<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: A kegyelem fontosabb, mint a bürokrácia </h1>
<div class="">2014. május 8. csütörtök 17:50</div>
<h3 class="">A Szentatya szokásos <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>csütörtök reggeli szentmisé</u></span>jének 
homíliájában az evangelizálás során fontos párbeszéd, valamint a 
kegyelem és a bürokrácia témájával foglalkozott. Aki tehát a 
szentségeket kiszolgáltatja, engedjen teret a kegyelemnek, és ne emeljen
 bürokratikus jellegű akadályokat. A Vatikáni Rádió tudósít.</h3><p></p>
<p>Az evangelizáló maga Isten – szögezte le homíliájában Ferenc pápa, 
szembeállítva ezt az igazságot a túlzásba vitt adminisztrációs 
eljárásokkal, amelyek olykor akadályozzák az embereket abban, hogy 
közelebb kerüljenek Istenhez. A Szentatya Fülöp apostol példájára 
hivatkozott, aki az Apostolok Cselekedeteiből elhangzott olvasmányban a 
keresztény ember három kristálytiszta képességére világít rá:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> 
engedelmesség a Lélek iránt, párbeszéd, és bizalom a kegyelemben. </b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Fülöp engedelmesen követi az Úr hívását. Biztosan otthagy sok 
elvégzendő feladatot, az apostolok ugyanis akkor rendkívül sokat 
fáradoztak a hithirdetésben. Otthagy mindent és indul.</b></u></span> Ebből láthatjuk, 
hogy az Isten iránti engedelmesség nélkül senki sem tud evangelizálni, 
nem tudja hirdetni Jézus Krisztust. Lényegében inkább saját magát 
hirdeti. Isten az, aki hív, Isten indítja útjára Fülöp apostolt is, aki 
engedelmesen válaszol a hívásra.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Fülöp számára az etióp udvari 
tiszttel való találkozás az evangélium hirdetésének alkalma lesz. Ez 
azonban nem valamiféle magasból leszálló tanítás, nem kényszer, hanem 
párbeszéd, amely méltó tiszteletben tartja a másik ember lelki 
érzékenységét.</b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem lehet evangelizálni párbeszéd nélkül </b></u></span>– mondta 
homíliájában a Szentatya. Abból kell kiindulni, hogy ki az 
evangelizálásra szoruló személy. Ez nagyon fontos. „De, atyám, ez 
időveszteséggel jár, mert mindenkinek megvan a maga története, 
elképzelése” – vetette ellen Ferenc pápa képzeletbeli beszélgetőtársa. 
Isten sokkal több időt veszített a világ teremtésével, és milyen jól 
csinálta. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Párbeszédre van szükség, nem kell sajnálni az időt, mert Isten
 akarja, hogy te evangelizáld azt az embert, hogy közöld vele Jézus 
örömhírét.</b></u></span> Tedd ezt, legyen akármilyen az a személy – akkor is, ha nem 
olyan, mint amilyennek lennie kellene.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Fülöp szavaira az etióp 
udvari tisztben feltámad a vágy, hogy megkeresztelkedjen az első 
folyóban, amit az út mentén találnak. Fülöp pedig megkeresztelte és 
Isten kezébe helyezte azt az embert. <br></b></u></span><br>Ferenc pápa homíliáját 
ezekkel a gondolatokkal zárta: „Gondolkodjunk el az evangelizálásnak 
erről a három momentumáról: engedelmesség az evangelizálás iránt, azaz 
tenni, amit Isten kér a személyekkel való párbeszéden keresztül, ám 
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ebben a párbeszédben onnan kell kiindulni, ahol az emberek éppen vannak.
 Végül ráhagyatkozni a kegyelemre. A kegyelem fontosabb, mint a 
bürokrácia.</b></u></span> Emlékezzünk mindig arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az egyházban olykor olyanok 
vagyunk, mint egy akadályokat emelő cég, hogy az emberek ne jussanak el a
 kegyelemre.</b></u></span> Segítsen minket az Úr Jézus abban, hogy ezt felismerjük” – 
fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>