<div dir="ltr"><h1>Márton Áron, az igaz ember – gyulafehérvári kiállítás a holokauszt évében </h1>
<div>2014. május 19. hétfő 13:48<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/marton-aron-az-igaz-ember-gyulafehervari-kiallitas-holokauszt-eveben" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/marton-aron-az-igaz-ember-gyulafehervari-kiallitas-holokauszt-eveben</a><br>
</div>
<h3>Márton Áron püspök zsidómentésben betöltött szerepéről
nyílt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>kiállítás május 15-én a Gyulafehérvári Érsekségen, a holokauszt
emlékév keretében</u></span>. Lázár Csillának a Vasárnapban megjelent tudósítását
adjuk közre a <a href="http://romkat.ro" target="_blank">romkat.ro</a> nyomán.</h3><p></p>
<p>A kiállításmegnyitóval egybekötött megemlékezésen elhangzott
előadások kiindulópontja az a történelmi tény volt, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Márton Áron
püspök hetven éve, 1944. május 18-án a kolozsvári Szent
Mihály-templomban, majd május 22-én a magyar hatóságoknak írt levelében
határozottan felemelte szavát a zsidók deportálása ellen.</b></u></span></p>
<p>Bevezető köszöntőjében Jakubiny György érsek emlékeztette a
jelenlevőket, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Márton Áront a Yad Vashem Intézet 1999 decemberében a
Népek Igaza címmel tüntette ki</b></u></span> az üldözöttek védelmében vállalt
szerepének elismeréséül. A kitüntetést 2000. június 20-án a Szent
Mihály-templomban vette át Jakubinyi érsek Márton Áron harmadik
utódaként Izrael bukaresti nagykövetétől. A főpásztor az ünnepi
alkalomból a tizennégy évvel ezelőtt elmondott köszönetét is felolvasta
az egybegyűlteknek.</p>
<p>A megemlékezést és kiállítást támogató magyar állam képviseletében
Magdó János kolozsvári főkonzul köszöntőjében kiemelte: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Márton Áron igaz
ember volt szavaiban, cselekedeteiben, életvitelében egyaránt, és igaz
emberként a zsidók elhurcolása ellen is bátran felemelte szavát. </b></u></span>A
püspök szavai cselekedetté váltak puszta kimondásuk által, hiszen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Márton
Áron hatására sokan siettek a zsidók védelmére,</b></u></span> éppen ezért újra és
újra fel kell emlegetni Márton Áron bátor cselekedetét.</p>
<p>Kovács Sándor kolozsvári főesperes arra emlékeztetett, hogy a
világvisszhangot kiváltó kolozsvári beszédben magyar nyelvterületen első
egyházi személyként tiltakozott Márton Áron a Sztójay-kormány
embertelen rendelkezései ellen. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Márton
Áron már fiatal pap kora óta igen jó kapcsolatot ápolt más felekezetek
képviselőivel, például Carmilly-Weinberger Moshe főrabbival,</b></u></span> aki
püspökké szentelése alkalmából is köszöntötte Márton Áront, és halála
után koszorút helyezett el sírjánál.</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Kolozsvári Zsidó Hitközség képviseletében Schwartz Róbert elnök
személyes történetet idézett fel </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a vészterhes időkből. </b></u></span>Édesapját,
nagyszüleit is deportálták; édesanyjának sikerül megszöknie a gettóból,
és egy magánklinika pincéjében bujkálva menekült meg, i<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tt szülte meg
fiát, aki – mint megjegyezte – Márton Áron példáját követő, az üldözött
zsidókat segítő embereknek köszönheti életét.</b></u></span> Márton Áron egyértelmű
állásfoglalása, mely az 1944 májusában kelt beszédéből és leveleiből
kitűnik, arra készteti őt, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mind a maga, mind a zsidó hitközség
nevében meghajoljon Márton Áron emberi nagysága előtt.</b></u></span><br><br>Lia Borza,
a Gyulafehérvári Zsidó Hitközség képviseletében – miután röviden
ismertette a nagy múltú, hajdan több zsinagógát is építtető, ám mára
csupán 44 főt számláló fehérvári zsidó közösség történelmének főbb
momentumait – hangsúlyozta, hogy a mai generációval kötelességünk
ismertetni a múlt történéseit, hiszen maguk a történetben érintett,
elhurcolt zsidók családtagjai is igen keveset tudnak az egykori tragédia
részleteiről, mivel a lágert túlélt nagyszülők, szülők szinte
egyáltalán nem beszéltek arról a borzalomról, amit átéltek.</p>
