<div dir="ltr">Nem tudom, de én nem emlékezem a magyar médiákban az április 12i , felvidéki azörnyűségről szóló megemlékezésről. Valaki tudná netán pótolni, hogy legalább mi emlékezzünk, mert ebben az évben már csak emlékezünk, de m i n d e n r ő l valahogy nem akaródzik. Lalib<br>
</div><div class="gmail_extra"><br><br><div class="gmail_quote">2014. április 16. 23:14 KEA írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
"S végszóként a lényegről. A Benes-dekrétumok joghatálya mind a cseh,<br>
mind a szlovák törvénykezésben a mai napig él."<br>
<br>
--------------------------------------------------------------------<br>
<br>
Izzó szégyenbélyeg a mai Európa testén: az álszent EU és a gyalázatos<br>
Benes-dekrétumok<br>
<br>
<a href="http://kuruc.info" target="_blank">kuruc.info</a>, 2014.04.16.-- Lipusz Zsolt<br>
<a href="http://kuruc.info/r/9/126619/" target="_blank">http://kuruc.info/r/9/126619/</a><br>
<br>
<br>
(...) S minthogy épp most volt a felvidéki magyarság genocídiumának,<br>
illetve elűzetésének évfordulója, hiszen 1947. április 12-én kezdődött<br>
az ottani magyar testvéreink kirugdalása ősei szülőföldjéről, vigyázó<br>
szemeinket vessük inkább dr. Benes dekrétumaira, amelyek tulajdonképpen<br>
megvetették ennek a szörnyűségnek az alapját. Ez persze a Lendvai- és<br>
Heller-fajtájúakat a legkevésbé sem zavarja, s azért is tartom fontosnak<br>
e magyar- és németgyűlölő törvények néhány passzusának közlését, mert<br>
sokan és sokszor hivatkoznak rájuk anélkül, hogy magát az eredeti,<br>
autentikus forrást ismernék. Nézzük tehát akkor, mik is azok a<br>
Benes-dekrétumok, a szabadkőműves csehszlovák köztársasági elnök nevéhez<br>
köthető legvisszataszítóbb és legförtelmesebb "törvénygyűjteményei" a<br>
20. századi történelemnek.<br>
<br>
Benes 1945. május 19-én kelt 5. számú dekrétuma kinyilvánítja, miről is<br>
rendelkezik:<br>
<br>
Az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek<br>
érvénytelenségéről, továbbá a németek, a magyarok, az árulók és a<br>
kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni<br>
értékeinek állami kezeléséről (…)<br>
2§ (1.) Az állami szempontból megbízhatatlan személyeknek a<br>
Csehszlovák Köztársaság területén lévő vagyonát állami kezelés alá<br>
veszik e dekrétum további rendelkezései értelmében (…)<br>
4,§ Állami szempontból megbízhatatlanoknak kell tekinteni:<br>
a) a német vagy magyar nemzetiségű személyeket (…)<br>
6.§ Német vagy magyar nemzetiségűeknek tekintendők azok a személyek,<br>
akik az 1929 óta tartott bármelyik népszámláláskor német vagy magyar<br>
nemzetiségűeknek vallották magukat, vagy pedig a német vagy magyar<br>
nemzetiségű személyeket tömörítő nemzeti csoportok, alakulatok vagy<br>
politikai pártok tagjai lettek (…)<br>
<br>
Aztán folytassuk a sort Benes 1945. június 21-én kelt 12. számú<br>
dekrétumával, mely szerint:<br>
<br>
A németek, a magyar, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és<br>
ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról<br>
1.§ (1.) Azonnali hatállyal és térítés nélkül a földreform céljaira<br>
elkobozzuk azt a mezőgazdasági vagyont, amely<br>
a) a német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonában van,<br>
állampolgárságukra való tekintet nélkül (…)<br>
<br>
Aztán az államfő 1945.augusztus 2-án kelt 33. számú dekrétuma kinyilvánítja:<br>
<br>
A német és magyar nemzetiségű személyek csehszlovák<br>
állampolgárságának rendezéséről<br>
1.§ (1.) Azok a német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák<br>
állampolgárok, akik az idegen, megszálló hatalom jogszabályai értelmében<br>
német vagy magyar állampolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság<br>
megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.<br>
(2.) A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár e<br>
dekrétum hatályba lépésének napján elveszíti csehszlovák<br>
állampolgárságát (…)<br>
<br>
<br>
Benes 1945. szeptember 19-én kibocsátott 71. számú dekrétuma szerint:<br>
<br>
Azon személyek munkakötelezettségéről, akik elveszítették<br>
csehszlovák állampolgárságukat<br>
1.§ (1.) A háború és a légibombázások által okozott károk<br>
felszámolása és helyreállítása, valamint a háború által tönkretett<br>
gazdasági élet megújítása érdekében bevezetjük azon személyek<br>
munkakötelezettségét, akik elveszítették csehszlovák állampolgárságukat<br>
2.§ (1.) A munkakötelezettség a 14-60 éves férfiakra és a 15-50 éves<br>
nőkre vonatkozik, e kor betöltését véve alapul (…)<br>
4.§ (1.) Az a személy, akit munkára osztottak be, köteles eleget<br>
