<div dir="ltr"><div><div><div>Köszi a cikket! Szívből javaslom elolvasni!<br>Én nem azt hangsúlyo, nám, hogy nálunk nem lövik szitává, de még a szemét sem lövik ki a kordonbontóknak mostanság ..., hanem azt, hogy <br>1./ idézet a Lovas cikkből <br>
<i>"az (algír) emlékmű a magyarországi balliberális gondolkodás szerint azt sugallja, hogy az a<br>
genocídium bűntettében nem tesz különbséget franciák és algériai együttműködők (a harkik) között. (A harkik, azaz az algériai muzulmán kollaboránsok önkéntesként segítették a francia népirtókat. )"<br></i></div>2./ Franciaország esetében a nemzetközi közvélemény mennyi mindent aljasságot elkendőz, de mi feltétlen tekintessünk az utolsók utolsójának még akkor is, ha l. 3.pont.<br>
3./ kétséges a liberális tiltakozás őszintesége, hiszen <br><a href="http://www.gondola.hu/cikkek/90736-Emlekmuvita__alsagos_tiltakozas_.html">http://www.gondola.hu/cikkek/90736-Emlekmuvita__alsagos_tiltakozas_.html</a><br>
<i>"A szobor elleni balliberális tiltakozás azonban jóval azelőtt kezdődött
el, hogy egyáltalán tudni lehetett arról, hogyan fog kinézni az emlékmű.
A német megszállásról mint történelmi tényről pedig hagyományosan a
zsidó közösség is minden évben megemlékezik. 2011-ben Zoltai Gusztáv egy
Veszprémben elmondott beszédében úgy fogalmazott: 1944. március 19-én
ezen a napon lépte át a határt a német hadsereg, megpecsételve ezzel a
magyarországi zsidóság sorsát. Hangsúlyozom: ez nemcsak a zsidóság,
hanem minden magyar állampolgár tragédiájává is vált! – tette hozzá. A
Mazsihisz akkori vezetőségének tagja nyomatékosította, hogy azon a napon
a zsidó és a magyar történelem összeforrt."<br></i></div>Szeretettel,<br></div>Mőci<br>
</div><div class="gmail_extra"><br><br><div class="gmail_quote">2014-04-30 17:39 GMT+02:00 KEA <span dir="ltr"><<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
A másfél milliós francia népirtás algíri emlékműve - aki el merné<br>
bontani a kordont, azt szitává lőnék<br>
<br>
Magyar Nemzet, 2014.04.29. -- Lovas István<br>
<a href="https://www.facebook.com/istvan.lovas.587" target="_blank">https://www.facebook.com/istvan.lovas.587</a><br>
<a href="http://kuruc.info/r/6/127207/" target="_blank">http://kuruc.info/r/6/127207/</a><br>
<br>
<br>
A Földközi-tengerre néző, képeskönyv szépségű kilátást nyújtó dombtetőn<br>
áll az algériai főváros, Algír ikonikus emlékműve. A 100 méter magasságú<br>
mártírok emlékművét, a Makam Esahidot 1982-ben emelték annak a másfél<br>
millió algériainak az emlékére, akiket a francia népirtó gyarmatosítók<br>
öltek meg az 1954 és 1962 között az ország szabadságáért folytatott<br>
algériai háborúban. Algériának akkor 8 millió lakosa volt. A francia<br>
gyártmányú genocídium nyilván a szent francia jelszavak, az „szabadság,<br>
egyenlőség, testvériség” jegyében történt.<br>
<br>
A három égbe szökő pálmalevelet mintázó betonkolosszus-alkotás alatt ég<br>
az „örök láng”. A pálmalevelek szélén egy-egy algériai harcos szobra<br>
látható.<br>
<br>
2004. április 23-án a talapzati márványplatformon két kordon zárta el a<br>
látogatók elől azt a lehetőséget, hogy egy irányban járják körbe a<br>
kompozíciót. Arra a kérdésre, hogy mit tenne a három géppisztolyos őr,<br>
ha polgári engedetlenségből elmozdítanám a kordont, hiszen az emlékmű a<br>
magyarországi balliberális gondolkodás szerint azt sugallja, hogy az a<br>
genocídium bűntettében nem tesz különbséget franciák és algériai<br>
együttműködők (a harkik) között, Mohi Csaba, Magyarország algériai<br>
nagykövete azt felelte, hogy akkor „szitává lőnének”. (A harkik, azaz az<br>
algériai muzulmán kollaboránsok önkéntesként segítették a francia<br>
népirtókat. Ma népes, mintegy nyolcszázezres táboruk Franciaországban él.)<br>
<br>
A monumentális alkotás része az alatta fekvő dombba süllyesztett,<br>
világklasszis kivitelezésű Mudzsahid múzeum. A „mudzsahid” ellenállót<br>
jelent. Akit ma Algériában „mudzsahidnak” neveznek, az az algériai<br>
háború veterán harcosát jelenti. Nekik sok kiváltságuk van, amelybe<br>
beletartozik az is, hogy személyautót behozatali vám nélkül<br>
vásárolhatnak. És El Moudjahid a neve annak a napilapnak, amely az<br>
április 17-én negyedszer is újraválasztott Buteflika elnököt és<br>
kormányát támogatja.<br>
<br>
Franciaország nemcsak gyűlöl emlékezni szörnyű tettére, de azt részben<br>
tagadni, részben kisebbíteni akarja. Francia történészek sora állítja,<br>
hogy a gyarmati háborúnak „csupán” mintegy negyedmillió áldozata volt.<br>