<p>A köszöntők után Marton József nagyprépost, egyetemi tanár tartott
előadást, amelyben kevéssé ismert, ám<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Márton Áron emberségét,
hajlíthatatlan jellemét jól megvilágító epizódokat járt körül a püspök
életéből. </b></u></span>Gyermekkorával kapcsolatban Miskolczy Dezsőt idézte, aki
szemléletes metaforával <u><b>a népmesei szegény legényhez hasonlatosnak látta
a sokra hivatott kis Áron indulását: „mire a városba ér, a botja
kivirágzik, batyujából kincsek villannak elő”. Az éppen száz évvel
ezelőtt Kolozsvárra érkezett kisdiák nemsokára a háborúban találta
magát, majd a háború után hadifogolyként kapott feltételes elbocsátást,
ezért néhány naponta jelentkeznie kellett a csendőrségen. </b></u>Az
„óvintézkedés” oka valószínűleg az volt, <u><b>hogy a székely hadosztály
tisztjei ne kelthessenek zavart a trianoni döntés meghozataláig.</b></u>
1920-ban, miután már egy sikertelen „jónási menekülésen” (brassói
munkavállalási kísérleten) is túl volt, <u><b>jelentkezett a teológiára, ahol
tanárai korán meglátták benne a jövő mintapapját. Gróf Mailáth Gusztáv
Károly püspök szeretettel figyelte, követte a teológiai hallgató Márton
Áron sorsát</b></u>, aki püspökének ezt a gondoskodást meleg hangú levélben
köszönte meg 1924-ben. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Márton Áron egész élete „katonás” volt abban az
értelemben, hogy egész életében pontos, figyelmes, kötelességtudó,
helytálló papi méltóság jellemezte, és ugyanezt várta el paptársaitól
is.</b></u></span> A papok helytállását mint szigorú püspöki elvárást többször is
kifejezésre juttatta, például 1940-ben, amiko<u><b>r a második bécsi döntés
után kötelezte a papokat, szerzeteseket, egyházi tanítókat, beszédeiben,
körleveleiben pedig biztatta, bátorította híveit, hogy ne meneküljenek
el.</b></u> Ennek köszönhetően sokkal kisebb arányban költöztek át
Észak-Erdélybe a katolikusok, mint a más felekezetűek. De <u><b>ugyanilyen
helytállást várt el papjaitól 1944-ben is, és később, a hetvenes években
is, amikor az erdélyi értelmiség körében egyre nagyobb méreteket öltött
az elvándorlás.</b></u> Egy Pálfi Gézával folytatott (a Securitate által
lehallgatott, ezért annak archívumában megőrződött) beszélgetésben a
magyaroktól a szülőföldön maradást várta el, még akkor is, ha az itteni
érvényesülés ára az áldozatvállalás és a többletmunka volt. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az
áldozatvállalást ő maga is püspöksége egész idején megélte. „Minden
küzdő emberben testvéremet akarom látni”</b></u></span> – fogalmazta meg
püspökszentelésekor, és <b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>ehhez a kijelentéséhez élete végéig hű maradt,
</u></span></b>akkor is, amikor<b> </b>az életveszélyben levő zsidók érdekében emelte fel
szavát.</p>
<p><br>Tibori
Szabó Zoltán, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára,
újságíró, szerkesztő maga is Gyulafehérváron született, Márton Áron
keresztelte, ezért – mint mondta – némi „elfogódottsággal” beszélt a
püspökről. Beszédében ugyanakkor objektíven bemutatta azokat a
történéseket, amelyek Márton Áront az 1944. május 18-i beszéd
elmondására sarkallták. Tibori hangsúlyozta, hogy a német megszállók
mellett komoly felelősség terheli az akkori magyar politikai osztályt
is: egyrészt a magyar politikai és egyházi elit több mint két évtizedes
antiszemita retorikája készítette elő a terepet a zsidók Eichmann által
elrendelt gettósításának gyors lebonyolításához; másrészt a magyar
zsidók „német hadicélokra” való átadásának idején már a nemzetközi sajtó
útján és hírszerzési forrásokból is pontosan tudta a vezető magyar
elit, beleértve az egyházi vezetőket is, milyen sors vár az elhurcolt
zsidókra. A mintegy 135 ezer, Észak-Erdély 13 városának 17
gyűjtőtáborában vagonírozásra váró zsidó elhurcolását a többség cinkos
és cinikus módon, haszonlesve, tétlen szemlélte, és fájdalmasan kevesen
emelték fel szavukat, még az egyházi vezetők köréből is. Ilyen
körülmények között értékelendő Márton Áron állásfoglalása, aki – mint a
hatóságoknak május 22-én írt leveléből egyértelműen kiderül – maga is
tudta, milyen sors vár a deportáltakra, ezért arra emlékeztette papjait
és híveit, hogy a „keresztény cím”, a „tisztán csengő igére” váró