tenni ennek a beosztásról szóló utasításnak, még akkor is, ha úgy véli,<br>
hogy a munkakötelezettség a 2.§ (2.) bekezdése szerint nem vonatkozik<br>
rá, míg nem születik hivatalos döntés az erre vonatkozó kéréséről (…)<br>
<br>
Aztán Eduard Benes 1945. október 27-én kelt 137. számú dekrétuma<br>
közzéteszi az alábbiakat:<br>
<br>
Azon személyek forradalmi időszakban történő őrizetbe vételéről,<br>
akiket állami szempontból megbízhatatlanoknak tekintettek<br>
1.§ Az állami szempontból megbízhatatlanoknak tekintett személyeknek<br>
a köztársaság hatóságai vagy szervei általi őrizetbe vételét a törvény<br>
által engedélyezett eseteken kívül is, vagy ideiglenes őrizetben<br>
(fogságban) tartásuk meghosszabbítását a törvényben engedélyezett<br>
időtartamon túlmenően is törvényesnek kell tekinteni. Az ilyen<br>
személyeknek őrizetbe vételük vagy törvény értelmében megengedett<br>
időtartamon túlmenően történt ideiglenes őrizetben tartásuk révén nincs<br>
kártérítési igényük.<br>
2.§ Őrizetbe vételnek (ideiglenes őrizetben tartásnak) e dekrétum<br>
más törvényes rendelkezések értelmében nem lehet tekinteni a külföldi<br>
állampolgárok összegyűjtését, amelyet az illetékes hatóságok a kijelölt<br>
helyeken későbbi kitoloncolásuk céljából hajtanak végre. Az ilyen<br>
összegyűjtés bármilyen korlátozás nélkül végrehajtható.<br>
<br>
Nos tehát, a fentebb közölt dekrétumok alapján fosztották meg a<br>
felvidéki magyarságot emberi és állampolgári jogaitól, méltóságától,<br>
vagyonától, ingatlanjaitól és ingóságaitól, zárták őket koncentrációs<br>
táborokba, kényszerítették rabszolgamunkára, majd végső megoldásként egy<br>
részüket elűzték a trianoni Magyarországra (illetve deportálták<br>
Csehországba az onnan kiűzött szudétanémetek helyére) őseik megszentelt<br>
földjéről. Ezt az 1946. február 27-én kötött ún. csehszlovák-magyar<br>
lakosságcsere-egyezmény alapján vitelezték ki. Aminek a lényege az volt,<br>
hogy a csehszlovák hatóságok teljesen önkényes alapon annyi felvidéki<br>
magyart kötelezhettek áttelepülésre, mint amennyi magyarországi szlovák<br>
kívánt önkéntes alapon Csehszlovákiába, a Felvidékre távozni. Ennek az<br>
lett az „eredménye”, hogy 73 273 szlovák hagyta el hazánkat, míg a<br>
Felvidékről 89 660 magyart űztek el az ottani hatóságok állami erőszak<br>
alkalmazásával. Persze a legtehetősebbeket. Ellenben Magyarországról<br>
túlnyomórészt a legszegényebb szlovákok távoztak.<br>
<br>
A mérleg: a Szlovákiából áttelepültek és a Magyarországról oda költöző<br>
szlovákok ingatlan-vagyonértékének különbözete 72 222 000 dollárt tett<br>
ki a magyar fél kárára. Akik, illetve leszármazottaik érdemleges<br>
kárpótlásban a mai napig nem részesültek. S azt se felejtsük el, hogy a<br>
Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Ezt még a cseh<br>
történészek is 30-40 ezer főre becsülik, a szudétanémet szövetségek<br>
szakértői viszont negyedmillió emberről beszélnek (természetesen ebben a<br>
németek is benne foglaltatnak). Nyilván ez utóbbi áll a valósághoz közelebb.<br>
<br>
S végszóként a lényegről. A Benes-dekrétumok joghatálya mind a cseh,<br>
mind a szlovák törvénykezésben a mai napig él. S a fényességes, hazánkra<br>
mindenféle rágalmakat szóró és hazug híresztelésnek hitelt adó, továbbá<br>
minden jogalap nélkül az öklét rázó álszent Európai Unió úgy ölelte<br>
anyai keblére 2004-ben mind Csehországot, mind Szlovákiát, hogy nem<br>
kötelezte őket ezeknek – az EU deklarált emberjogi elveivel<br>
homlokegyenest szembenálló – gyalázatos jogtipró dekrétumoknak a<br>
hatályon kívül helyezésére. Nos, felvidéki és csonkaországbeli magyar<br>
testvéreim, akkor most egyáltalán miről is beszélünk, és ki is bolondult<br>
meg?<br>
<br>
Lipusz Zsolt – Kuruc.info<br>
<br>
===================================================================<br>
<br>
A gugliban alkalmazva a<br>
Benes dekrétum "elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek"<br>
kifejezést, az első két oldalon nincs egyetlen közismert forrás sem --<br>
tehát hozzátenném: nemcsak az EU állítja ki magáról a szegénységi<br>
bizonyítványt, a nyíltan alkalmazott kettős mércéjével, hanem a hazai<br>
sajtó is avval, hogy nem foglalkozik megfelelően a témával. Kedves<br>
történész listatársak: van-e neten elérhető, hiteles magyar fordítása a<br>
Benes-dekrétumoknak? KEA.<br>
<span class="HOEnZb"><font color="#888888"><br>
--<br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
----<br>
Keszthelyi András<br>
e. doc.<br>
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</font></span></blockquote></div><br></div>