<div dir="ltr"><div>
<h2> 
Egészségesebb egészségügyet! 3. – Ha megég a gyerek...
</h2>

<div>
2014. június 06. péntek, 13:03 | Írta: Szerkesztő
</div>
</div>

<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/Bethesda_egescentrum.jpg" alt="Bethesda egescentrum" height="164" width="245"><br>&quot;<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Ez
 a kórház régóta teljesen „gyerek-anya szemléletű&quot;</u></span>. Húsz évnyi 
közkórházi tapasztalat után kijelenthetem, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> itt más légkör 
uralkodik, mint egy állami kórházban.</u></span> Ide <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a nap 24 órájában jöhetnek az 
ország minden részéről sérültek,</u></span> és nagyon komoly probléma, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincs 
megoldva a szülők elhelyezése</span>.&quot; Interjú dr. Bene Ruzsenával.<br></b></p>
<p><b> </b> <b>– Hogy lesz egy sebészetet tanuló viruló, fiatal hölgyből gyermek plasztikai sebész?</b></p>
<p>– Nekem sem az volt a gyermekkori álmom, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>megégett gyerekekkel 
foglalkozzam.</b></u></span> A plasztikai sebészet érdekelt, és amikor alkalmas helyet 
kerestem a szakképesítés megszerzéséhez, nagyon kevés képzőhely közül 
választhattam. Szerencsém volt, mert <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a talán legjobb helyre, a Szent 
István kórház felnőtt égési és plasztikai sebészeti osztályára kerültem,
 ahol húsz évig dolgoztam a legjobb szakemberek mellett.</b></u></span> Felnőtt 
betegekkel tehát már kellő tapasztalatom volt abban az időben, amikor 
felépült a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában az
 <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><a href="http://www.bethesda.hu/egesseruelt-gyermekeket-gyogyito-orszagos-koezpont" target="_blank">Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ.</a>
 Megfelelő szakember azonban nem volt, jelenleg is alig van.</b></u></span> A gyermek 
égési centrum megnyitásakor megkerestek, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>nem vállalnám-e én ezt a 
feladatot. Nem volt könnyű döntés, okozott néhány álmatlan éjszakát, 
mivel nem véletlen, hogy nem lettem gyereksebész.</b></u></span> A gyerekek gyógyítása 
régebben megrémisztett. Először egy hónap próbaidőt kértem. Talán nem 
mellékes, hogy viszonylag fiatalon lettem anya. Azzal győztem meg magam,
 hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>mi lenne, ha az én gyerekemnek lenne komoly betegsége, és nem 
lenne szakember, aki segíteni tudna, hasonló félelmek miatt</b></u></span>. Azt 
gondoltam, ha a próbaidő egy hónapja alatt lesz legalább egy gyerek, 
akin tudok segíteni, akkor volt értelme már a munkámnak.</p>
<p>Aztán <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„itt ragadtam&quot;, 12 éve dolgozom itt. Az „1&quot; gyerekből most már 
3000 beteg lett, évente átlagosan 250 gyereket veszünk fel az osztályra.
 Ma már az előnyeit, szépségét is látom, megélem a gyerekekkel 
kapcsolatos munkának.</b></u></span> Először is egy gyerek hamarabb gyógyul, mint egy 
felnőtt. Aztán jó látni évről-évre, hogyan fejlődik egy kicsi gyerek. 
