<div dir="ltr"><div><a href="http://www.erdelyiriport.ro/ki-kell-mondani-ez-az-%C3%BAt-nem-j%C3%A1rhat%C3%B3-erdelyiriport-1430.html" target="_blank">http://www.erdelyiriport.ro/ki-kell-mondani-ez-az-%C3%BAt-nem-j%C3%A1rhat%C3%B3-erdelyiriport-1430.html</a></div>
<div> </div><div><h3>Ki kell mondani: ez az út nem járható</h3>March 20 2014 14:27:50<div align="center"><center><br></center></div><br><div align="lefter"><p align="justify"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="font-family:Verdana;font-weight:bold">MELLÁR
TAMÁS közgazdász, statisztikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora,
az Antall-kormány egykori főtanácsadója, 1998 és 2003 között a Központi
Statisztikai Hivatal vezetője. A Nagyváradon előadást tartó professzor
Tasnádi-Sáhy Péter kérdéseire válaszolva beszélt gazdaságról,
társadalomról, látható buktatóktól és fájdalmas megoldásokról.</span></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
<span style="font-family:Verdana"></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">A
magyarországi választások közeledtével többféle olvasatot hallani az
ország gazdasági helyzetéről. A kormány áttörésről beszél, miközben a
másik oldal a gyenge pontokat sorolja. Mi a realitás?</span></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
<span style="font-family:Verdana"></span></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="font-family:Verdana"><img style="margin-top:6px;margin-right:12px" alt="" src="http://www.erdelyiriport.ro/images/cikkek/mellar_1.jpg" align="left" border="0" height="353" width="322"><font>Magyarországon
sajnos a közgazdászok körében is szekértáborok vannak, így a vélemények
ennek megfelelően szóródnak, és ez nagy hiba. A szakembernek szakmai
alapon kéne véleményt formálnia. Én például jobboldali gondolkodású
ember vagyok harminc éve, mégis igyekszem reálisan megítélni a kormány
teljesítményét. A sajtóban sok helyen azt olvasni, hogy megtörtént a
növekedési fordulat, hiszen a tavalyi évben 1,1 százalékot nőtt a
gazdaság, az idei évre pedig 2 százalékos növekedést prognosztizálnak.
Az infláció gyakorlatilag megszűnt, az államháztartási hiány tartható,
tehát túljutottunk a válságon, fellendülési időszakban vagyunk. Viszont a
részleteket nézve, sajnos nem ennyire vidám a kép, mert a reálgazdasági
alapok hiányoznak. Közgazdasági alaptétel, hogy tőke, munka és technológia nélkül nem lehet produktumokat létrehozni.
Az elmúlt öt esztendőben folyamatosan csökkentek a beruházások,
olyannyira, hogy még a tőke pótlása sem történt meg. Jóllehet a
kormányzati statisztikák szerint a foglalkoztatás mintegy 250-260 ezer
fővel emelkedett az elmúlt két évben, de ebbe a közmunkásokat is
beleszámítják, akik valójában nem termelik, hanem fogyasztják a GDP-t,
valamint a külföldön dolgozók is pluszos tételként jelentkeznek, pedig
ők sem a hazai összterméket növelik, illetve nem a magyar nyugdíjasok
ellátásához járulnak hozzá. Tehát lecsupaszítva a számokat, a
foglalkoztatás terén sem történt jelentős változás. A harmadik fontos
tétel a technikai fejlődés, amiben szintén nem léptünk előrébb, hisz
továbbra is csak a GDP 1 százalékát költjük kutatás-fejlesztésre (ami az
európai átlagnak a fele, a skandinávnak a negyede), a főiskoláknak,
egyetemeknek pedig el kellett szenvedniük, hogy 88 milliárd forintot
kivontak a rendszerből, tehát nem látni a fellendülés technológiai
hátterét sem.</font></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Akkor mégis minek köszönhetőek a reménykeltő adatok?</span></font></span></p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Először
is a növekedés a 2012-es évhez, tehát egy nagyon nyomott bázishoz
képest történt, amit valóban túl tudott teljesíteni a gazdaság. A
negyedik negyedévben 2,7 százalékos növekedés volt, ami imponálónak is
tűnhet, de 2012 azonos időszakában majdnem ugyanekkora volt a csökkenés,
tehát tulajdonképpen csak visszakorrigáltunk oda, ahonnan elindultunk.
