<div dir="ltr"><p><a name="1458cca91ee98bd8_Lk 24,13-35"><font color="#000000">Lk 24,13-35</font></a></p><p><span style="color:rgb(204,0,0)"><span>Aznap</span><b><span>
<u>ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek,</u> </span></b><span>amely Jeruzsálemtől
hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami
történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, </span><b><span><u>egyszer csak maga Jézus
közeledett, és csatlakozott hozzájuk.</u> </span></b><span>De a szemüket akadályozta valami,
hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással
útközben?'' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a
neve, azt felelte: ,</span><b><span><u>,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem
tudod, mi történt ott ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük:
,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és
szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a
főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig
mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt.</u> </span></b><span>Azonfelül ma már
harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is
megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem
találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését
is látták, akik azt mondták, hogy él. </span><b><span><u>Társaink közül néhányan a sírhoz
mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem
látták.</u>'' Erre ő azt mondta nekik: ,,<u>Ó, ti oktalanok és késedelmes
szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen
dicsőségébe?'' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent
megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. </u></span></b><span>Mikor odaértek a
faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De
marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a
nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon. </span><b><span><u>Amikor asztalhoz ült velük,
fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor
megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig
így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt
hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még abban az órában
útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a
tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az
Úr,</u> </span></b><span>és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton
történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.</span></span></p><div><br></div></div>