<HTML><HEAD></HEAD>
<BODY dir=ltr>
<DIV dir=ltr>
<DIV style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-FAMILY: 'Calibri'; COLOR: #000000">
<DIV>Kedves Listások!</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Legutóbb Baják Laci előadásán ismét felvetődött a Szent Korona készítésének
időpontja és mikéntje.</DIV>
<DIV>Köszönet érte. A mostani akadémikus történészi álláspont nagyon sokat
változott a 1978-as hazatérése óta.</DIV>
<DIV>Még mindig sok-sok titok övezi.</DIV>
<DIV>Említettem, hogy a hazatérés után fizikusok és aranyművesek is vizsgálták.
Ezt pontosítandó közlöm az alábbi linkeket. Olvassátok kritikával.</DIV>
<DIV><A
href="http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/84-03/ch05.html">http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/84-03/ch05.html</A></DIV>
<DIV><A
href="http://users.atw.hu/magtar/cikkek/szkorona/zomanckepek.htm">http://users.atw.hu/magtar/cikkek/szkorona/zomanckepek.htm</A></DIV>
<DIV><A
href="http://www.keesz.hu/?q=node/943">http://www.keesz.hu/?q=node/943</A></DIV>
<DIV><A
href="http://www.minden-ami-magyar.hu/szk/korona.php?&w=1600">http://www.minden-ami-magyar.hu/szk/korona.php?&w=1600</A></DIV>
<DIV><A
href="http://www.szentkoronatarsasag.hu/csomor.htm">http://www.szentkoronatarsasag.hu/csomor.htm</A></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>ÜdvözletteL.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>ui.: végül bevágtam az általam ismert utolsó, akadémikus cikket.</DIV>
<DIV><BR>Péri József<BR><BR><EM><STRONG>Munkajelentés a Szent
Koronáról</STRONG></EM><BR><BR>Péri József</DIV>
<DIV>Az európai ötvösremekek között egyedülálló helyet foglal el Magyarország
Szent Koronája, nem csak szépsége, de rejtélyessége miatt is. Írott források nem
szólnak készülésének helyéről, idejéről, csak annyit tudatnak, létezik. Azon
képi ábrázolások, amelyek azonosítására alkalmasak, már az újkorból
származnak.<BR><BR>A középkornak ez nem okozott gondot. Természetesnek tartotta,
hogy az teljes egészében az a jelvény, amelyet első szent királyunk II.
Szilveszter pápától kapott. Csak a XVIII. Században veszik észre rajta a görög
feliratokat s értelmezik történelmi ismereteik szerint. Noha a Korona közjogi
szerepe nehezíti a kutatást - az folyamatosan halad. Megállapítja, hogy a korona
két részből, egy bizánci és egy latin részből áll. Kétségbe vonja a latin rész
Szent Istváni eredetét. Felveti lehetőségét annak, hogy a két részt III. Béla
egyesíti, de keletkezésének titka - lévén ötvöstechnológiai természetű. Továbbra
is rejtve maradt.<BR><BR>1945-ben a Korona hadifogságba esik. Csak egy Kelleher
nevű amerikai zsákmányolótiszt láthatta, aki doktori disszertációt írt róla.
Mivel ötvöstechnológiai ismeretei alig voltak, írása a működésképtelen elméletek
sorát növeli.<BR><BR>A hazatérés után az iránta megnövekedett érdeklődés
következményeként, készülésének módja, helye és ideje kérdésében számos - ha nem
is mindig eredeti - elmélet született. Némelyik keletkezésének nem is oka, hanem
célja van. E történeti hivatkozásokra, művészettörténeti analógiákra alapított
elméletekben egy közös: mind olyan - elképzelt - tárgyról szól, amely kielégíti
a róla elgondoltakat. Így azonban csak logikai konstrukciókat ismerhetni meg, a
Korona, a maga valóságában megközelítetlen marad.<BR><BR>Pedig a Korona, szent
szimbólum volna mellett ötvösremek is, amely nem lett, mint szamárnak a füle,
hanem készítették, az ötvöstechnológia szigorú és évezredek óta változatlan
rendje szerint. Csak e készülési nyomok figyelmes szemléletet árulhat el valamit
lényegéről, a technológiai rend feszes volta pedig jó néhány spekulációt, mint
képtelenséget önmagától kirostál.<BR><BR>Amikor ezek az elméletek egyre
hangosabban nyilvánosságra kerültek, a Korona Bizottság akkor döntött úgy, hogy
megnézeti ötvösökkel is, pontosan ezekre a kérdésekre válaszolandó. László
Gyulának köszönhetően kerültem bele Papp László kollégámmal együtt a dologba.
Amit mi megfigyeltünk, azt ketten figyeltük meg. Ha szamárságot mondok, az engem
terhel, ha netán-tán valami érdem volna benne, az közös. Válaszolni kell a
következő kérdésekre.<BR><BR>1. Egységes tervezés-e a korona vagy különböző
elemekből áll? Mert hiszen ezen áll vagy bukik az előbb elmondott elmélet. Még
egyet hadd mondjak. Amikor elkezdődött a mi vendégszereplésünk, akkor először a
Korona Bizottság által feltett kérdésekre válaszoltunk, de nagyon hamar
kiderült, hogy amikor kinyitunk egy ajtót, akkor mögötte mindig kettő van és
egyre több kérdésre kell választ adnunk részint a saját szakmai hiúságunk miatt,
részint meg azért, hogy valóban az igazságot akarjuk megkeresni.<BR>2. A korona
graeca abroncsának, képeinek, köveinek, pártázatának mi az egymáshoz való
viszonya?<BR>3. Beszélni kell arról, hogy a korona graeca képei valóban egy
műhelyben készültek-e vagy sem. Mert hiszen a korjelző képeknek a hitelessége
ettől függ.<BR>4. Beszélni kell a csüngőkről.<BR>5. Beszélni kell arról, ami a
legkényesebb pontja a koronával kapcsolatos vizsgálódásoknak s ez a Dukasz kép
szabálytalan fölszerelése.<BR>6. Beszélni kell a korona karima pántjairól és a
keresztről.<BR><BR>Először nézzük azt, hogy egységes tervezés-e? Minden
mesterségben ha valaki egy tárgyat, épületet el akar készíteni, akkor először a
szerkezeteket kell megcsinálni és utána következnek a díszítések. Ha tehát egy
ötvösnek olyan feladatot adnak, hogy készítsen egy olyan koronát, amely áll egy
abroncsból és azt befedi egy egymást keresztező boltozat, akkor először is a
szerkezetet kell megcsinálnia oldhatatlan kemény forrasztással. Tehát a karima
pántjait is keményen hozzá kellett volna forrasztani az alsó abroncshoz. És
utána föl lehet rakni azt, amit csak akar. Itt azonban egészen más helyzettel
állunk szemben. Eltekintve attól, hogy két markánsan különböző karakterű rész
kerül egymás mellé, a két részt durván, úgyszólván műhely nélkül szegecselték
össze. Tehát nem lehet szó egységes tervezésről. Ezek alkalmi egyesítések,
összeeresztések és aki ezt szakszerűnek tartja, annak fogalma sincs az
ötvöstechnológiáról.<BR><BR>A másik súlyos kérdés a csonkítás. A koronának a
belsejében lehet látni, hogy minden egyes zománckép alatt van egy homorulat.