Azt se felejtsük el, hogy 2012-ben a mezőgazdaság nagyon rosszul
teljesített, míg 2013-ban pozitív eredményt tudott hozni. Emellett
elindult egy választások előtti gazdaságélénkítő program, a Magyar
Nemzeti Bank 2000 milliárd forintos, nullaszázalékos kamatú
hitelprogramot indított útjára. Az önmagában még nem lenne probléma,
hogy a kormány ily módon próbálja a gazdasági folyamatokat beindítani a
közgazdaságtanban jól ismert keynesi multiplikátor-hatásra alapozva,
csakhogy egy olyan kicsi és nyitott gazdaságban, mint a magyar, ahol
ráadásul még a hazai tulajdonú vállalatok versenyképessége is igen
alacsony, egy ilyen beavatkozás nem a termelést, hanem sokkal inkább az
importot fogja növelni. Arról nem is beszélve, hogy a kereskedelmi
bankok maximum két és fél százalékon adhatják tovább a hitelt a
vállalkozásoknak, míg a rövidlejáratú kincstárjegyek hozama jelentősen
magasabb ennél. Így kézenfekvő megoldás az arbitrázs, azaz hogy a
vállalkozások a rövidlejáratú hitelekből állampapírt vásároljanak, és a
kamatkülönbséget haszonként realizálják, mindenféle valós beruházás
nélkül. Ennek a költségeit természetesen az állampolgárok fogják
megfizetni. A beruházások
beindításához profitkilátások, piacra lépési lehetőségek is kellenek, de
a hazai vállalkozásoknak jelentős része ehhez nem elég versenyképes.
Tehát a program pozitív hatása a gazdaságra nem lehet hosszú távú, a
választások után kiderülhet, hogy nem tartható ez az irány, és újabb
intézkedésekre lesz szükség. Ugyanezt el lehet mondani a kormány
csodafegyveréről, a rezsicsökkentésről is, ami valóban egy zseniális
marketingfogás, rengeteget hoz, de kérdés, hogy fenntartható-e?
Nyilvánvalóan nem. Az apropóját faramuci módon ugyanis az adta, hogy az
energiaárak szerte a világon jelentősen csökkentek. Tehát mondjuk
Csehországban is, ahol nem hirdettek rezsicsökkentést, alacsonyabbak
lettek majd húsz százalékkal. A kéményseprés vagy a szemétszállítás
vonatkozásában messze nincs meg ez a fajta mozgástér, ott ezek a lépések
most is komoly feszültséget jelentenek, a szemétszállításra már így is
60 milliárd forintot kellett kiutalni a központi költségvetésből, hogy
fenntartható legyen a rendszer, illetve sokszor a katasztrófaelhárítást
kellett hívni, hogy a kéményseprési feladatokat ellássák. Azt se
felejtsük el, hogy ez a fajta globális rezsicsökkentés társadalmilag
tökéletesen igazságtalan, hisz a magasabb jövedelműek számára sokkal
nagyobb támogatást nyújt, mint a rászorulóknak. A tehetős lehet, eggyel
többször kapcsolja be hetente a szaunát vagy fűti fel a medencét, és
örül, hogy nem kell többet fizetni, mint eddig, de a háromgyerekes
özvegyasszony, aki fával vagy szénnel tüzel, nem járt jobban, mert ezek
ára nem csökkent.</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Nem
lehet, hogy a kormány szándékosan erősíti a társadalom felsőbb
rétegeit, hogy aztán – helyzetbe hozva – a külföldi vállalatok helyébe
léphessenek?</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Én
azt gondolom, hogy a magyar gazdaság erősen beágyazódott a
világgazdaságba, illetve az európai munkamegosztásba, tehát
elképzelhetetlen, hogy valamiféle befelé fordulásra próbáljunk meg
berendezkedni, mint ahogy az is, hogy a nyugati kapcsolatokat keletiekre
váltsuk le. Még a legsötétebb időszakban is a Szovjetunió után a
második legnagyobb kereskedelmi partnerünk az NDK, a harmadik pedig az
NSZK volt. Tovább megyek, ha az utóbbi kettőt összeadtuk volna – amit
persze senki nem mert megtenni – a német kapcsolat lett volna az élen.
