.</p>
<p><strong>Mi a véleménye a fundamentalizmusról?</strong></p>
<p>Egy fundamentalista csoport, ha nem is öl, ha nem is üt meg senkit,
erőszakos. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A fundamentalizmus mentális struktúrája Isten nevében
alkalmazott erőszak.</b></u></span></p>
<p><strong>Vannak, akik azt mondják Önről, hogy forradalmár.</strong></p>
<p>Hívnunk kellene a nagy Mina Mazzinit [valójában Iva Zanicchi], az
olasz énekesnőt, mondván, „prendi questa mano, zingara” [nézd a
tenyerem, cigányasszony], és arra kérni, olvasson a múltamban, hátha
talál valamit [nevet]. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Számomra az igazi forradalom azt jelenti, hogy
visszamegyünk a gyökerekig, elismerjük azokat, és megnézzük, mit akarnak
mondani nekünk a mában.</b></u></span> Nincs ellentmondás a forradalmi újítás és a
gyökerekhez való visszatérés között. Mi több, úgy vélem, a valódi
változás véghezvitele az önazonosságtól függ. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Soha nem lehet előrelépni
az életben, ha nem hátulról kezdjük, ha nem tudom, honnan jövök, mi a
nevem, mi a kulturális vagy vallási identitásom.</b></u></span></p>
<p><strong>Ön sok biztonsági előírást megszegett, csak hogy közelebb kerülhessen az emberekhez.</strong></p>
<p>Tudom, történhet velem valami, de Isten kezében vagyunk. Emlékszem,
Brazíliában készítettek nekem egy üvegezett, zárt pápamobilt [pápai
autót], de hát én nem tudom üdvözölni az embereket, és nem tudom
kifejezni szeretetemet irántuk egy szardíniás dobozba zárva, még ha
kristályból lenne is. Számomra az fal. Persze igaz, történhet velem
valami, de legyünk realisták, az én koromban nincs sok vesztenivalóm.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><strong>Miért fontos, hogy az Egyház szegény és alázatos legyen?</strong></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szegénység és az alázat az evangélium középpontjában állnak, ezt
teológiai és nem szociológiai értelemben mondom. Nem lehet megérteni az
evangéliumot a szegénység nélkül, ugyanakkor meg kell különböztetni </b></u></span>a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
pauperizmustól [a nélkülözés dicsőítésétől].</b></u></span> Azt hiszem,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Jézust azt
akarja, hogy mi, püspökök ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hercegek</span>, hanem szolgák legyünk.</b></u></span></p>
<p><strong>Mit tud tenni az Egyház annak érdekében, hogy csökkenjen a gazdagok és a szegények közti egyre növekvő egyenlőtlenség?</strong></p>
<p>Bizonyított tény, hogy<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> a megmaradó étellel jól tudnánk lakatni az
éhezőket.</b></u></span> Ha Ön lát alultáplált gyerekekről bárhol a világon készült
fotókat, fogja a fejét, és értetlenkedik. Úgy vélem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>olyan
világgazdasági rendszert működtetünk, amely nem jó.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az egész gazdasági
rendszer középpontjában az embernek kell állnia, </b></u></span>a férfinak és a nőnek,
és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> minden másnak az embert kell szolgálnia</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Mi viszont a pénzt, a
pénzistent tettük a középpontba.</b></u></span> A b<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>álványimádás, a pénzimádat bűné</b></u></span>be
estünk. A gazdaságot a többet birtokolni akarás mozgatja, és paradox
módon a selejtezés kultúráját tápláljuk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Kidobjuk a fiatalokat, amikor
korlátozzuk a születések számát. Ugyanígy kidobjuk az időseket, mert már
nem kellenek,</b></u></span> nem hoznak hasznot, passzív társadalmi osztály… A
gyerekek és az idősek kiselejtezésével<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> egy nép jövőjét is kidobjuk, mert</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a fiatalok haladnak előre erőteljesen, és mert az öregek adják nekünk a
bölcsességet, ők hordozzák ennek a népnek az emlékezetét, amelyet
tovább kell adniuk a fiataloknak</b></u></span>. És az is divatban van, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a
fiatalokat a munkanélküliséggel dobjuk ki.</b></u></span> Engem nagyon aggaszt az
állásnélküli fiatalok aránya, egyes országokban az ötven százalékot is
meghaladja. Valakitől hallottam, hogy hetvenöt millió huszonöt éven
aluli európai fiatal van állás nélkül. Őrület! <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Kidobunk egy egész
nemzedéket, csak hogy fenntartsunk egy már nem működő gazdasági