Ezen a pánton is lehet jól látni, mindegyiken van még egy egyharmadnyi. Ha
egységes tervezés volna, akkor egyúttal hozzáforrasztották volna a lemezt, és
semmiképp nem csináltak volna egy olyan tárgyat, amelyen még van egy
egyharmadnyi foglalatnyom. Ez inkább arról tanúskodik, hogy a pántok végéről
egy-egy apostolt levágtak.<BR><BR>Még van valami, ami az egységes tervezés ellen
szól, nevezetesen, a latin pantokrátor megcsonkítása. Hogy elhelyezhessék a
keresztet, egészen brutális módon megcsonkították. Látni, hogy kipereg a zománc,
össze-vissza csavarodnak a rekeszek. Ilyen torzulások csak utólagos fúrásnál
jöhetnek létre. Ha ugyanis eleve azt tervezik ikonográfiai perverzitásból, hogy
Krisztusnak a hasából jön ki egy kereszt, ha egy zománcozott tárgyra egy másik
zománcozott tárgyat akarunk helyezni, amely feszüléses alapon támaszkodik, akkor
oda egy fémlapot, jelen esetben egy gyűrűt kellett volna helyezni, hogy ne
pattantsa ki a zománcot. Különben feszültségeket idéz elő. Ennek itt nyoma
sincs. Ellenkezőleg, amennyire látni lehet, abból az derül ki, hogy az eredeti
alsó lemez, ami egyébként 0,4 milliméter vastag, így a fúrástól össze-vissza
torzul. Tehát nem egyenes sík, hanem össze-vissza kitüremkedik. Mint hogyha a
kutyák rágták volna szét. Sajnos nem tudjuk pontosan megnézni, mert IV. Károly
koronázása után becinezték a keresztet. A kereszt ugyanis úgy működik, hogy
csőből van, van egy hozzávaló csavar egy csavarfejjel és a cső szárában menet
van. Be lehetett volna csavarni. Nyilván kellett volna egy negyed fordulatot
húzni rajta, de nem, becinezték. Eltekintve attól, hogy a cinezés rongálásokat
okoz, a további vizsgálódásoknak is gátat vetett.<BR><BR>Kemény Henrik: Bocsáss
meg, savval cinezték vagy viasszal?<BR><BR>Egy fenét viasszal.
Savval.<BR><BR>Kemény Henrik: Az megrongálja.<BR><BR>Persze. Tehát négy nagyon
súlyos mesterségbeli érv szól az ellen, hogy a szentkorona egységes tervezés
eredménye volna. Ezzel, azt hiszem, a Csomor-féle nézetek egyszer s mindenkorra
tárgytalanná váltak. Ezzel egyszerűen nem szabad tovább foglalkozni.<BR><BR>A
korona graeca abroncsának, képeinek, köveinek és pártázatának viszonya. A
legnagyobb meglepetésünkre, amikor az abroncsot vallattuk, kiderült az, hogy a
korona abroncsa, a pantokrator és a Dukasz Mihály lemez hátlapja, valamint a
pártázatoknak ez a vékony kis kontúrlemeze egyazon darabból
van.<BR><BR>Iszonyatosan súlyos következményekkel járó megállapítás ez. Ugyanis
ez azt jelenti, hogy a korona graeca pártázatokkal, oromdíszekkel, és más okból
a láncokat tartó kis bakocskákkal együtt született. Erre más lehetőség nincsen.
Ez a felismerés lehetetlenné teszi azokat az elméleteket, amelyek úgy gondolják,
hogy érkezhetett egy görög sztemma, amelyre aztán később fölfogatták a
pártázatokat és a csüngőket. Nem lehetséges az, hogy ez oromdíszek nélkül
esetleg Szent István gyöngyös koronája lehetett volna. Tehát a tradicionalisták
és a bizancinisták vitájában a tradicionalisták tévedésben tartózkodnak. Ez
természetesen nem jelenti azt, hogy a másik oldalnak igaza volna. Az, hogy egy
olyan koronával állunk szemben, amely eredetileg olyan volt, hogy a császári
ékességnek számító csüngő bakjai már eredetileg rajta vannak, súlyos kérdéseket
vet föl a keletkezésének helyét illetően. De erre majd később
visszatérek.<BR><BR>Még egyszer azzal hozakodnék elő, hogy ha egy ötvösnek
koronát kell csinálnia, amelyen képek, kövek, és fölöttük egy pártasor van,
akkor olyanra méretezi a pártákat, hogy vagy akkora, mint a kép, vagy kétszer
akkora, szóval valamiféle harmóniába hozza ezeket egymással. Itt azonban azt
látjuk, hogyha középről, a pantokratortól indulunk el, már ott elkezdődik a
sandaság, mert a pártázat az angyalképen túl lóg, a másik oldalon pontosan ott
kezdődik és ez a furcsa diszharmónia ez végigvonul az egész abroncson. Ez csak
egyetlen dolgot jelenthet: itt az ötvösnek előre letettek az asztalra bizonyos
elemeket, amelyeket okvetlenül fel kellett használnia. Tehát kellett, hogy az
asztalon szerepeljenek a már említett kivágott lapon kívül a képek, kövek,
csüngők és a pártázat. Hogy ezek honnan kerültek elő, arra ez a dolog nem ad
választ. De arra, hogy ezek eleve ott voltak, arra igen. Ugyanezt a gyanút
erősítik meg a kövek foglalatai. Ugyanis, ha megnézzük, a kövek foglalata
csámpás. Itt is csámpás, ott is csámpás, tehát rosszul vannak kiosztva. Ha
megnézzük, hogy a bizánci képek milyen hallatlanul nagyrendűek, akármelyiket
mutatom, olyan iszonyatos kvalitáskülönbségek vannak a kettő között, hogy
elképzelhetetlen, hogy ezeket egy műhelyben csinálták volna. A harmadik dolog,
ami e kérdéshez tartozik, hogy ez a fajta karmos foglalás, amit idáig mutattam,
Bizáncban rendkívül ritka. Kovács Éva, aki két lábon járó lexikon volt, egy
példát tudott fölmutatni. Több egyszerűen nincsen. Ez is azt a gyanút erősíti,
hogy ilyen formában ez a tárgy Bizáncból nem érkezhetett.<BR><BR>A következő
kérdés, hogy a képek egy kéz, illetve egy műhely munkái-e? Ha figyelmen kívül
hagyjuk is Moravcsik Gyula megfigyeléseit, illetve a paleográfiai
bizonyítékokat, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a felismerést, hogy ez két
hierarchia, egy földi és egy égi, a csak az ötvösre tartozó aprólékos
összehasonlítgatások a következők: Ha megnézzük a szíveket a ruhán, a bizánci
császárét, itt látható, hogy a vállán vannak, igen, fejjel lefelé vannak, itt
vannak Konsztantinosznál és itt vannak a Demeternél. És ezek egy kéz munkái.