Nekünk nincs igazán mit keresnünk keleten, hiszen nincs mit cserélnünk
velük. <span>A monopolhelyzetben
lévő külföldi vállalkozásokat nem magyar monopóliumokkal kell
felváltani, hanem hathatós piaci szabályozással fel kell számolni az
egyeduralmukat. A non-profit állami vállalatok sem jelenthetnek
megoldást, hisz a profitnak nem csak az a szerepe, hogy a tőkések
számára luxust biztosítson, hanem az, hogy lehetőséget adjon a technika
megújítására, fejlesztésére, amely nélkül komoly ellátási hibák
keletkeznek középtávon.</span> Ha pedig az állam mégis beépít valamiféle
hasznot a magához ragadott szektorokban, akkor nagy kérdés, hogy ki
dönti el ennek a mértékét, ahelyett, hogy a szabad piac szabályozna.
Szerintem a külföldi tulajdonú vállalatokat partnernek kéne tekinteni,
hosszú távú megállapodás kellene velük kötni egy duális szerkezet
kialakítására. Ez azt jelenti, hogy legyen élő kapcsolatuk a magyar
vállalatokkal, építsenek ki velük beszállítói rendszereket, illetve a
haszon jelentős részét fordítsák beruházásokra, ez utóbbihoz viszont
évekre előre kiszámítható gazdasági környezetre van szükség. Eddig az
ellenkezője történt: lebénítottuk őket hatalmas adókkal, ők meg
visszafogták a beruházásokat, melynek következtében a termelő tőke nem
bővül, tehát nincs fenntartható gazdasági növekedés.</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Ön
a Központi Statisztikai Hivatal vezetője volt 1998 és 2003 között,
tehát bizonyára tudja, a számok mennyire jelenthetnek biztos alapot a
megfelelő gazdasági döntések meghozatalához. Kéne látnia az adatokból a
kormánynak az Ön által sorolt hibákat?</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Természetesen
sosem lehet tökéletes statisztikát készíteni, hisz nem lehet teljes
körű megfigyeléseket végrehajtani a gazdaság egészére nézve, valamifajta
becslésekre van szükség, amiket később korrigálni kell és korrigálnak
is.</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">De a foglalkoztatási adatok tekintetében Ön is említett módszertani hibákat…</span></font></span></p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">A munkanélküliek számbavételénél a
nemzetközi standard kérdés úgy hangzik: „Volt-e Önnek az elmúlt héten
legalább egy órányi olyan munkája, amiért pénzt kapott?” A kormány azt
mondja, hogy ha ez a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlása,
akkor mi ezt használjuk.Nem
baj, ha az igen válasz mögött külföldi munkavégzés vagy közmunkában
végzett papírgyűjtés rejlik, főleg azért, mert így jobb számokat tudnak
hozni. Csakhogy sajnos ebben az esetben a számok elfedik a
valóságot. Ilyesféle módszerekkel nem csak ez a kormány él, 2002-ben a
szocialisták elkezdtek őrült módon költekezni, az államadósság meg alig
növekedett. Aztán amikor rákényszerültek, hogy az elszámolásokat
helyesbítsék, akkor robbant a bomba: 61-62 százalékról hirtelen 80
százalék körülire ugrott a GDP arányos államadósság.</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Gondolom,
a paksi bővítésre felvenni szándékozott irdatlan összeget is el kell
majd valamiképpen dugni, hogy ne produkáljanak borzasztó számokat.</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Erre
bizonyára léteznek már kreatív elképzelések. Például, ha a Magyar
Villamos Művek állami vállalat veszi fel az orosz hitelt, akkor ezt a
hiányt később kell majd csak konszolidálni. Mint ahogy azt is mondják,