Olyan tudást kaptam a kezembe, amivel tudok segíteni gyerekeken az 
időben elvégzett plasztikai beavatkozásokkal.</p>
<p><b>– Mi a speciális a gyermek sérültek esetében?</b></p>
<p>– Egy gyermek külső megjelenése a növekedés során folyamatosan 
változik. Hogy jobban megvilágítsam, mire is gondolok:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> különösen 
érzékenyen érint, ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kislány az égési sérült</span>, mert jól tudom, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mit jelent
 majd neki a későbbi évek folyamán a külső megjelenés.</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>Ekkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az 
esztétikai sebésznek azt is kell néznie, hogy a heg milyen irányban, hol
 fog futni, előrelátóan kell a döntését meghoznia.</b></u></span></p>
<p><b>– Különleges neved van: Ruzsena. Ezzel az érdekes névvel hogy kerültél Magyarországra, honnan származol?</b></p>
<p>– Pozsonyi származású vagyok, apukám diplomata volt. Egy ideig a 
követségen dolgozott. Én itt jártam egyetemre, a SOTE-ra, majd itt 
ismerkedtem meg a férjemmel is.</p>
<p><b>– Gyakorló anyukaként talán jobban megérted a szülőket, akik 
idehozzák gyerekeiket. Ha jól tudom, nagyon messzi helyekről, az <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>ország 
minden szegletéből kerülnek ide gyerekek gyógyulni. A kis gyerek nagyon 
igényli, hogy ott legyen mellette a szülője.</u></span> A<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> <a href="http://bka.hu/tamogatas/az-anyaotthonrol/" target="_blank">jövendőbeli anyaotthon </a>majd
 a ti munkátokat is segíti, azzal, hogy terhet vesz le a vállatokról – 
egy kipihent szülő sokkal megnyugtatóbb a gyermeke számára is.</u></span> Azt 
látjuk, hogy egy csapatban dolgoztok a szülőkkel.</b></p>
<p style="text-align:left">– Ez a kórház régóta teljesen „gyerek-anya 
szemléletű&quot;. Húsz évnyi közkórházi tapasztalat után kijelenthetem, hogy 
itt más légkör uralkodik, mint egy állami kórházban. Ide a nap 24 
órájában jöhetnek az ország minden részéről sérültek, és nagyon komoly 
probléma, hogy nincs megoldva a szülők elhelyezése. Ráadásul <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>sokszor 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">szociálisan hátrányos helyzetű családok is </span>megfordulnak itt,</b></u></span> akik nem 
tudják megoldani, hogy elmenjenek egy olcsó szállodába éjszakára. 
Sokszor találkozunk <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>olyan emberek</b></u></span>kel,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> akiknek vonatra vagy buszra sincs 
pénzük.</b></u></span> Azt is nehéz megoldaniuk, hogy kontrollra visszahozzák a 
gyereket. Időnként azzal próbálunk segíteni, hogy a kórház autójával 
behozzuk a gyermeket műtétre vagy kontrollra. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A kórház vezetősége nagyon
 segítőkész, próbálunk kompromisszumos megoldást alkalmazni: ha 
szoptatós a kisbaba, akkor valamilyen módon megoldjuk a kórházban az 
édesanya itt tartózkodását. </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Sokszor azonban tele van a kórház, akkor ezt
 is nagyon nehéz megoldani.</b></u></span><br><br></p>
<p style="text-align:center"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/anyaotthon1.jpg" alt="anyaotthon1" height="235" width="350">A tervezett anyaotthon épülete</p>

<p> <b>– Milyen típusú égési sérüléseket szenvednek leggyakrabban a gyerekek?</b></p>
<p>– Korfüggő a balesetek jellege. Hároméves korig általában a 
forrázásos esetek fordulnak elő. Ebben a korban a gyermekek nem ismerik 
fel a veszélyt, és a menekülési lehetőségeik is korlátozottak. 
Nyilvánvalóan a szülők felelőssége is óriási.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Általában a gondatlanság a
 fő oka ezeknek a baleseteknek.</b></u></span><br>Ahogy nőnek a gyermekek, más dolgok 
válnak veszélyforrássá. Gyakori még <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a láng- és kontaktégés is</b></u></span>. 14-18 
éves kor körül fiúknál gyakori a súlyos elektromos égés.</p>
<p><b>– Itt a betegek hosszabb gyógyulási folyamaton mennek át. 