rendszert, egy olyan rendszert, amelynek háborúznia kell, hogy
továbbélhessen,</b></u></span> ahogyan mindig is csinálták a nagy birodalmak. De <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>mivel
nem lehet kirobbantani a harmadik világháborút, térségi háborúkba
kezdenek</b></u></span>. Mit jelent ez? Azt, hogy fegyvereket gyártanak és adnak el,
hogy így rendbe hozzák bálványimádó gazdaságaik mérlegét, azon nagy
világgazdaságokét, amelyek feláldozzák az embert a pénz oltárán.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Ez az
egysíkú gondolkodásmód elveszi tőlünk a g<span style="background-color:rgb(255,255,0)">ondolkodási sokszínűség
gazdagságát, következésképpen </span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az emberek közötti párbeszéd nyújtotta
gazdagságot.</b></u> H</span>a jól értjük, a globalizáció gazdagságot jelent.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A rosszul
felfogott globalizáció az, amely megszünteti a különbözőségeket. </b></u></span>Olyan,
mint a gömb felülete, amelynek minden egyes pontja egyenlő távolságra
van a középponttól. A gazdagító globalizáció ehelyett olyan, mint a
poliéder, minden egybekapcsolódik, de minden egyes rész megőrzi a maga
egyediségét, gazdagságát, önazonosságát, és ez az, ami nem valósul meg.</p>
<p><strong>Aggasztja a Katalónia és Spanyolország közötti konfliktus?</strong></p>
<p>Mindenféle megosztottság aggaszt. Létezik emancipáció által létrejött
függetlenség, és létezik elszakadással létrejött függetlenség.
Emancipáció általi függetlenség például az amerikaiaké, akik függő
helyzetüket megszüntetve leváltak az európai államokról. Népek
kiválással való függetlenedése egy ország feldarabolását jelenti,
bizonyos esetekben ez nagyon egyértelmű. Gondoljunk csak a régi
Jugoszláviára. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Nyilvánvalóan léteznek annyira eltérő kultúrájú népek,
hogy még ragasztóval se lehetne őket összeragasztani. A jugoszláv
helyzet nagyon világos, de kérdéses, hogy ennyire egyértelmű-e más
esetekben, más népeknél, amelyek mostanáig együtt éltek. Mindegyiket
külön-külön kell tanulmányozni. Skócia, Padánia [Észak-Olaszország],
Katalónia. Lehetnek köztük jogosak, és lehetnek nem jogosak, viszont egy
nemzet kiválásáról, ha nem előzte meg kényszerű egység, csak nagy
körültekintéssel szabad dönteni, és minden szempontot végig kell
gondolni</b></u></span>.</p>
<p><strong>A<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> múlt vasárnapi békeimá</u></span>t nem volt könnyű megszervezni,
hiszen sem a Közel-Keleten, sem máshol a világon nem volt előzménye.
Hogyan érezte magát?</strong></p>
<p>Ön tudja, hogy nem volt könnyű, hiszen benne volt a dolgok közepében,
és a siker nagy részét Önnek köszönhetjük. Éreztem, olyasmiről van szó,
ami mindannyiunkat felülmúl. Itt, a Vatikánban az emberek
kilencvenkilenc százaléka azt mondta, hogy nem fogjuk végbevinni, de a
maradék egy százalék elkezdett növekedni. Éreztem, hogy olyasmi felé
kaptunk indítást, amit nem mi találtunk ki, és ami lépésről lépésre
öltött alakot.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Semmiképpen sem politikai kezdeményezés volt – ezt már az
elején éreztem –, hanem vallási: ablakot nyitni a világra.</b></u></span></p>
<p><strong>Miért döntött úgy, hogy egyenesen a hurrikán szemébe, a közel-keleti térségbe lép be?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A hurrikán igazi szeme, az ottani lelkesedés okán, a tavalyi Rio de
Janeiró-i ifjúsági világtalálkozó volt. Azért döntöttem úgy, hogy
elmegyek a Szentföldre, mert Peresz elnök meghívott. Mivel tudtam, hogy
idén tavasszal lejár a hivatali ideje, kötelességemnek éreztem, hogy
valamiképpen előtte elmenjek. Tehát az ő meghívása előzte meg az
utazást, én magamtól nem gondoltam rá.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><strong>Miért fontos minden keresztény számára Jeruzsálem és a Szentföld meglátogatása?</strong></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A kinyilatkoztatás miatt. Számunkra minden ott kezdődött. Olyan, mint
„a menny a földön”, elővételezése annak, ami a túlvilágon, a mennyei
Jeruzsálemben vár ránk.</b></u></span></p>
<p><strong>Ön és az Ön barátja, Skorka rabbi megölelték egymást a
Siratófal előtt. Milyen jelentősége volt ennek a gesztusnak a
keresztények és zsidók kiengesztelődése szempontjából?</strong></p>
<p>A<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Siratófalnál voltaképpen ott volt jó barátom, Omar Abboud
professzor is, a Buenos Aires-i Vallásközi Párbeszéd Intézet elnöke. Őt
is meg akartam hívni. Mélyen vallásos ember, kétgyermekes családapa.