hogy a beruházás nem jár majd az energiaárak növekedésével, de ennek
megoldása bizonyára sérteni fog bizonyos EU-elszámolási normákat. Az a
lehetőség mindig megvan, hogy ezeket a lépéseket megtegyék. Majd jön az
Unió, lesz erről egy vita, melynek a végén feltehetően korrigálni kell,
de lehet nyerni néhány évet.Sajnos
a gazdaságban, bonyolultságából adódóan, egy jó ideig el lehet dugni
erre-arra hiányokat, problémákat, és kedvező képet lehet mutatni, de
aztán ez visszaüt. Hogy ne higgyen az olvasó balliberális
közgazdásznak, azt is elmondanám, hogy Gyurcsányék 2005-ben meghirdettek
egy ötéves adócsökkentési programot, 2006 januárjában lecsökkentették
az áfát 25-ről 20 százalékra, amire többen is elmondtuk, hogy nem lesz
tartható. Persze kevesebb volt a költségvetés bevétele, de az emberek
borzasztóan boldogok voltak, le is szavaztak rájuk, aztán jött a
felismerés, hogy „ekkora böszmeséget még nem csináltunk”, és ha nem
nyúlnak bele 2006 őszén durván a költségvetésbe, akkor 14-16 százalékos
hiánnyal zárták volna az évet. Ugyanígy fél, egy, vagy másfél év
távlatában lehet rezsit csökkenteni, mert az, hogy így nem lesz
tőkebővítés, sőt még pótlás sem, és a lepusztuló rendszerben az ellátás
romlani fog, csak idővel, majd 3-4 év távlatában derül ki. Most – rövid
távon – áprilisig tart a világ.</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Ön
1992-ben főtanácsadóként tevékenykedett az Antall-kormány mellett,
tehát kiváló rálátása van a kezdetektől a rendszerváltás utáni
Magyarország gazdaságpolitikájára. Ismeri a hajdani álmokat, terveket.
Hol csúsztak ezek el, volt egyáltalán jó pályán a magyar gazdaság az
utóbbi 24 évben?</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Ez
annyira jó kérdés, hogy most készülök róla egy egész könyvet írni.
Valóban meg kell nézni, hol tévesztettünk utat a rendszerváltoztatás
során, mivel látható, hogy az egész piacgazdaságra való átállás nem volt
túl sikeres Magyarországon már a kezdetektől fogva. A legnyomasztóbb az
egészben az, hogy ezt nem magyarázhatjuk a posztszovjet térség
örökségével, hisz Lengyelország most húz el mellettünk, Szlovákia már
elhúzott, Románia 2001-hez képest 15-20 százalékpontot javított a
relatív pozícióján, mi pedig csak hatot. Mi okozhatta ezt? A
gazdaságpolitikai baklövések? Azt mondom: is. Az biztos, hogy nem</span><span style="font-family:Verdana"><span style="font-family:Verdana"><img style="margin-top: 6px; margin-left: 6px;" alt="" src="http://www.erdelyiriport.ro/images/cikkek/mellar_2.jpg" align="right" border="0"></span>
külső körülmények, még csak nem is a világgazdasági válság, hanem – és
emiatt nem fog engem senki sem szeretni– jelentős részben a maga a
magyar társadalom. Ez a
társadalom huszonöt éven keresztül elnézte, hogy sorra olyan kormányai
voltak – sajnos ilyen tekintetben nem látok köztük nagy különbséget –
amelyek inkompetens módon nyúltak a gazdasághoz, a saját zsebeik
megtömésére koncentráltak, a gazdaság jövőjének szem előtt tartása
helyett. Sosem olyat választottak a szavazók, aki hosszú távra
tervezett, hanem mindig azt, aki a legtöbbet ígért. Pedig tudhatták
volna, hogy az ígéretek mögött nincs fedezet. Nézzük meg a nemrégen
lezajlott választást Németországban: ott egyik párt sem kezdett arról
beszélni, hogy kolbászból lesz a kerítés, mert a német választópolgár
sokkal bölcsebb ennél. Nálunk ilyesmivel választást lehet nyerni.