Tehát a két korjelző képen és egy nem korjelző képen ugyanattól a kéztől
származó ilyen apró kis szívecskék vannak. Gézáé különböző, az kövérebb, mint
ezek. Aztán ha az ember összehasonlítgatja a szájakat, akkor kiderül az, hogy
Demeter szája, Konsztantinosz szája és Szt. György szája azonos vonalvezetésű.
Hasonlóképpen egészen fura a mutatóujjak formája. Ilyen furcsa, bekunkorított
mutatóujjakkal találkozunk Dukasz Mihálynál, Konsztantinosznál és a
katonaszenteknél egyaránt. Itt is ugyanaz a megoldás van. Tehát a korjelző és
nem korjelző képek hasonlóságát mutatják ezek az apró kis jelek. Hasonlóképpen
Dukasz Mihály haja olyan, mint Konsztantinosz haja, ez pedig olyan, mint az
angyaloké. Ezek a jelek mind azt mutatják, hogy ez nem egy helyről került
ki.<BR><BR>Kemény Henrik: A tűzzománcok anyaga megegyezik
egymással?<BR><BR>Miután nem volt szabad mintát venni, megsérteni az anyagot,
nem tudjuk. Ránézésre igen. Ha az ember megnézi a zománcok fényét, a színét,
tónusát, akkor ezek azonosak. Ezek egy műhely termékeinek mutatkoznak.<BR><BR>A
csüngőkről a következőket kell tudni. Négy, plusz négy, plusz egy csüngő van
jelenleg. Eredetileg kettő, kettő, egy volt. Ezeknek van a már említett kis
bakocskájuk. Két dolgot kellene még megemlíteni. Bizáncban a csüngőkben lévő
kövek fehérek. Ezek vörösek. A foglalatokon nem látszik kifoglalásnak a nyoma,
tehát nem lehet szó arról, hogy ezeket kicserélték volna. Egy-egy kifoglalásnak
egészen durva nyomai vannak. Ez nem lehetséges. Még valami, amit itt meg kellene
jegyezni a női koronaelmélettel kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy a női
koronákon mindenütt gyöngy van, vagy pedig hímzett szalag, drágakövekkel
kirakott szalag. Soha nem lánc. Az objektív megítélést itt az is nehezíti, hogy
egyetlen egy eredeti tárgy nem maradt fenn, csak mozaikok, zománcképek,
miniatúrák azok, amelyekkel találkozunk. Nem lehet pontosan eldönteni mindig,
hogy az anyag okozta változások, az anyagszerűség miatt valóban azt látjuk-e,
amit ő szándékozott láttatni. A láncok lemezből vannak. Kalapácsnyomok vannak
rajta. Ez azért fontos, mert lemezhenger a XVI. század előtt nincsen. Tehát maga
ez a tény korjelző. Még valamit meg kell jegyezni a bizánci és a magyar szent
korona csüngői közötti különbségeknél. Nevezetesen azt, hogy a háromszög alakban
egymáshoz forrasztott kövek a bizánci koronán a csúcsukon, a magyar koronán az
alapjukon függnek, a csúcsuk néz lefelé.<BR><BR>Tehát itt is az a kérdés vetődik
föl, hogy vajon ezek a csüngők eredetileg ehhez a koronához készültek-e? Ezt a
kérdést az teszi súlyossá, hogy a csüngőtartó bakok eredetileg föl vannak
forrasztva a keményen nyers lemezre. Tehát azt csak akkor lehetett
fölforrasztani, amikor ez még nyers állapotban volt, képek, kövek nélkül, mert
utána tűzbe vinni a tárgyat nem lehet. Kérdés, elképzelhető-e, hogy Bizáncból
császári ékességekkel ellátott koronát küldjenek, az ő fogalmaik szerint egy
ilyen jobbféle patríciusnak? Hiszen a koronaküldésnek politikai indítéka az
volt, hogy a szent császár legmagasabb megelégedését fejezi ki a
megajándékozottal szemben. De a császár nem teheti a megajándékozottat önmagával
azonos rangúnak. Márpedig ez a fajta csüngő a császáré is. Még egy meggondolandó
dolog van, ez pedig a következő. Ezek a csüngők úgy vannak földrótozva. Ha egy
ötvös olyan feladatot kap, hogy egy lánc végére helyezzen el bármilyen tárgyat,
akkor arra egy karikát forraszt. Tehát itt nem drótdaraboknak kellene lenni,
hanem egy karikának. Hiszen abba lehet beakasztani a láncszemet.<BR><BR>Kemény
Henrik: És itt a láncszemek össze vannak forrasztva? Vagy csak
összeakasztva?<BR><BR>Forrasztva vannak. A függők maguk két típusra különülnek.
Az egyik fajtánál két szál úgynevezett gyöngydrót van egymás mellett. Nagy
valószínűséggel ezek az eredetiek. Hiszen itt egy gyöngydrótot hengereltek meg,
a másiknál pedig ezt utánzandó, vésési nyomokat láthatunk. Tehát nyilvánvalóan
ahol egy technológiát utánoznak, az a másodlagos. Az első típusnál - ezt el kell
hinniük becsület szóra - ilyen két egymásra hajló lapocskának a maradványa van.