Hogy ez mennyire nem igaz, mutatja, hogy az algériai elnökválasztásról<br>
cikkező, globális terjesztésű Economist nevű brit hetilap is egymillió<br>
áldozatról ír április 19-i számában. Az Algériában elfogadott másfél<br>
milliós szám egyénekre lebontott dokumentálása sohasem lesz lehetséges,<br>
mert a franciák az algériai iratok nagy részét elvitték, és azokat a<br>
nagyon szabad Franciaország levéltáraiban még ma is zárolt anyagként<br>
kezelik.<br>
<br>
A francia kormány nem hajlandó hivatalosan elismerni bűnösségét. Például<br>
azzal a nemes gesztussal, hogy egy francia elnök az algíri mártírok<br>
emlékműve előtt térdre hullással bűnbocsánatot kérne a II. világháború<br>
után az egyik legszörnyűbb és leginkább agyonhallgatott népirtásért. Az<br>
algériai népirtás tagadását és relativizálását a franciák nemhogy<br>
büntetnék, hanem azt ráncigálják a törvény elé, aki arról igazat ír.<br>
<br>
Amikor három évvel ezelőtt Francois Hollande szocialista francia elnököt<br>
megkérdezték, nem kellene-e bocsánatot kérni Algériáért, azzal vágott<br>
vissza, hogy „miért kellene?” A nyugati sajtó elfelejtett szörnyülködni.<br>
Figyelmüket túlzottan lekötötték a magyarországi események, amelyek,<br>
mint tudjuk, nemcsak Európát, hanem az univerzumot is veszélyeztetik.<br>
<br>
A franciák mindent bevetettek a függetlenségükért harcolók legyőzésére.<br>
Beleértve kínzóeszközök és a nyaktiló, a guillotine nevű francia<br>
találmány bevetését. Öltek válogatás nélkül felkelőket, hazafiakat,<br>
nőket és gyermekeket.<br>
<br>
A francia kormány és igazságszolgáltatás a kollaboráns algériaiakat, a<br>
harkikat is védi. Amikor 2006-ben George Freche francia politikus<br>
Montpelier-ben emberteleneknek nevezte őket, 15 ezer euró pénzbírsággal<br>
sújtották.<br>
<br>
A tavaly elhunyt Paul Aussaresses tábornok – a kommunista titkosügynök<br>
Medgyessy Péter volt miniszterelnökkel együtt a francia becsületrend<br>
lovagja - 2000-ben nyilvánosan beszélt az általa is megszervezett<br>
algériai kínzásokról. A rákövetkező évben erről a Kaszba csatája címen<br>
könyvet is írt. A 16-i századi Kaszba – az UNESCO-világörökség része -<br>
Algír óvárosi, hegyre kapaszkodó negyede, ahol hatalmas csaták dúltak a<br>
gyarmattartók és a felszabadulásukért küzdő helyi gerillák között, és<br>
amelyről az olasz Gillo Pontecorvo készített egy annak idején nálunk is<br>
bemutatott, világsikert aratott filmet.<br>
<br>
Aussaresses ráadásul még azt a „bűnt” is elkövette, hogy kimondta: a<br>
kínzásokat a francia kormány utasítására hajtották végre, miközben<br>
ismertette saját szerepét ezek kivitelezésében és halálbrigádok<br>
szervezésében. Sőt, minderre még egy szívlapáttal rátett: leszögezte,<br>
mindez teljesen rendjén való volt, figyelembe véve az akkori helyzetet.<br>
Könyve megjelenését követően az amerikai Emberjogi Figyelő nevű<br>
szervezet Jacques Chirac francia elnöktől követelte, indítsanak eljárást<br>
Aussaresses ellen háborús és az emberiesség elleni bűnök elkövetéséért.<br>
Helyette egy párizsi bíróság 7500 euróra büntette őt a könyv<br>
megírásáért, és annak két kiadóját 15 ezer euró pénzbírságra ítélte. A<br>
fellebbezéseket 2003-ban egy párizsi fellebbviteli bíróság, míg 2004-ben<br>
a francia semmítőszék söpörte félre. A szólásszabadság hazájában drága a<br>
hatóságilag nem engedélyezett kotyogás, ha a francia fehérnemű<br>
tisztántartásáról van szó.<br>
<br>
Ami a francia középiskolai oktatást illeti, 2011-ig szinte egy szó nem<br>
volt olvasható az algériai háború negatív tényeiről a gimnáziumi<br>
történelemkönyvekben. Most is csak elvétve. Annak ellenére, hogyha<br>
nálunk egy balliberális értelmiségit a legmélyebb álmából felkeltve<br>
megkérnék a francia és magyar történelemoktatás és a múlttal való<br>
„szembenézés” összehasonlítására, az habozás nélkül sorolná fel az<br>
előbbi számtalan előnyét, sőt felsőbbrendűségét a mienkével szemben és -<br>
mint mindig - a „magyarok elmaradottságáról” értekezne a tőle megszokott<br>
árnyaltsággal, valamint a tények teljes meghamisításával.<br>
Az pedig igazi szerencse, hogy ez a cikk nem egy francia lapnál vár<br>
megjelenésre. Amire akkor kerülne sor, amikor a mártírok algíri<br>
emlékműve alatt kihuny az örökláng.<br>
<br>
Lovas István<br>
<span class="HOEnZb"><font color="#888888">--<br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
----<br>
Keszthelyi András<br>
e. doc.<br>
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</font></span></blockquote></div><br></div>