<div dir="ltr"><p><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/napi-sajtoszemle-52777">http://magyarkurir.hu/hirek/napi-sajtoszemle-52777</a></p><p>A <strong><em>Heti Válaszban</em></strong> <strong>(37.o.) <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Baritz Sarolta Laura Szent pápák a gazdaságról </u></span></strong>címmel azt fejtegeti, hogy <strong>XXIII. János</strong> és <strong>II. János Pál</strong>
 pápa szentté avatása kapcsán f<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>elvetődik a kérdés: „emberi kiválóságuk, 
erényeik, gondolkodásmódjuk annyira általános, mondhatni egyetemes, hogy
 minden ember, minden emberi szakterület, életmegnyilvánulás 
gyümölcsöket szakíthat belőlük?</b></u></span>” <br></p><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A közgazdász domonkos szerzetesnővér 
idéz a két szentté avatott pápa gazdasággal kapcsolatos dokumentumaiból.</b></u></span>
 A két legkritikusabb gazdasági tényezőről, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a profitról és a kamatról 
így vélekednek: azok is eszközök, mint az anyagi jószágok, s mint 
ilyenek, a „jó”-k közé tartoznak, de nem jelentenek önmagukban célt.</b></u></span> 
„Nem önmagukért halmozzuk fel őket, hanem <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mint eszközök elősegítik más 
érték létrejöttét, amelyeket az erkölcs szabályoz. </b></u></span>Végső soron a közjót,
 vagyis az embert, annak kiteljesedését szolgálják. <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>XXIII. János</b></u></span> a 
következőket írja Mater et Magistra k. enciklikájában: <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>„Olyan 
hitelintézeteket állítsanak föl, amelyek elviselhető kamatra 
biztosítanak tőkét.</b></u></span>”<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> II. János Pál pedig</b></u></span> a Centesimus Annus k. 
enciklikájában így fogalmaz: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>„A profit szabályozó szerepet tölt be a 
vállalkozás életében, de nem kirázólagos.”</b></u></span> A cikk szerzője rámutat: a 
munkabér, munkavégzés, vállalatvezetés, az államnak a gazdasági életben 
betöltött szerepe, valamint az államközi kapcsolatok fogalmaival 
összefüggésben<span style="background-color:rgb(255,255,0)"></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a leggyakrabban említett elvek a két pápa enciklikáiban</b></u></span> 
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„az igazságosság, méltányosság, szubszidiaritás; a közjó elvei,</b></u></span> 
amelyeket megfigyelhetünk egyes helyi, nemzeti, nemzetközi szervezetek 
alapító, küldetési okmányaiban is. Ezeket az elveket tehát magukénak 
tartják nem kifejezetten egyházi intézmények is” – írja <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Laura nővér, 
hangsúlyozva</b></u></span>: a két pápa és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az egyház társadalmi tanítása is igenli a 
gazdaság alapkategóriáit, „jónak tartja a magántulajdont, pénzt, 
profitot, kamatot, anyagi jólétet, ugyanakkor sajátos megvilágításba, 
összefüggésbe helyezi. Olyan szemléletbe, amely az embert, az értékeket,
 az emberi kiteljesedést állítja középpontba, az erkölcsi szempontok 
figyelembevételével</b></u></span>. Ez a megközelítés <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>közelebb</b></u></span> viszi az embert a jelen 
problémáinak tisztázásához, és megoldásához, egy környezetileg, 
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>emberileg fenntarthatóbb világ építéséhez</b></u></span>.” A cikk szerzőjének 
összegzése: „A pápák tehát – s nemcsak a most szentté avatottak – 
leszakítandó gyümölcsöt kínálnak a gazdaság számára is, várva, hogy 
éljen vele a világ.”</p></div>