Hogyan szervezitek az osztály munkáját? Mi történik egy gyermekkel, akit
 behoz a mentő?</b></p>
<p>– Készenléti ügyelet napi 24 órában van, ami azt jelenti, hogy ha 
behoz a mentő egy súlyosan égett gyermeket, akkor először az intenzíves 
átveszi őt. Az ügyeletes plasztikai sebész bejön, majd együtt látják el a
 sérültet a kötözős személyzettel. Megvan ehhez a részletes házi 
protokoll. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az együttműködés kiváló a kollégák között. </b></u></span>A magas évi 
esetszám alapfeltétele <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az összetartó csapat, amelyben mindenki tudja a 
helyét.</b></u></span></p>
<p>–<b> Hogyan tűrik a gyerekek a fájdalmat?</b></p>
<p>– A kötözés folyamán <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>igyekszünk a gyermeknek a körülményekhez képest a
 legkevesebb fájdalmat okozni. </b></u></span>Leggyakrabban ez csak úgy megy, ha 
elaltatjuk őket, sok esetben nagyon erős fájdalommal járna enélkül.</p>
<p><b>– Az elmúlt években milyen pozitív vagy negatív változások érintették az osztályt?</b></p>
<p style="text-align:left">– Nagy előrelépés volt, hogy függetlenséget
 kapott az égés- és plasztikai sebész szakma! Eddig a traumatológiai és 
sebészet szakterülethez tartozott, gyakran nem volt egyszerű a 
képviselete. Az utóbbi időben megemelkedett a beteglétszám is, ez egyre 
több feladatot jelent a számunkra.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Sajnos az egészségügy általános 
problémái itt is jelentkeznek. A megfelelő munkaerő hiánya vagy az 
eszközbeszerzési gondok is nehezítik a munkánkat</b></u></span>. Amikor megnyitott az 
égési centrum és az intenzív osztály, egy modern, európai színvonalú 
részleg volt. Ez még most is helytálló, de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a színvonal fenntartása, mind
 az osztályon, mind az ambulancián komoly erőfeszítéseket igényel a 
mindennapok során.</b></u></span> Ráadásul egy adott nap nehezen tervezhető, bármikor 
jöhet akut beteg. Az ambulánsan altatott gyerekeket is le kell fektetni 
valahova. Egy anyaotthon ilyen esetekben is segíthet. Az esetszámot 
pedig az is növeli, hogy ahogy nőnek a gyerekek, folyamatos helyreállító
 esztétikai plasztikai műtétekre van szükségük. Sajnos egy komoly égési 
betegnél az élete során több plasztikai műtétre is szükség van.</p>
<p style="text-align:center"><br><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/anyaotthon2.jpg" alt="anyaotthon2" height="248" width="350">A tervezett anyaotthon látványterve</p>


<p><b>– A kórháznak van egy prevenciós programja, sőt egy szociális
 gondozókból álló hálózata is, amely az égett gyerekek utógondozásában 
segít. Ez a csapat segíti az égett gyerekek közösségbe való 
visszailleszkedését?</b></p>
<p>– Igen. Még a kezdetekkor önszerveződéssel alakult <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy prevenciós 
csapat, szociális munkások és kórházi lelkészek alkotják. </b></u></span>Nagyon komoly 
munkát végeznek. Elmennek oda, ahol a beteg gyermek nevelkedik, és 
felkészítik a környezetet a fogadásra. Egy picit tanítani kell a 
környezetet, hogy ne okozzanak sérülést a gyerekben. Ez egy holland 
példa alapján valósul meg hazánkban, és úgy érzem, nagyon jól működik. 
Ilyen típusú prevenció a felnőtt vonalon nem létezik. A csapat 
tevékenysége ennél is bővebb: rendezvényeken vesznek részt. CD-kel és 
különböző kiadványok formájában tájékoztatják az embereket. Sok sérülést
 meg tudnak előzni ezzel a prevenciós programmal.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Nem csak a tágabb környezet szorul segítségre. </u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>A legnagyobb
 lelki sérülést a szülők és maga a gyermek kell, hogy elviseljék.</u></span> Erre 
is tudtok reagálni?</b></p>
<p>– Az idők folyamán kialakultak a Bethesdában <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gyermek rehabilitációs 
és mentálhigiénés osztályok, </b></u></span>ahol kiemelkedő hangsúlyt kap az égett 
gyermekek gondozása. Szakemberek vagy lelkészek beszélgetnek velük, és 
