<div dir="ltr"><font color="#000000"><strong>1981. május 13-án a szerdai pápai kihallgatás során a szentatya a Szent Péter téren pápamobiljával másodszor ment körbe</strong>,
amikor a Bronz-kapuhoz közeledve, 17.17-kor egy török terrorista,
Mehemet Ali Agca három méteres távolságból háromszor rálőtt a pápára (a
negyedik lövésnél pisztolya megakadt). Lövéseivel eltalálta a szentatya
hasát, jobb könyökét és jobb kezének mutatóujját. <br></font><p><font color="#000000"><em><strong>Stanisław Dziwisz érsek így emlékezik vissza az eseményre: </strong></em><br></font></p><p><font color="#000000">"Borzasztó
dörrenést hallottunk. Rögtön felfogtam, hogy valaki lőtt. De kicsoda?
És akkor megláttam, hogy <u><b>a szentatya megsebesült. Imbolygott, de nem
látszott sem vér, sem sebesülés. Azt kérdeztem: hol? A hasára mutatott.
Még azt is megkérdeztem: <span style="background-color:rgb(255,255,0)">nagyon fáj? Azt felelte: igen. (...) Ha jól
emlékszem, leggyakrabban ezt mondta: Mária, édesanyám! Mária, édesanyám!
</span></b></u></font></p><font color="#000000">Buzzonetti doktor és Kamil testvér,
egy ápoló együtt jöttek velünk a mentőautóban. Nagyon gyorsan
hajtottunk. (...) Útközben a szentatya borzalmasan szenvedett, és egyre
gyengülő hangon fohászkodott. Egy szóval sem panaszkodott vagy
siránkozott, végig elmélyülten imádkozott és elmélkedett. Később
elmondta nekem, hogy egészen a kórházba érkezésünkig magánál volt, csak
amikor megérkeztünk, akkor vesztette el az eszméletét.<br>II. János Pál
így emlékezett ugyanezekre a percekre<u><b>: "Igen, emlékszem az útra. Még egy
ideig eszméletemnél voltam. Volt egy olyan érzésem, hogy túl fogom
élni. </b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mondtam Stanisław atyának, hogy megbocsátok a merénylőnek.</b></u></span> Arra,
hogy a kórházban mi történt, már nem emlékszem.”</font><br></div>