Ezek azonosíthatók úgy, mint letört fülek. Igen ám, de ezeknek olyan széles ez a
kiszélesedő vége, hogy nem fér át a láncszemen. Tehát a feldrótozásnak ez az
oka. De ha ide készültek volna, akkor azt megfelezték volna. Ez az a pont, amit
némi gyanakvással kell fogadni, mert ezt ugyan megfigyeltük, de nem
ellenőriztük. Tehát lehet, hogy tévedek, bár a valószínűsége nem nagy. Most jön
a legkínosabb kérdés.<BR><BR>A Dukasz Mihály kép. Azt látjuk, hogy az összes
ábrázolás szépen rendesen be van foglalva. Ezek rendes foglalatok, ugyanis a
képeknek a hátsó oldalára két darab lemezcsík van fölforrasztva, amelyek
távolságtartóul szolgálnak. Ezeknek a szélessége 5 milliméter. A foglalatok 6
milliméter magasak. Ha megkocogtatjuk a foglalatot oldalt, akkor üres hangot ad.
Látszik tehát, hogy ezek távolságtartók, nem foglalómasszával foglalták, hanem
ez adott módot arra, hogy kalapáccsal foglaljanak. Egyszerűen ezt az arany
lemezcsíkot poncoló szerszámmal végigponcolták, és ezzel hajlították rá a
lemezre. A Dukasz Mihály lemeznél körülbelül 8 milliméterrel kisebb a foglalat,
mint maga a kép. Soha nem lehetett benne. A foglalat oldalán ilyen nyújtásra
utaló keresztirányú kalapálás nyomai látszanak végig. Még egy dolog van, ami
egészen furcsa a többi dologhoz viszonyítva. Nevezetesen az, hogy az oromdíszen
lévő gyöngy másképp szerelődik föl, mint az összes többi helyen. A
legzseniálisabb szerkezet, ahogy a koronát összeállították. Másutt ugyanis a
csúcsokon lévő kövek csapját nem forrasztották. Hanem a következőt csinálták. A
fenéklemez elé odaforrasztották az erősítésül szolgáló úgynevezett gyöngydrótot.
Ilyen kis gyöngyszemekből álló drótot. Ezt úgy préselik. A fölforrasztás után -
miután így vannak a gyöngyszemek, itt van a fenéklemez, ilyen kis háromszögek
képződnek. A gyöngytartó csapot - bármelyiket � kónikusan lereszelik, és erre
fölreszelnek egy menetet. A kis háromszögeknél picikét fölfúrják az anyagot, és
mivel a korona abroncsa finomabb, tehát puhább, mint ezek a csapok, egyszerűen
belecsavarják, és a reszelt menet helyet vág magának. Ez azt jelenti, hogy
szorul. Ha kilötyögősödik, egy negyed fordulatot tovább hajt rajta és megint
szilárd marad. Ez az, amit nem tudott az a pesti ötvös, aki Ferencz József
koronázása előtt megigazításra megkapta a koronát. Ugyanis az ilyen fajta
meglötyögősödött köveket mind becinezték. Magát a Dukasz Mihály lemezt is. Itt
nagyon jól lehet látni, ekkora cindarab van. Visszatérve az itteni csapra, ez a
csap nem a gyöngydrót mellé szorul be, hanem külön áll. Viszont a tövében ott
van egy olyan másfél milliméter szélességű meg nem olvadt forrasztódarab. Tehát
ezt keményen forrasztották. Ez azt jelenti, hogy ez a csap eredeti. Ez azért
nagyon fontos kérdés, mert fölvetődött Csomor Lajoséknál az ötlet, hogy itt volt
hátul az a bizonyos kereszt, amelyet Izabella királynő letört volna. Hogy a
dolog ne legyen ennyire egyszerű, itt hátul, lefelé a középvonaltól számítva
jobboldalt körülbelül 6-7 milliméter szélességben olyan kimorzsálódott anyagrész
van. Ez két dologtól származhat. Egy: letöréstől. És származhat attól, hogy vége
van az anyagnak.<BR><BR>Kemény Henrik: És formailag megegyezik vele?<BR><BR>Csak
az egyik oldalon van. Abban az esetben, ha ez letörés és mondjuk ferdén törik,
akkor a másikat el lehet reszelni. Igen ám, de hogyha ez törés, azt csakugyan
ide-oda hajlítgatják. És amikor letörik, akkor vagy erre, vagy arra, de
kihajlik. Itt ennél tökéletesen sík. Tehát a letörés elméletet nem lehet
bizonyítani.<BR><BR>Kemény Henrik: Lehet, hogy esetleg
megcsiszolták.<BR><BR>Nem. Annak látszanék a nyoma. Teljesen homogén a felület,
ezt nem csiszolta senki. Fennmaradt a lehetőség, de nyugodt lélekkel lehet
mondani a vizsgálatok után, hogy ez anyagvég. Hiszen gondoljuk meg, akkoriban
egy ekkora nagy darab aranyat kikovácsolni, igen nagy munka volt és nem igen
lehetett kiszámítani, hogy elég lesz-e az anyag? És nem igen lehetett
belenyújtani egy ilyen bonyolult formába. Lehetséges, hogy itt az anyag vége
van, azzal találkozunk és a foglalat csak kínlódásos megoldás ebben az esetben.
Azaz: nem leszerelésről van szó és nem arról, hogy utólag tettek ide egy képet,
hanem eredetileg nem adta ki az anyag és valami kényszermegoldáshoz folyamodtak.
Ez azonban megint újabb kérdéseket vet föl, minekutána a Dukasz Mihály képet
eredetileg ezen a két lukon keresztül fúrt szegecs tartotta. Hogy így van, azt
az bizonyítja, hogy a szegecset hátulról lehetett csak kifúrni a következők
miatt. Ebben itt alul és ettől körülbelül 4-5 milliméterre, valahol itt két
darab távolságtartó van. Pontosan olyan mély, mint a foglalat. Illetőleg
leszámítva a ráhajtást, tehát 1-2 milliméterrel rövidebb. Ez rögtön magyarázza
azt, hogy miért ilyen lehetetlen helyen fúrták ki. Mert lejjebb már ott van a
távolságtartó. Tehát ott nem fúrhattak. Ezen a két ponton keresztül szegecselték
föl a korona graecára. Tehát nem úgy, ahogy most van. Ugyanis most a korona
latinán is átmegy ugyanaz a két fúrólyuk. Ugyanis nagy valószínűséggel a
koronának ez a része összeomlott. Ezt bizonyítja az, hogy az alatta lévő zafírt
is ki kellett cserélni. Ezen a két ponton volt tehát eredetileg fölerősítve.