2002-ben azzal váltotta le az MSZP –az egyébként szerintem jó
kormányzást nyújtó – Fideszt, hogy ha nyernek, minden nyugdíjas kap 19
ezer forintot. Vagy ott van a már említett 2006-os adócsökkentést.
Abban, hogy ezek megtörténhetnek, nem kizárólag a politika a hibás. Ha
valaki azzal állna elő, hogy márpedig vérre, verítékre és könnyekre van
szükség, mert a magyar gazdaságnak alacsony a versenyképessége, nincs
magas megtakarítási hajlandóságunk, technikailag el vagyunk maradva,
keményen kell harcolni az eredmények érdekében, vajon szavazna rá
valaki?</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Tán Bajnai volt az egyetlen, akinek tét híján nem kellett ígérgetnie.</span></font></span></p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic"></span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Ez így van. Éppen ezért 2010 volt az egyetlen év, amikor nem volt választási költségvetés. Ha
majd a társadalom fölnő arra a szintre, hogy nem dől be a meséknek, és
nem érvényesül majd ezáltal felső szinten egyfajta kontraszelekció, ha
majd igényesen próbál hozzányúlni a problémák megoldásához, akkor
elképzelhető lesz valamiféle változás.</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">De mintha egyik kormányon sem látszott volna, hogy ilyen irányba akarná vinni tudatosan a társadalmat…</span></font></span></p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Pontosan ezért van az értelmiségnek
hihetetlen felelőssége. Valakinek ki kell mondania: ez az út nem
járható, amit csinálunk az nem jó. A hiba nem a külföldi tőkében, a
szocialista örökségben, idegen erőkben van, hanem bennünk. </span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Nagy
kérdés, hogy van-e ehhez az értelmiségben szándék és képesség, és van-e
fogadókészség, tisztelet a másik oldalon a kellemetlen igazságok
meghallgatásához?</span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font>
<span style="font-family:Verdana"></span></font></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><font><span style="font-family:Verdana">Egy bizonyos Bibó István nevezetűúriember írt egy tanulmányt 1948-ban <span style="font-family:Verdana;font-style:italic">Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem</span> címmel. Abban pontosan ezt járja körül.<span>
A magyar politikai elit szakmailag rosszul felkészült, nincs birtokában
a szükséges emberi tartásnak, ebből kifolyólag sorsdöntő helyzetekben
rendre rossz döntéseket hoz.</span> Ugye milyen kellemetlen? Nem is
vitatkoznak róla, hogy hová szeretnének Bibónak szobrot állítani. De a
probléma ma is fennáll, csak hát nehezen akaródzik a fáklya szerepet
felvállalni. Mert természetesen az értelmiségi is érvényesülni akar, és
ezt csak úgy teheti, ha beáll egyik vagy másik szekértáborba, és
elfogadja a játékszabályokat, ezzel együtt elveszítve a szükséges
kompetenciát. Ha finnyás, és nem tetszik neki ez a lehetőség, akkor
elmehet külföldre. Nehéz ma megjósolni, hogy mi lehet az a momentum, ami
a lefelé menő spirált megállítja, és másnaptól kezdve egy ennél
alkalmasabb elit alakul ki, amely felvállalja a sorskérdéseket. Ha
pesszimista vagyok, akkor azt mondom: el kell menni a gödör aljáig,
ahol majd kiderül, ebből az országból többet már nem lehet lerabolni,
valamit tényleg tenni kell. Az optimista verzió szerint az új
generációk túl tudnak majd lépni a szekértáborokon, és szakképzettségük,
a mindenki számára megadatott tisztesség alapján lépésről lépésre
leváltják ezt az elitet, és mutatnak a társadalomnak egy új mintát.
Jelenleg egy zérós összegű játszmát játszunk és a felosztható torta
egyre zsugorodik</span></font></span></p>
</div></div>
</div>