<div dir="ltr"><h1><span style="font-size:small;font-weight:normal">Pozitívnap.hu</span><br></h1>
<div>
<p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p></p><p><b style="font-size:17px;line-height:24px"><a href="http://www.pozitivnap.hu/eletmod/miota-keszulok-hogy-elmondjam-neked-szerelmem-rejtett-csillagrendszeret-legendas-magyar-szerelmek" target="_blank">Radnóti Miklós </a></b><span style="font-size:17px;line-height:24px">– alig töltött be a 17. életévét, amikor először találkozott az akkor 15 éves </span><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmati_Fanni" target="_blank" style="font-size:17px;line-height:24px">Gyarmati Fanni</a><span style="font-size:17px;line-height:24px">val.
Szinte gyerekek voltak még: szerelmük hol kihunyt, hol újra fellángolt,
érzéseik csak évekkel később tudtak mély gyökeret verni. Erős és odaadó
kötődésüket mi sem jelzi jobban, mint a Radnóti tollából született
számtalan szerelmes vers: </span><br></p><p><b style="font-size:17px;line-height:24px"><br></b></p><p style="font-family:Arial"><span style="font-size:17px;line-height:24px">„Mióta készülök, hogy elmondjam neked</span></p>
<p style="font-family:Arial">
<span style="font-size:17px;line-height:24px">szerelmem rejtett csillagrendszerét;</span></p><p style="font-family:Arial">egy képben csak talán, s csupán a lényeget.</p><p style="font-family:Arial">De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,</p>
<p style="font-family:Arial">és néha meg olyan, oly biztos és örök,</p><p style="font-family:Arial">mint kőben a megkövesült csigaház.</p><p style="font-family:Arial">A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött</p><p style="font-family:Arial">
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.</p><p style="font-family:Arial">S még mindig nem tudom elmondani neked,</p><p style="font-family:Arial">mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, </p><p style="font-family:Arial">óvó tekinteted érzem kezem felett.”<br>
<br> <b>Radnóti Miklós: Tétova Óda, részlet (1943)</b></p><p></p><div style="width:600px;margin:10px auto"><br><b>Juhász Gyula </b>–
aki ismerte, azt mondta, mélabús, magányos ember. Örök szomorúságban
élte az életét, még legmélyebb szerelme is reménytelen volt. 1908-ban
ismerte meg Sárvári Anna színésznőt, aki után évekig vágyakozott: hiába.
Hozzá írt versei egyszerre fájdalmas és szép érzéseket örökítenek meg: <br></div><p><span style="font-size:17px;line-height:24px">„Én nem tudom mi ez, de édes ez, </span><br></p><p>Egy pillantásod hogyha megkeres, </p><p>
mint napsugár, ha villan a tetőn, </p><p>holott borongón már az este jön.</p><p><span style="font-size:17px;line-height:24px"><br>Én nem tudom mi ez, de érezem, </span></p><p><span style="font-size:17px;line-height:24px">hogy megszépült megint az életem,</span></p>
<p>Szavaid selyme szíven simogat, </p><p>Mint márciusi szél a sírokat.</p><p><br></p><p>Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, </p><p>Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. </p><p>Ha balgaság, ha tévedés, legyen </p><p>Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!”<br>
<br> <b style="font-family:Arial;font-size:17px;line-height:24px">Juhász Gyula: Szerelem?, részlet (1919)<br></b><br></p><p><b style="font-size:17px;line-height:24px"></b></p><div style="width:500px;margin:10px auto">
<br></div>
</div></div>