Akkor viszont meg kell gondolni a következőt. A bizánci korona küldése
diplomáciai értelemben a császár felsőbbségének a demonstrálása volt. Az, hogy
elkápráztassák azt a barbárt, aki ebben a nagyon nagy megtiszteltetésben
részesült. De gondoljuk meg, valóban lehetséges, hogy egy ilyen összebarkácsolt
császárképpel ideküldenek egy küldöttséget? Vagy később hozták a képet és utólag
rakták rá? Hát ezzel nem hiszem, hogy el lehet kápráztatni valakit. Itt
valamiféle más megoldásnak kell lennie. Még egy dolog hozzáteendő az ügyhöz.
Nevezetesen az, amit Váczi Péter fedezett fel a Cronice Saeculorumban.. Ugyanis
Irene császárnő levelet ír II. István magyar királynak, amelyben magyarázkodik,
hogy a férje azért indított háborút a magyarok ellen, amit aztán el is vesztett,
mert ő a magyar királyt vazallusának tartotta abból az okból, hogy a magyar
király egy bizánci császár képét viseli a koronáján. Tehát ez magyarul azt
jelenti, hogy 1116 és 1124 között ez a kép már rajta volt a graecán. Tehát
minden olyan elmélet, amelyik azt mondja, hogy ezt utólag cserélték ki politikai
okokból, nem állja meg a helyét, mert hiszen írásos nyoma van annak, hogy ez már
akkor rajta volt. Hát akkor mi történhetett? Azt hiszem, komolyan mérlegelni
kell annak a lehetőségét, amit Dér József vet föl, hogy ezek a bizánci képek nem
koronán kerültek ide, hanem valamely ilyen árkádos szerkezetű ajándéktárgyon,
például ereklyetartó dobozkán, amelyről leszedve készítették el a koronát.
Bogyay Tamásnak van egy nagyon meggondolandó tanulmánya az esztergomi Porta
Speciosáról, ahol leírja, hogy Jób érsek egy bizánci tanultságú valaki volt, aki
a Porta Speciosát Bizáncban rendeli meg. Ide hozzák a képet darabokban, s itt
rakják össze. És nem egészen a bizánci program szerint, mert hiszen az itteni
tanultságú mesterek más iskolázottságúak, mint a bizánciak és apró kis
félrecsúszásokkal találkozunk állandóan. Azt hiszem, föl kell vetni azt a
kérdést, hogy itt nem ugyanerről van-e szó? Azt a kérdést feszegetném ezzel
nevezetesen, hogy a királyi kincstárban voltak ilyen bizánci képek,párták,
kövek, csüngők. Odaadták az ötvösnek, hogy ezekből tessék egy kamelankiont
készíteni. A kamelankion azt jelenti - ezt el kellett volna mondanom -, hogy
zárt korona, pontosabban beboltozott korona. A kamelankion eredetileg a perzsa
nagykirályok trónszéke fölötti kis kupola, amely tele volt festve Nappal,
Holddal, csillagokkal, tehát a világmindenséggel. És a megistenült király fölött
ott volt a Világmindenség. Ezt a képzetet veszik át a bizánciak, és száll le az
isteni császár fejére a világmindenséget jelképező szférikus korona. A szféra
másik felét, a földit, a szent arc teszi ki, amely mellett ott vannak a fehér
kövekkel csillogó csüngők. Egy ilyen típusú koronát csináltatnak tehát az itteni
iskolázottságú mesterekkel. Ezek bizánci szemmel és bizánci mértékkel mérve
nyilván valami satnya dolgot formáltak. Ez hihető ebben a dologban.<BR><BR>A
korona latina pántjairól a következőt kellene megemlíteni. Kelleher azt állítja,
hogy ezek a pántok könyvtábla részei voltak. Ez azonban nem gazdálkodható ki a
háromszor négyes pántokból. Semmi mesterkedéssel nem lehet két darab négy
apostollal ékesített darabot csinálni. Tehát ez az elmélet nem állja meg a
tárgyvalószínűsítés próbáját. Györffy György kupolás tárgyat sejt benne, noha
ennek a kupolás mivoltnak nagyon komoly nehézségei vannak. Nevezetesen az,
hogyha egy ötvösnek egy olyan tárgyat kell csinálnia mondjuk lemezből, amely
boltozatos és zománcképekkel díszítik, akkor a zománcképeknek is követniük kell
a boltozat hajlását. Ez azonban nem itt így van. Van olyan kép, amelyik enyhén
hajlott, és van olyan, amelyik egy kicsit hajlottabb, de a kép közepénél, a
szentnek a hasa körül hajszálrepedések vannak. Bizony ez arra mutat, hogy ezeket
a képeket gyengéd erőszakkal meghajlították. Vannak olyanok, amelyek teljesen
egyenesek, sőt, a Szent Péter kép ráadásul még homorú is, tehát kilóg alul felül
a foglalatból. Ennek ellenére a négyezethez keményen hozzá van forrasztva a négy
pánt. Zavarba ejtő, hogy kemény forrasztás mellett még meg is szegecselik.
Rejtélyes hogy miért, mert hiszen annak meg kellett állnia anélkül is. Rejtélyes
az ügy, nem tudjuk, hogy ez miért történt. De ez mindenképpen azt mutatja, hogy
a tárgy eredeti. Azt az elméletet, mely szerint ez az ortodox liturgiában
használatos csillag lett volna, cáfolja az, hogy a 0,4-es lemez a saját súlyát
nem bírja el. Hiába merevítik bordával, gyöngydróttal, az kevés. Szétcsúszik.
Eredetileg természetesen 12 apostol volt, ahogy már az előbb szó esett róla. És
Lovag Zsuzsa volt az, aki próbát tett azzal, hogy megmodellezte kartonpapírból a
négyszer három apostolnyi területet. Valamennyit ráhagyott, mert az ilyen fajta
fejereklyetartók olyanok, hogy rásimulnak a koponyára és alul tartja egy pánt.
Átballagott a múzeum népvándorlási osztályára, hogy adjanak neki egy koponyát.
Hoztak egy koponyát, alá tette, persze hogy lötyögött rajta. Szomorúan mondta,
hogy ez nem jó. S akkor kérdezték tőle, hogy mi ez? Elmagyarázta, hogy miről van
szó. Ha a koponyának megvan az állkapcsa, akkor a magassága megnövekszik kb. 2,5
centimétert. S hoztak egy olyan koponyát, aminek megvolt az állkapcsa. Rátette
és pontosan rásimult. Bizonyosnak vehető az, hogy ez a tárgy, bármi lett légyen
is a zománcok eredeti funkciója, ebben a formájában kupolás tárgynak készült. De
ez mi lehetett? Nyilván egy fejereklyetartó. Azonban az a kérdés, hogy kinek
készült? Kinek készülhetett ilyen díszes fejereklyetartó? Közelebb visz a
válaszhoz, ha meggondoljuk: a latin pantokrator a görög ábrázolás másolata.
