<div dir="ltr"><p><span style="color:rgb(103,78,167)"><b><i><span style="color:rgb(204,0,0)">! </span>Amikor a konklávé befejeztével Tisserant bíboros közölte Roncalli
 kardinálissal a bíborosi testület választásának eredményét, az új pápa 
latin nyelven így válaszolt: <span style="color:rgb(204,0,0)">„Hangod hallatára mélységes félelem és 
remegés fogott el. Semmiségem és méltatlanságom tudata egészen megzavar.
 Azonban testvéreimnek, római szentegyházunk bíborosainak választásában 
Isten akaratát látva, azt elfogadom és meghajtom fejemet a keserűség 
kelyhe előtt és derekamat a kereszt súlya alatt. Krisztus király ünnepén
 mindnyájan egy szívvel zengtük: „Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi 
törvényhozónk, az Úr a mi királyunk, mert Ő vált meg bennünket.</span>”</i></b></span></p><span style="color:rgb(103,78,167)"><b>
</b></span><p><span style="color:rgb(103,78,167)"><b><i><span style="color:rgb(204,0,0)">:-) </span>Majd egészen hirtelen és váratlanul, mintha ezzel gondolatainak 
sorát akarta volna megszakítani, János pápa így szólt az egyik bíboros 
tanúsága szerint: „<span style="color:rgb(204,0,0)">De itt az ideje, hogy együnk; menjünk és üljünk az 
asztalhoz!” </span></i><span style="color:rgb(204,0,0)"><u><i>Utána egész éjszaka virrasztott és imádkozott.</i></u></span></b></span></p><span style="color:rgb(103,78,167)"><b>
</b></span><p><span style="color:rgb(204,0,0)"><b><i>:-) „Hogy mit éreztem, mikor pápává választottak? Kétségtelenül mély 
meghatottságot és nyugtalanságot, azonban olyasvalamit is, amit a 
pólyásbaba érezhet, mivel a fehér pápai reverenda, amit nem rám szabtak,
 igen szűk volt és úgy feszült rajtam, mint valami szoros pólya”  – 
</i><span style="color:rgb(103,78,167)"><i>e</i><i>mlékezett vissza később XXIII. János pápa.</i></span></b></span></p>
<p>(Forrás: Ijjas Antal: <i>Isten igaz embere</i>, Szent István Társulat, 1976)</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>