Skorka rabbinak is barátja. Nagyon szeretem mindkettőjüket, és azt
akartam, hogy ezt a hármunk közti barátságot tanúságtételként lássák az
emberek.</b></u></span></p>
<p><strong>Egy évvel ezelőtt azt mondta nekem, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>„minden keresztényen belül ott él egy zsidó”.</u></span></strong></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy „nem tudja megélni a
kereszténységét, nem tud igazi keresztény lenni, aki nem ismeri el zsidó
gyökereit”</b></u></span>. Z<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>sidóságról nem faji, hanem vallási értelemben beszélek.
Azt hiszem, a vallásközi párbeszédnek el kellene mélyítenie ezt a
pontot, a kereszténység zsidó gyökereit és a zsidóság keresztény
kivirágzását. </b></span>Elismerem, nagy kihívást jelentő, komoly odafigyelést és
tapintatot igénylő feladat, de testvérekként meg lehet oldani. Mindennap
elimádkozom a zsolozsmát Dávid zsoltáraival. Egy hét alatt sorra kerül a
százötven zsoltár. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az imádságom zsidó, aztán ott van az eucharisztiám
[a szentmisém], amely keresztény.</b></u></span></p>
<p><strong>Mi a véleménye <u><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az antiszemitizmus</span></u>ról?</strong></p>
<p>Nem tudnám megmagyarázni, miért történik, de azt hiszem, általában,
még ha nem is törvényszerűen, szorosan a jobboldalhoz kötődik.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Az
antiszemitizmus a jobboldali politikai áramlatokba jobban be szokta
fészkelni magát, mint a baloldaliakba. Nemde? És még folytatódik: olyan
is akad, aki tagadja a holokauszt megtörténtét – ez esztelenség!</b></u></span></p>
<p><strong>Tervezi a Vatikán holokausztra vonatkozó irattárának megnyitását.</strong></p>
<p>Sok mindent világossá fog tenni.</p>
<p><strong>Aggódik valamiért, ami napvilágra kerülhet?</strong></p>
<p>E téren XII. Pius alakja az, ami aggaszt, azé a pápáé, aki a II.
világháború alatt vezette az Egyházat. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Szegény XII. Piust </span>mindenfélével
megvádolták.</b></u></span> Érdemes azonban felidézni, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> korábban a zsidók nagy
védelmezőjének tartották. Sokakat elrejtett római kolostorokban és más
olasz városokban, még a Castel Gandolfó-i nyári lakosztályban is. Ott, a
pápa szobájában, saját ágyában született meg negyvenkét kisbaba, zsidók
és más odamenekült üldözöttek gyermekei. Nem azt akarom mondani, hogy
XII. Pius nem követett el hibákat –</b></u></span> magam is sokat elkövetek –, de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
szerepét az adott kor összefüggésében kell megítélni. </b></u></span>Melyik lett volna
jobb például, ha nem emeli fel a hangját, hogy ne öljenek meg olyan sok
zsidót, vagy ha beszél? Hozzá szeretném még tenni, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> egyfajta
egzisztenciális csalánkiütésem lesz, amikor azt látom, hogy mindenki az
Egyház és XII. Pius ellen fordul, de elfeledkeznek a nagyhatalmakról.</b></u></span>
Tudja-e, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> ezek tökéletesen ismerték a nácik vasútvonalát, amelyen a
koncentrációs táborokba vitték a zsidókat? Fényképeik voltak róla.