Kérdés, miért? Mitől volt e kép oly becses, hogy lemásolják? A kérdés második
fele: ki volt az, aki számára e becses kép másolata készült? A választ kéretik
gyanakvással fogadni, de azért végiggondolni. Tehát: a kép a királyi korona
oromdísze � 1074 után vagyunk � és olyan ember számára készült, akit e méltóság
megilletett. Ilyen díszes fejereklyetartót egy esemény indokolt e korban.
1083-ban felemelik Szt. István testét, s tudjuk, hogy koponyáját Szt. László
parancsára díszes tartóban őrzik, a zágrábi püspökség megalapításáig, amikor a
székesegyház kap egy darabot Szt. István koponyaereklyéjéből. Tehát lehetséges
és elképzelhető, hogy ez a másolás Szent István számára készült. Szent István
fejereklyetartója számára készült és ebben az értelemben ez a korona valóban
szentistváni korona. Hangsúlyozom, hogy ez egy lehetőség. De számomra logikusnak
tűnik.<BR><BR>Az utolsó kérdés a kereszt. A pantokrator átfúrásáról beszéltünk.
Arról kell szót ejtenünk, hogy akkor, amikor a képek tisztelete hihetetlenül
magas fokon állt, nem lehetett egy Krisztus képet csak úgy megcsonkítani. Egy
esetben lehetett. S ez úgy történt. Egy esetben lehetett, ha valami magasabb
érték ezt szükségessé tette. Itt tér vissza a Kovács Éva által felvetett
lehetőség, hogy ilyen ereklyetartó kereszt volt az eredeti. Hogy ez a mostani
kereszt nem lehetett az eredeti, az bizonyos. Ugyanis az egész középkor folyamán
ilyen csőből készült kereszt nem volt, én nem találkoztam vele. Mindenütt
laposak, doboz szerűek vagy lemezek. Ugyanis ezeknek a technológiája és
előállítása sokkal bonyolultabb, az összemetsződéseknél, forrasztásoknál, a
szétcsúszások lehetősége sokkal nagyobb. Tehát ez legkorábban XVI. századi
lehet.<BR><BR>Kemény Henrik: És a kereszt elgörbülése?<BR><BR>Az a kupolának a
behorpadása. Ha a cső erősebb, mint az őt tartó lemez, akkor a tartólemez fog
berogyni. Berogyott. Össze is tört. Ácskapocs szerű kis aranykapcsokkal van
összetűzve.<BR><BR>Kemény Henrik: Le is eshetett.<BR><BR>Leeshetett. Erre a
leesésre utal ennek a nagy zafírnak a minősége. Ugyanis ez az összes többi kőtől
különbözik. Ezt II. Mátyás tétette a koronára, mert a helyén lévő kő eltört. Ezt
a Korona Bizottság szembehunyása mellett szétszedtük, ugyanis két menetes csavar
tartja. Ezt leszedtük. Alatta ott van a régi foglalatnak a nyoma, amelyet
egészen durván csipkedtek le. Összefoglalva az egészet, valami olyasfajta
készülési sorrend látszik elfogadhatónak vagy igazolhatónak a tárggyal
kapcsolatban, hogy elkerült Magyarországra egy bizánci ajándéktárgy, amelyen
szerepeltek ezek a képek. Lehetséges, hogy a pártázat is Bizáncból jött, de az
is lehet, hogy itt készítették. A kutatók véleménye ezzel kapcsolatban
megoszlik. Deér azt mondja, hogy ezek durva magyar munkák, teljesen barbár
darabok, nem kerülhettek Bizáncból ki. Azonban ő nem látta soha. Ugyanis ezek a
meglehetősen durva, kis feketének ható rajzolatok - a szakirodalom
pikkelymustrát említ - ha megnézzük ezeket áteső fényben, akkor látjuk, hogy
ezek pávatollak.. Ezt nem a bizánciak találták ki, hanem megint a perzsák.
Hiszen gondoljunk arra, hogy egészen 1979-ig pávatrónnak hívták a perzsa trónt
és pávakoronának a perzsa koronát. Tehát valami egészen nagyrendű dologgal
állunk megint szemben. Tehát megérkezett az ajándéktárgy, amelynek képei, mint
ahogy szó volt róla, 1067-ben kellett hogy keletkezzenek. Itt elkészül akár az
itt lévő, akár Bizáncból ide érkező pártákból, magyar alaplemezből, bárhonnan
előkerülhető kövekből, valamint a csüngőkből, amelynek az eredetiségéhez igen
csak sok kétség fér. Nagyon könnyen elképzelhető az is, hogy népvándorlás kori
példányok, amelyek egy kincstárban bőségben előfordulhattak. Ezekből a
tárgyakból elkészül a görög korona. A mogyoródi csata után ezzel a görög
koronával koronázzák meg Gézát. Hiszen az érvényes korona Salamonnál van. Ennek
a koronának az oromdíszét, Krisztusát másolják le a szentistváni fejereklyetartó
számára.<BR><BR>László Gyula: 1938-ban én is részt vettem a Szent Korona
vizsgálatában. 1938 Szent István halálának a 900. évfordulója volt, de egyúttal
nyugaton a nemzeti szocialista birodalom felerősödése. A kettő nem véletlen.
Tudniillik, mikor felolvasták az engedélyező iratot � nagyon szép volt a királyi
várban, a Szent Korona középen, kétoldalt a testőrök � egy mondatára pontosan
emlékszem. A Szent Koronát kézzel illetni nem szabad. Akkor mit csináljunk?
Mondták a koronaőrök, hogy nagyon szívesen forgatják nekünk párnával együtt, de
ők sem érinthetik kézzel. Ez annyit jelentett, hogy éppen belülről nem nézhettük
meg a szentkoronát, ami lényeges lett volna. Én tudom, hogy miért volt az, hogy
kézzel érinteni nem szabad. Egy bizonyos politikai feszültség miatt. Ebben az
időben Tóth Zoltán, az idősebb Tóth Zoltán kifejtette azt a véleményét, hogy a
szentkorona küldésében a német-római császároknak nagy szerepe volt és idézte
Thietmárt, aki leírja, hogy Szent István püspökséget alapított, templomokat
építtetett, tehát koronát kapott a német-római császártól. Ez annyit jelentett
volna, hogy Szent István hűbérese lett a német-római császárnak. Ezért nem volt
szabad a magyar kutatóknak tüzetesen megnézni a szentkoronát, mert amilyen
objektívek, még tényleg bebizonyítják ezt. Kérdeztük: és a jogart szabad?