ifjúsággal szembeni felelősség, a jószándékú emberek nagy tömege, és
végül <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„népünk becsülete” is kötelezi a katolikusokat, hogy segítsenek
embertársaikon.</b></u></span></p>
<p>Tibori Szabó Zoltán a <i>Népek Igaza</i> cím kapcsán kiemelte, hogy
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az erdélyi magyarok hálával tartoznak három személynek, akik Márton
Áronnak a Yad Vashem intézet általi post mortem kitüntetését
szorgalmazták: </b></u></span><u><b>Hermann László, Gyergyószentmiklósról deportált sebész
főorvosnak, Vágó Lídiának és Reuveni Sárinak, a Yad Vashem intézet
egykori munkatársának. </b></u>Az előadó kiemelte:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Márton Áron beszéde sokban
egybecseng Ferenc pápa szavaival, aki nemrégiben emlékeztette híveit,
hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> „az antiszemita keresztény ellentmondás”</span></b></u></span>. Ugyanakkor hangsúlyozta,
hogy a Márton Áron tanítását semmibe vevő „hamis papok” által hirdetett
antiszemita tézis ellen össze kell fognia ma is a világi és egyházi
értelmiségnek, és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> újra és újra fel kell mutatni Márton Áron példáját,
aki nemcsak a zsidókat, de egyben a magyarság becsületét is menteni
próbálta.</b></u></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53054&img=o_igazember3.jpg" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=53054&p=1&img=c_igazember3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Kovács Gergely, Márton Áron szentté avatási perének posztulátora
előadásában kiemelte, hogy Márton Áron példája a ma emberét is tanítja. Ő
nemcsak tisztán látott zavaros történelmi időkben, de ki is mert állni
az igazság mellett. Márton Áron kivételes nagyságát ismertté kell
tennünk minél szélesebb körben, hiszen ezzel a boldoggá avatási eljárást
is segítjük. Bár Márton Áronénál általánosabb és elterjedtebb tisztelet
aligha övezi az utóbb boldoggá avatott személyek bármelyikét, még így
is sok a tennivaló annak érdekében, hogy Isten szolgája a
főegyházmegyében és a szomszédos egyházmegyékben, Magyarországon,
illetve a magyar nyelvterületen túl is általánosan ismert legyen. Éppen
ezért szorgalmazza a posztulátor egyrészt a Márton Áron személyét,
tanítását ismertető, más vallásúakat, esetleg nem hívőket is
megszólítani tudó kezdeményezéseket, valamint a más nyelvű ismertetők,
kiadványok megjelentetését<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>. Bár az utóbbi években megsokasodtak a Márton
Áron-kutatásban és ismertetésben felmutatott eredménye</b></u></span>k (mint például a
Marton József professzor által gondozott hagyaték kiadása, a
csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum sokrétű tevékenysége, a Keresztény
Szó és a Verbum kiadványai, a tavalyi év során megrendezett római
megemlékezés és az idei, a püspökké szentelés 75. évfordulójára emlékező
események), <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>számos tennivaló van még mind Márton Áron életének,
működésének történészi felelősséggel történő, hiteles bemutatása terén,
mind pedig a püspök tiszteletének ápolásában.</b></u></span></p>
<p>Az előadások után került sor a <i>Márton Áron, a Népek Igaza</i> című kiállítás megnyitására, amely során elhangzott a<i> Népek Igaza</i>
címet odaítélő, 2000-ben kiállított diploma szövege; majd Lázár Csilla,
a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője röviden méltatta a
kiállítás időszerűségét, emlékeztetve a hallgatóságot, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Márton Áron
más felekezetűekkel ápolt jó kapcsolatá</b></u></span>t korabeli feljegyzések, levelek
kutatásával is érdemes volna rekonstruálni, példaként idézve Kacsó
Sándor visszaemlékezéseiből, amelyek a vészkorszak dél-erdélyi éveit és
Márton Áron akkori jelentőségét idézik fel.</p>
<p>Hegedűs Enikő, az érsekség művészettörténésze, a megemlékezés és a
kiállítás rendezője röviden bemutatta az időszakos tárlat koncepcióját,
ismertetve azokat a dokumentum-típusokat is, amelyek a kiállításon
helyet kaptak.</p>
<p>Az időszakos kiállítás szeptember 29-ig látogatható a Gyulafehérvári Érsekségen.</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>