Mégsem bombázták le ezeket a vágányokat. Miért? <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Jó lenne, ha egy kicsit
mindenről szó esne.</span></b></u></span></p>
<p><strong>Még plébánosnak érzi magát, vagy már azonosult az egyházfői szereppel?</strong></p>
<p>A plébánosi dimenzió az, ami jobban megmutatja hivatásomat.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az
emberek szolgálata számomra belülről fakadó dolog. Például lekapcsolom a
villanyt, hogy ne költsünk túl sokat. Olyan dolgok ezek, amiket egy
plébános csinál. Ugyanakkor pápának is érzem magam. Segít, hogy kellő
komolysággal tudjam végezni a feladataimat. A munkatársaim komoly, remek
szakemberek. Van tehát segítségem, hogy teljesítsem kötelességem</b></u></span>. Nem
kell plébános-pápát játszanom. Éretlen dolog lenne. Amikor jön egy
államfő, azzal a méltósággal és protokollal [a diplomáciai érintkezési
szabályok betartásával] kell fogadnom, amely kijár neki. Igaz, vannak
nehézségeim a protokollal, mégis tiszteletben kell tartanom.</p>
<p><strong>Sok mindent megváltoztat. Milyen jövő felé visznek ezek a változások?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem részesültem semmilyen különleges megvilágosodásban. Nincs
semmilyen egyéni tervem, melyet a hónom alatt hordanék, már csak azért
sem, mert sose gondoltam volna, hogy itt hagynak majd a Vatikánban.</b></u></span> Ezt
mindenki tudja. Egy kis bőrönddel érkeztem, mert azt terveztem, hogy
rögtön vissza is térek Buenos Airesbe. Azzal, amit most teszek, azt
valósítom meg, amiről mi, bíborosok gondolkodtunk az általános
gyűléseken, vagyis azokon az összejöveteleken, amelyeket a konklávé
alatt is minden nap megtartottunk az Egyház nehézségeinek megvitatására.
Ötletek és javaslatok születtek ott. Nagyon konkrét javaslat volt az,
hogy a következő pápa számíthasson egy külső tanácsra, vagyis egy olyan
tanácsadó testületre, amely nem a Vatikánban él.</p>
<p><strong>És l<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>étrehozta az úgynevezett „nyolcak tanácsát”.</u></span></strong></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nyolc bíborosról van szó, minden földrészről, és egy koordinátorról.
Minden két-három hónapban összegyűlnek itt. Most, július elsejétől lesz
egy négynapos gyűlésünk, és végrehajtjuk azokat a változtatásokat,
amelyeket maguk a bíborosok kérnek tőlünk. Nem kötelező megtennünk,
ugyanakkor oktalan dolog lenne nem hallgatni azokra, akik okosak.</b></u></span></p>
<p><strong>Nagy erőfeszítést tett annak érdekében is, hogy közeledjen az Ortodox Egyházhoz.</strong></p>
<p>Azért mentem Jeruzsálembe I. Bartholomaiosz testvéremmel, hogy
megemlékezzünk VI. Pál és I. Athénagorasz ötven évvel ezelőtti
találkozójáról. Az a találkozó több mint ezerévnyi székszakítottság után
jött létre. A II. vatikáni zsinattól kezdve a Katolikus Egyház
erőfeszítéseket tesz a közeledésre, az Ortodox Egyház hasonlóképpen.
