<div dir="ltr"><h1 class="">Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú </h1>
<div class="">2014. május 23. péntek 09:04<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/apor-vilmos-puspok-vertanu">http://www.magyarkurir.hu/hirek/apor-vilmos-puspok-vertanu</a><br></div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>„A kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset” </u></span>–
ez volt a püspöki jelmondata Apor Vilmosnak, akire május 23-án emlékezik
az Egyház.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53160&img=o_aporv.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53160&p=1&img=c_aporv.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Az Apor család Erdélyből származott. Vilmos harmadik gyermekként
született 1892. február 29-én Segesváron. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gimnáziumot Kalksburgban és
Kalocsán végezte a jezsuitáknál. Jeles érettségivel és kitűnő erkölcsi
bizonyítvánnyal </b></u></span>jelentkezett a győri egyházmegye szemináriumába, ahol az
Apor családdal rokonságban lévő <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gróf Széchenyi Miklós püspök örömmel
fogadta, és az innsbrucki egyetemre küldte tanulni</b></u></span>.</p>
<p>1915. augusztus 22-én a szubdiákonus-szentelés előtt írta naplójába: <em>„Életem
legfontosabb elhatározása előtt állok és arra készülök. A három
magasabb rend, amelyet most fölveszek, mintegy azok a szögek, amelyek
Krisztus keresztjére erősítenek egész életemre. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Óh, édes és szívlelendő
szolgaság, amely által az ember igazzá, szabaddá és szentté lesz!”</b></u></span></em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> </b></u></span>Augusztus 24-én szentelte pappá Sigmund Waitz brixeni segédpüspök.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Működését a nagyváradi egyházmegyében </b></u></span>kezdte meg, ahová az 1911-ben
áthelyezett Széchenyi Miklós püspök magával vitte. 1918 nyarán plébánosi
kinevezést kapott Gyulára, ahonnan nemrég káplánként búcsúzott.
Lelkipásztori tevékenysége során katolikus lapot alapított, segítette a
szegényeket, a betegeket.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Jelentős összegeket juttatott jótékony célokra
– 1925 karácsonyán például elajándékozta a plébánia élelemkészletének
nagy részét és minden pénzét.</b></u></span></p>
<p>Plébánosi szolgálata alatt magára vállalta a legnehezebb feladatokat.
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Káplánjaival </b></u><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">a</span> kölcsönös tisztelet és barátság </b></u></span>szellemében dolgozott
együtt. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szívesen gyóntatott, másokat megértő tulajdonságai a
gyóntatószékben érvényesültek a legjobban.</b></u></span> Mint lelkivezető a mindent
legyőző lelkierő kialakítására törekedett, fegyelmezettséget,
igazságszeretetet igyekezett vezetettjeiben kialakítani.</p>
<p>1941. január 21-én kapta kézhez a pápai nuncius iratát, miszerint a
Szentatya győri püspökké nevezte ki. A február 24-i püspökszentelés,
amelyen nemcsak a főpapok és előkelőségek, de a szegény galbácskerti és
krinolinkerti hívek is részt vettek, évtizedekig emlékezetes maradt
Gyula történetében.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53160&img=o_aporvgyerekek.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53160&p=1&img=c_aporvgyerekek.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Március 1-jén érkezett Győrbe, másnap megtörtént a hivatalos
beiktatás. A gyulai plébános korában bevált emberszerető módszerrel
kormányzott.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A harmadik zsidótörvény érvénybelépése</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>után kezdte meg püspöki
működését, és mélyen átérezte az Egyház felelősségét,</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> azonban
tiltakozása, kérelmei, a zsidók érdekében küldött táviratai hiábavalók
voltak.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A hozzá fordulók egy részét bújtatta, illetve továbbküldte
Angelo Rotta nunciushoz vagy nővéréhez, Apor Gizellához,</b></u></span> aki a Magyar
Vöröskereszt főnökasszonya volt. A nuncius 1944-ben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ezrével írta alá az
oltalomleveleket, melyek a Vatikán hivatalos, diplomáciai védettségét
jelentették.</b></u></span></p>
<p>A püspök <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szívén viselte a polgári lakosság sorsát is. </b></u><u><b>Sokakat
befogadott, elhelyezett, anyagilag segített. Találékony és bátor volt.</b></u></span>
Szoros kapcsolatot tartott fenn a szerzetesházak vezetőivel, így is
sikerült sok menekültnek helyet szereznie.</p>
<p>A veszélyben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szorosabb kapcsolat </b></u></span>alakult ki a Dunántúl püspökei,
különösen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mindszenty József veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári és
Apor Vilmos győri püspökök között.</b></u></span></p>
<p>1945. március 28-án az oroszok elérték Győrt. A püspök mindenkit
befogadott, sok százan találtak menedéket a Püspökvárban. Számítva a
brutalitás veszélyére, kijelentette: <em>„Egyszer úgyis meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét”</em>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Nagycsütörtökön Apor Vilmos a pincében mondta utolsó szentmiséjét.
Másnap a nagypénteken szokásos csonkamisét nem tudta megtartani, de
felolvasta Jézus szenvedéstörténetét.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ugyanezen a napon részeg orosz katonák el akarták vinni a pincében
tartózkodó asszonyokat és lányokat, de a püspök ellenállt. Egy katona
előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható, majd
háromszor rálőtt Vilmos püspökre. Kórházba szállították az ostromlott
városon keresztül. Petróleumlámpa fényénél műtötték meg</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szenvedései
alatt papjaiért, híveiért, hazánkért és azokért imádkozott, akik
meglőtték. Április 2-án halt meg.</b></u></span></p>
<p>Testét ideiglenesen a kármelita templom kriptájába temették.
Gyóntatója írásban kérte, hogy azonnal indítsák meg boldoggá avatását. A
vértanú püspök testének méltó sírhelyre való temetésére 1986. május
23-án kerülhetett sor. </p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53160&img=o_aporszarkofag.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53160&p=1&img=c_aporszarkofag.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A boldoggá avatási eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel
kellett függeszteni és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő
munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az úgynevezett poziciót – amely a
boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza –
díszkötésben nyújtották át II. János Pál pápának győri látogatásakor,
amikor a püspök sírjánál imádkozott.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá Apor Vilmos
püspököt</b></u></span> a római Szent Péter téren több ezer magyar zarándok
jelenlétében.</p>
<p><em>Istenünk! Te Boldog Vilmos püspöknek megadtad, hogy életét
feláldozza juhaiért. Közbenjárására add meg nekünk, hogy akaratodban
helytálljunk és testvéreink üdvösségén fáradozzunk. A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</em></p>
<p>(Források: Diós István: <em>A szentek élete</em>, <a href="http://gyor.egyhazmegye.hu">gyor.egyhazmegye.hu</a>)</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>