Tessék. Azt megfoghattuk. Most tagja vagyok a Szent Korona Bizottságnak, úgyhogy
láthattam többször és megérintettem kézzel, megsimogattam. Nos, a magam részéről
mire jutottam? A korona nem lehet se nyugati, se bizánci. Ilyen nagy kövek nem
voltak sehol. Amikor Szent Istvánt halála után szentté avatták, 1063-ban,
fölemelték a koporsó födelét és kiemelték belőle a csontokat, akkor valóságos
tolongás lehetett ott, hogy megszerezzenek egy kis darabot a csontjaiból,
ruhájából. Az ereklyék tisztelete elképesztően nagy volt, ami ellen az egyház
részben kikelt. Ez nem egyszerű teológiai dolog, hanem ez a mindennapi hitélet.
Az ereklye fétis, az minden rosszat eltávolít tőlem. A köveket kiemelték a
szentistváni koronából, ami nem állami korona volt, hanem magánkorona. A
Thietmar féle szöveget legutóbb Váczy Péter elemezte és kiderítette, hogy a
szentkoronát nem a pápától, nem a császártól kapta Szent István, hanem angyalok
hozták. Nem emberi kéz alkotta. Hadd jegyezzem meg, hogy azok az eltolódások,
amiket te említettél az aranyrészek és a zománcképek között, az Bizáncban
elképzelhetetlen. Ahogy ma nálunk van a minőségvizsgálat vagy mi, hát ott
ötszörösen volt. Az egyik bizánci ezüsttálon például öt ellenőrző pecsét van.
Amit az udvarnak szántak az ötvösök, az olyan ellenőrzésen ment keresztül, hogy
teljes lehetetlenség ilyen ritmuseltolódás a képek és az oromdíszek között. Ez a
ritmuseltolódás abból fakad, hogy a köveket fel kellett tenni. A koronáról nagy
fehér gyöngyök csüngöttek le, ugyanúgy, ahogy a bizánci császároknál is. Ez
hozzá tartozhatott. Tehát meggyőződésem, hogy eredetileg a koronán gyöngyök
voltak.<BR><BR>Gyula bátyám, Révay négy dolgot mond. Azt állítja, a Megváltó
almát tart. Azt állítja, hogy fehér kövek. Nem gyöngyöket mond, hanem köveket.
Azt állítja, hogy a kilenc darab csúcson a kilences szám, mint az isteni
tökéletesség, tehát kilenc darab csúcs van, és azt állítja, hogy a koronán hátul
Szűz Mária van. Tudjuk, hogy az Üdvözítő nem tart almát. Tudjuk, hogy a kövek
vörösek. Tudjuk azt, hogy a csúcsok száma vagy nyolc, vagy tíz. A négy
állításból tudjuk, hogy három nem úgy van. Akkor feltehető, hogy a negyedik sem
nagyon valószínű és ez vonatkozik a kövekre is. Nem látszik tömeges
kifoglalás.<BR><BR>László Gyula: Máris van egy megoldandó kérdés, a kövek
szimbolikája. Nem véletlenül kerültek oda ezek a kövek. Egyiket-másikat
kicserélték, mit tudom én kik. Azoknak a köveknek mondanivalójuk volt, ahogy a
bizánci zománcoknak. Apróság, hogy a bizánci zománcra tett Krisztusnak középütt
kis hajtincse van, és az arkangyaloknak nincs. Az egész bizánci művészetben ez a
hajtincs középütt csak Krisztusnak jár. Még egy fontos dolog, a koronakeresztnek
a hajlása. Az egy hatalmas ütés következtében hajlott el. Ennek a nyoma megvan a
kereszt felső gömbjén, behorpadt és megvan az alatta lévő zománcon is. Egy
nagyon erős ütésről van szó, ami nem lehet azonos a korona elvesztésével.
Elvesztették a koronát, leesett a lóról, de nem ettől görbült el. Ez erős ütés.
Hál Istennek van még dolgom, de amit ti csináltatok ötvösök, és nem az
aranyművesek, az egészen más. A korona nem aranyműves mű, a korona ötvös mű.
Amit Péri Jóska csinált ezen a területen, az alapvetően új szempontokat hozott
elő.<BR><BR>Dávid Katalin: Ez a bizonyos angyalok hozták, ez 1164 körüli
feljegyzésben szerepel először. Angyalok hozták a magyar koronát. Nem tudjuk,
mire vonatkozik. Én nagyon hajlok Győrffy felé, aki azt mondja, hogy Kálmán
idejében állították össze. Tudniillik a Harovik legenda ragaszkodik ahhoz, hogy
Szent István koronája, apostoli korona. Ez arra utal, hogy a korona
összeállításának ebben az időben meg kellett történnie. Tehát a Harovik megírta,
hogy István koronája apostoli korona, akkor a következő király nem fogja mással
megkoronáztatni magát. Elképzelhető, hogy ez a nagy erőszak az apostoli korona
meséjéről nem igaz. Ez azért történt meg, mert akkor igazolni akarták az
összeállított koronát.<BR><BR>Lehetséges. A korona graecat is igazolja Szent
László látomása, ami a Képes Krónikában is benne van.<BR><BR>Dávid Katalin:
Igen, de Szent László nem koronáztatja meg magát. Az egyetlen királyunk, aki meg
sem koronáztatja magát. De a következő, Kálmán, ő már megcsinálja az apostoli
királyság elméletét, és ő megkoronáztatja magát. Ettől a perctől kezdve mással
nem lehet koronázni.<BR><BR>Egy dolog szól a Kálmán kori dolog ellen.
