<div dir="ltr">2014. június 2. – Hétfő<br><br>   Amikor  az  utolsó  vacsorán  Jézus  elmondta  búcsúbeszédét,  tanítványai<br>   megjegyezték: „<span style="color:rgb(255,153,0)"><b>Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most  elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség  rá, hogy valaki is kérdezzen.  Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.”</b></span> Jézus így felelt:<span style="color:rgb(204,0,0)"><b> „Most hisztek? </b><span style="color:rgb(0,0,0)">Eljön  az   óra – már el is jött –, amikor</span><b> szétszéledtek, ki-ki a maga útján</b><span style="color:rgb(0,0,0)">, és </span><b>engem magamra hagytok.</b></span> <span style="color:rgb(204,0,0)"><u><b>De</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> én nem vagyok egyedül, mert </span><u><b>az Atya velem van.</b></u></span> Mindezt azért mondtam  nektek,  hogy  <font><span style="color:rgb(204,0,0)"><u><b>békességet  találjatok  bennem.  A  világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”</b></u></span></font><br>
   Jn 16,29-33<br></div>