<div dir="ltr"><p><a name="14684cc10791caee_14684a15c5818f64_1Kir 17,7-16"><font color="#000000">1Kir 17,7-16</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(56,118,29)"><b>Napok
múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: ,,Kelj fel, s
eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott
egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.'' Felkelt és elment
Száreftába.</b></span><span style="color:rgb(180,95,6)"><b><span style="color:rgb(56,118,29)"> </span>Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt,
aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: ,,Adj nekem egy
kis vizet valami edényben, hadd igyam.'' Amikor aztán az elment, hogy
hozzon, ő így kiáltott utána: ,,Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret
is kezedben.'' </b></span><span style="color:rgb(53,28,117)"><b>Az ezt felelte: ,,Az Úrnak, a te Istenednek életére
mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a
vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek,
hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután
meghaljunk.'' </b></span>Azt mondta neki Illés: <span style="color:rgb(180,95,6)"><b>,,Ne félj, csak eredj, s tégy,
ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy
kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak
azután csinálj. Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene:</b></span> �,,<span style="color:rgb(204,0,0)"><b><u>Nem ürül ki
lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad
az Úr a föld színére</u><span style="color:rgb(0,255,0)">.</span></b></span><span style="color:rgb(0,255,0)">�'''' <b>Erre az elment, s Illés szava szerint
cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól
kezdve nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó -- az
Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.</b></span></span></p></div>