Nevezetesen ez a brutális összeakasztás. Ha nincs rendkívüli helyzet, hogy
elindult a sereg és akkor gyorsan a koronát utánam, akkor nem értem, hogy miért
van ilyen iszonyatosan rondán összeakasztva? A két koronarész egyesítése
iszonyatosan, szinte eszközök nélkül ment végbe. Így bármelyik cigány kovács meg
tudja csinálni, olyan kriminálisan van szegecselve, gondatlanul, félrefúrások is
vannak rajta. Ez csak valami hirtelen esemény következtében történhetett. Mert
szabad szegecselni. Érthető, hogy jelen esetben a két különböző részt nem lehet
másképp egyesíteni. De díszesen is lehet szegecselni.<BR><BR>Makovecz Imre:
Éveket fordítottam arra, hogy a VIII., IX., és X. századi tarsolylemezekkel,
tápéi ásatással és sok minden más ilyesmi dologgal foglalkozva - részben László
Gyulának is köszönhetően -, kialakult egy képem arról, hogyan öltözött föl egy
ember akkoriban. Azt mondhatom, hogy egyrészt tökéletes stílusegységben volt az
öltözet teljes egészében, mindazok a rózsák vagy egyebek, amiket viselt, azok a
test megfelelő helyein helyezkedtek el, tehát nem pusztán divatcikként hordozta,
hanem az akkori időnek megfelelően jóval mélyebb tartalommal. És az öltözethez
hozzátartozott a lónak a felöltöztetése is, tehát a nyereg, a nyeregkápa és
mindaz, amit használt. Ha előveszek egy tarsolylemezt -� amihez nem kellett
feltétlen nagyúrnak lenni valakinek -, akkor az a tarsoly mindenestől olyan
színvonalú ötvösmunkát, olyan színvonalú anyagot és öltözeti kultúrát jelentett,
amelyben ügyetlenkedésnek én nyomát nem találtam. Mi az oka annak - most már nem
merem Szentkoronának hívni ezt a koronát az előadás után -, hogy ez az
úgynevezett magyar királyi korona ilyen tákolmány? Hogyan lehet akkor egy
középkori Európában a legjobb és legerősebben szervezett államunk? A Szent
Istvánt követő időben ismereteim szerint ez a legjobban szervezett állam,
hallatlanul erős és kiegyensúlyozott belső társadalmi struktúrával, kitűnő
szellemi és fizikai vezetéssel, remekül megszervezett rendekkel és választási
struktúrával együtt. Ahogyan elöljárókat választottak az emberek, ahogyan
visszatérő rendszereket alkalmaztak, ahol mondjuk egy kommunista külügyminiszter
biztos, hogy nem lehet a következő érában miniszterelnök. Ezeket a hibákat ab
ovo a társadalmi struktúra nem tűrte el. Hogyan lehet ebben az összefüggésben,
társadalmi, tárgyi összefüggésben egy királyi korona ilyen kiábrándító,
tulajdonképpen nevetséges tárgy, amelyet ügyetlen, elhamarkodott stiftekkel
összekalapáltak? Amelyet diplomáciai spekulációk hoznak létre, változtatásokat
perverz ötlettől vezéreltetve, hogy a pantokrátor hasából nő ki egy kereszt.
Segíts kérlek, hogy tudnám én ezt a kettőt összeegyeztetni?<BR><BR>Azt hiszem, a
műgond fogalma XX. századi, maximum XIX. századi. Csodálatosan nagyrendű bizánci
zománcok vannak. Ekkorák. Keresztre feszítések és egyebek. Ezek is ekkora
szögekkel vannak a négy sarkukon felszögezve egy deszkára. Ettől ez nem
tákolmány, hogy több részből van, hogy így rakták össze. Szó sincs róla, hogy ez
tákolmány volna. Leszámítva az összeszegecselést.<BR><BR>Dávid Katalin:
Említette Jóska, hogy erről a tárgyról bármennyit tudunk, semmit sem
tudunk.<BR><BR>Ez iszonyatosan nagy dolog.<BR><BR>Dávid Katalin: Nem az teszi
naggyá, hogy rossz helyen be merték furkálni. Az teszi naggyá, ami hozzá van
kötve, és tulajdonképpen nem tudjuk pontosan, hogy ez mi? A szentistváni mítosz.
Hogy mitől volt Szent Istváné? Én biztos vagyok benne, hogy a keresztjétől.
Hogyha Krisztust átütötték, azért ütötték át, mert az csak egy kép volt a
kereszthez képest, amit esetleg Lászlóék kivettek a sírból. Biztos, hogy nem
ereklyetartó kereszt volt. Ez valószínűleg az ő halotti keresztje volt, vagy a
halotti korona része, de Istvánhoz tartozott.<BR><BR>Ez a korona Szent István
fejét semmilyen formában nem érintette. Maximum a koponyáját, mint ereklyét.
Mint ereklyetartó. De uralkodói jelvénye ez nem volt. Nem lehetett.
Későbbi.<BR><BR>Dávid Katalin: Igen. De meggyőződésem, hogy Istvánhoz kötött
kereszt került föl a koronára. Ettől lett István koronája. Szent korona. A
Krisztus kép abban a pillanatban csak egy kép. És a szentség az a kereszt, amit
föltesznek rá.<BR><BR>Makovecz Imre: Katalin asszony, én teljesen másképp
gondolkozom természetesen. Ismerek olyan ábrázolásokat, amelyek fekvő férfiakat
mutatnak, akiknek a hasából fa nő ki. Ez a fa az élet fája. A keresztről pedig
tudjuk, hogy Krisztus, nem a tudás fájával van kapcsolatban, mint Ádám, hanem az
élet fájával. Ha tehát a pantokrátor hasából egy kereszt jön ki, akkor ez nem
feltétlenül azt jelenti, hogy valamit elügyetlenkedtek, belevágták a keresztet,
mert olyan hülyék voltak, hogy nem tudtak mást csinálni, hanem azt jelenti, amit
elmondtam. Ha a kora középkorba próbálok belehelyezkedni, és meg akarom érteni,
akkor el kell felejtenem azokat az álprofesszionista baromságokat, amiket
tanultam az iskolában. Akkor bele kell mennem egy olyan gondolkodásmódba, amiről
László Gyula beszélt, hogy megőrül egy keresztdarabkáért, mert megváltozik
körülötte a világ. Ha tehát így közelítem meg a Szent Koronát, akkor egészen
biztosan nem érdekelnek a stiftek, nem érdekel az, hogyan van összetákolva, mert
máris a dolog megszentségtelenítésének tartom a dolog tárgyalását úgy ahogy van.
mert ez magánügy. Mert magánügy az a professzionalizmus, amit mondjuk én az
építészetembe beleteszek, és soha nem beszélek róla. Azért nem beszélek róla,
mert fölösleges róla beszélni, maga a produkció a fontos. Ha meg tudom
közelíteni ezt a szent tárgyat, és azt tudom visszahozni mindannyiunk számára,
hogy miért térdelnek le a mai napig is az emberek a Szent Korona előtt, akkor
bennem is megszólal a harang.</DIV></DIV></DIV></BODY></HTML>