próbálják orvosolni lelki szinten is a sérüléseket. Különleges 
lehetőség, hogy ezzel az oldallal is tudunk foglalkozni. Részben azért 
is lettem sebész, mert azt gondoltam; nem kell szoros kontaktusban lenni
 a beteggel: elvégzem a munkám, miközben a beteg alszik, és kész. Persze
 ez egyáltalán nem így van, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a gyermekeknél meg még fontosabb a személyes
 kontaktus. A gyerekek különleges empatikus készséget igényelnek, és 
külön feladat a szülő megnyerése az együttműködéshez.</b></u></span></p>
<p><b>– Egy ilyen helyzetben a szülők tehetetlen helyzetbe 
kerülnek, korlátok között mozognak, mivel az ő képességeiket már 
meghaladja ez a kihívás. Egy lelki folyamaton mennek át, és a 
megoldáshoz rá vannak szorulva egy orvos segítségére.</b></p>
<p>– Egy anyuka fogalmazta meg jól érthetően ezeket a gondolatokat: 
nagyon <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>nehéz lelki döntés odaadni a saját gyermekét egy „félelmetes&quot; 
zöld ruhás és sapkás szakembergárdának.</b></u></span> A műtőbe például nem engedik be a
 szülőt, de bíznia kell az orvosok legjobb tudásában.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>Van, aki poroltót tart a konyhában, amióta az egyik 
ismerősénél, tűz ütött ki főzés közben. Fontos felkészülni </u></span>az 
esetlegesen bekövetkező balesetre?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Soha nem biztosíthatjuk be magunkat száz százalékosan, de a 
kockázatot jelentősen csökkenthetjük</b></u></span>. Sokszor visszagondolva egy-egy 
balesetre nem is értjük, miért éppen úgy cselekedtünk, ahogy. Egy 
pillanatnyi figyelmetlenség vagy egy véletlen, meggondolatlan mozdulat 
is tragédiát okozhat. Próbáltam én is figyelni erre, amikor kicsik 
voltak a gyerekeim, félek az égéstől. A hátsó főzőlapon főztem, nem 
hagytam az asztal szélén forró folyadékot tartalmazó edényt, nincs 
kuktám, stb. Noha még nincs tűzoltó készülékem otthon, de megfontolandó 
volna beszereznem az unokák miatt is.</p>
<p><b>– Megnéztük a volt diakóniai épületet, amelynek elkezdődött a
 felújítása, hogy anyaotthon lehessen. A tervek szerint 8-9 ágy lesz 
benne szociális helyiségekkel. Ez körülbelül 40 millió forintba kerül 
majd. Hallottak-e már róla a szülők? Tudnak-e már a gyűjtésről, ami az 
építkezés megsegítésére indult?</b></p>
<p>– Még nem tudatosult ez szerintem ez az emberekben. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Amikor a szülő 
elhelyezése gondot jelent, akkor szoktuk mondani, hogy ez még nem 
megoldott pillanatnyilag a kórházban, de már tervezzük az anyaotthont.</b></u></span></p>
<p><b>– Mennyibe kerül a beruházás, és mikorra tervezik az átadását az anyaotthonnak, ha sikerül összegyűjteni a pénzt?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Bethesda Gyermekkórház által kitűzött cél 40 millió Ft 
összegyűjtése. Ha ez sikerül, akkor egy év múlva a távolról érkező 
szülők már az új anyaotthonban tudják tölteni az éjszakáikat.</b></u></span></p>
<p><b>– Mit tud mesélni Ruzsena a kis Ruzsinka történetéről?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Több hónapig kezeltünk egy súlyosan megégett kislányt, több műtétre
 is szüksége volt. Amikor egyszer ismét kontrollra jött hozzánk, az 
édesanyja karján egy kis csecsemővel jelent meg. Elmesélte, hogy a 
kórházi kezelés nagyon mély nyomot hagyott benne, az átélteket valahogy 
feledhetetlenné akarta tenni, ezért újszülöttjét Ruzsenkának akarta 
elnevezni. Hivatalosan ezt nem engedték, ő azonban nem tágított: így 
lett Ruzsinka. </b></u></span>Büszkélkedtem is a folyosón a kollegáknak. Ez az egyik 
legszebb dolog a világon. Arra gondoltam, hogy ha én már nem leszek, 
akkor valaki megkérdezi ezt a kislányt, hogy „Honnan van ez az érdekes 
neved?&quot;, és akkor talán elmeséli a történetét.<br><br></p>
<p><span>Aki szeretne segíteni az Égéscentrumhoz tartozó anyaotthon megépülésében, látogasson el a Bethesda Kórház Alalpítvány <a href="http://bka.hu/tamogatas/" target="_blank">honlapjára!</a></span></p>
<p> </p></div>