Némely ortodox egyházhoz közelebb állunk, mint másokhoz. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azt akartam,
hogy Bartholomaiosz ott legyen velem Jeruzsálemben, és ott született meg
az ötlet, hogy részt vegyen a vatikáni imádságon is. Kockázatos lépés
volt ez számára, mert szemére vethetik, ugyanakkor meg kellett tenni ezt
az alázatossági gesztust, nekünk pedig szükséges volt, mert az emberek
nem értik, hog</b></u></span>y mi, keresztények <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>miért vagyunk megosztva; történelmi bűn
ez, amelyet<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> helyre kell hoznunk.</span></b></u></span></p>
<p><strong>Látva <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>az ateizmus térhódítását, mit gondol azokról, akik úgy látják, hogy a tudomány és a vallás kizárják egymást?</u></span></strong></p>
<p>Az egzisztencializmus, főként a sartre-i egzisztencializmus korában
nagy volt az ateizmus térnyerése. Azt követően azonban elkezdődött a
spiritualitás utáni érdeklődés, az Istennel való találkozás keresése,
ezernyi úton-módon, nem szükségszerűen a hagyományos vallások keretei
között. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A tudomány és a hit szembeállításának csúcspontja a
felvilágosodás korában volt</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> manapság azonban már nem annyira divatos,
hála Istennek, mivel mindnyájan rájöttünk, milyen közel van a két dolog
egymáshoz. XVI. Benedek pápa kiválóan tanít a tudomány és hit
kapcsolatáról.</b></u></span> Általánosságban azt mondanám: manapság arra van szükség,
hogy a tudósok nagy tiszteletet tanúsítsanak a hittel szemben, az
agnosztikus vagy ateista tudós pedig mondja azt, hogy „nem bátorkodom
arra a területre lépni”.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><strong>Sok államfőt megismert.</strong></u></span></p>
<p>Sokan eljöttek, és érdekes a sokszínűségük. Mindegyiknek megvan a
maga személyisége. Felkeltette a figyelmemet egy közös dolog a fiatal
politikusokban, képviseljék, akár a bal-, akár a jobboldalt vagy a
közepet. Szinte ugyanazokról a nehézségekről beszélnek, de egyfajta új
zenével, és ez tetszik nekem, reménnyel tölt el, mert a politika a
szeretet megélésének egyik legemelkedettebb formája. Miért? Mer<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>t a
közjót szolgálja</b></u></span>; és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> amikor valaki, bár képes lenne rá, mégsem veti bele
magát a politikába a közjó érdekében, az önzés; vagy amikor valaki a
politikát saját érdekébe állítja, az korrupció</b></u></span>. Idestova tizenöt évvel
ezelőtt [1999-ben] a francia püspökök írtak egy lelkipásztori levelet,
amely A politika rehabilitálása <em>[Réhabiliter la politique]</em> címet viselte. Nagyon értékes szöveg, világosan kifejti mindazt, amiről most szót ejtettünk.</p>
<p><strong>Mi a véleménye XVI. Benedek lemondásáról?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Benedek pápa nagy tettet hajtott végre. Megnyitott egy ajtót,
létrehozta az esetlegesen nyugdíjba vonuló pápák intézményét. </b></u></span>Hetven
évvel ezelőtt nem léteztek nyugdíjas püspökök. Ma milyen sok van
belőlük! Mivel hosszabban élünk, elérkezünk egy olyan életkorba, amikor
már nem tudjuk továbbvinni a dolgokat. Én ugyanazt fogom tenni, mint ő,
kérem az Urat, hogy világosítson meg, amikor elérkezik az ideje, és
mondja meg, mit kell tennem, és biztosan meg fogja mondani nekem.</p>
<p><strong>Van egy fenntartott szobája egy lelkigyakorlatos házban Buenos Airesben.</strong></p>
<p>Igen, egy idős papokat befogadó otthonban. El kellett hagynom az
érsekséget a múlt év végéig, és már be is nyújtottam lemondásomat
Benedek pápának, mivel betöltöttem a hetvenötödik életévemet.
Választottam egy szobát, és azt mondtam: „Itt akarok élni.” Papként
fogok dolgozni, segítem majd a plébániákat. Így kellett volna alakulnia a
jövőmnek, ha nem leszek pápa.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><strong>Nem kérdezem meg, kinek drukkol a világbajnokságon…</strong></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A brazilok azt kérték, hogy maradjak semleges [nevet], én pedig
tartom a szavam, mert Brazília és Argentína mindig nagy riválisok.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><strong>Hogyan szeretne megmaradni a történelmi emlékezetben?</strong></u></span></p>
<p>Nem gondolkodtam ilyesmin, de tetszik, amikor valaki úgy emlékszik
valakire, hogy azt mondja: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Derék ember volt, minden tőle telhetőt
megtett, nem volt rossz ember.” Ennyivel megelégszem.</b></u></span></p>
<p>(Forrás: <em>La Vanguardia</em>, 2014. június 13., 3–6. oldal)<br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>