<div dir="ltr">2014. május 18. – Húsvét 5. vasárnapja<br><br>   <span style="color:rgb(255,0,0)">Abban az  időben Jézus  így szólt  tanítványaihoz: „Ne  nyugtalankodjék  a<br>   szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. <b>Atyám házában sok<br>
   hely van. Ha nem így lenne,  mondtam volna-e: Elmegyek és helyet  készítek<br>   nektek? Ha  majd elmegyek  és helyet  készítek nektek,  ismét eljövök,  és<br>   magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.  Hiszen<br>
   ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”</b> Ekkor Tamás így szólt: „Uram,  mi<br>   nem tudjuk, hogy hova  mégy; hogyan ismerhetnénk hát  az utat?” Jézus  ezt<br>   felelte: „<u><b>Én vagyok az út, az igazság  és az élet. Senki sem juthat el  az<br>
   Atyához, csak  általam</b></u>. Ha  engem ismernétek,  Atyámat is  ismernétek.  De<br>   mostantól fogva  ismeritek őt,  és  látjátok.” Fülöp  megjegyezte:  „Uram,<br>   mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt:  „Már<br>
   olyan régóta veletek vagyok, és nem  ismersz engem, Fülöp?<b> Aki engem  lát,<br>   az látja az Atyát  is. Hogyan mondhatod hát:  Mutasd meg nekünk az  Atyát?<br>   Nem hiszed  talán,  hogy  én az  Atyában  vagyok  s az  Atya  énbennem?  A<br>
   szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem  magamtól mondom, és a  tetteket<br>   is Atyám  cselekszi, aki  bennem van.  Higgyétek el,  hogy én  az  Atyában<br>   vagyok, és  az  Atya  énbennem.  Ha  másért  nem,  legalább  a  tetteimért<br>
   higgyétek! Bizony, bizony  mondom nektek: Aki  hisz bennem, ugyanazokat  a<br>   tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem,</b> sőt még nagyobbakat is<br>   tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”<br>   Jn 14,1-12</span><br>
</div>