<div dir="ltr"><div id="stcpDiv"><h1 class="" id="page-title">Folyamatos jövő</h1>
<div class="">
<div id="block-system-main" class="">
<div class="">
<div id="node-404254" class="">
<div class="">
<div class=""><div class=""><div class=""><a href="http://www.magyarhirlap.hu/bogar-laszlo">Bogár László</a></div><div class=""><a href="http://www.magyarhirlap.hu/folyamatos-jovo">http://www.magyarhirlap.hu/folyamatos-jovo</a><br>
</div></div></div><div class="">- <span content="2014-04-08T01:52:35+02:00">2014. április 8., kedd</span></div> </div>
<div class="">
<div class="">Ahogy az várható volt, a
Fidesz magabiztos győzelmet aratott a 2014. évi parlamenti
választásokon. És egyre valószínűbb, hogy elnyerte azt a főhatalmat is,
ami akár további 15-20 évre szóló uralomgyakorlást jelenthet. Mivel
minden túlzás nélkül állítható, hogy történelmi jelentőségű eseménynek
lehetünk tanúi, érdemes kicsit megvizsgálni az események mélyebb
rétegeit is. </div><div id="block-block-22" class="">
<h2 class=""><span style="font-size:small;font-weight:normal">Talán
abból a </span><span style="font-size:small;background-color:rgb(217,210,233)"><u>Mark Twain-idézet</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal">ből indulhatnánk ki, hogy<span style="background-color:rgb(217,210,233)"> </span></span><span style="font-size:small;background-color:rgb(217,210,233)"><u>„ha a választásokon
bármi igazán eldőlne, biztosan nem engednék meg nekünk”, hogy
válasszunk. </u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal">Amióta léteznek a modern értelemben vett politikai
rendszerek, vagyis nagyjából a 19. század közepe óta, lényegében
ugyanazok a mintázatok érvényesülnek, amelyeket a világot ténylegesen
irányító „szuperhatalom” konstruktőrei kijelöltek számunkra. </span><span style="font-size:small;background-color:rgb(217,210,233)"><u>Vagyis
vannak liberális pártok, amelyek a globális tőketulajdonosok közvetlen
képviseletét látják el. Aztán vannak „szociális” („szocialista”) pártok,
amelyek (legalábbis látszólag) a munkaerő-tulajdonosok politikai
érdekeit jelenítik meg. És végül vannak a konzervatív pártok, amelyek
eredetileg a történelmi nemesi osztályokat képviselték, de kezdettől
fogva egész más volt a valós funkciójuk</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal"><span style="background-color:rgb(217,210,233)">.</span> Ennek </span><span style="font-size:small;background-color:rgb(217,210,233)"><u>az egész hamis történelmi
konstrukciónak az volt a feladata, hogy elfedje a lényeget.</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal"> Ez </span><span style="font-size:small;background-color:rgb(159,197,232)"><u>a lényeg
pedig nem más, mint az, hogy a politika világát a globális tőke, vagyis
az őt közvetlenül kiszolgáló „lokális SZDSZ-ek” uralják, a másik két
pártcsaládot csupán a színjáték hitelesebbé tétele érdekében állították
színpadra. </u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal">Ám az egész gépezet zavartalan működtetése érdekében azért </span><span style="font-size:small"><u>a
szocialista és a konzervatív pártokban is a liberális erő, vagyis a
„belső SZDSZ” játszotta a meghatározó szerepet</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal">. Így volt ez a magyar
rendszerváltás esetében is, ahol a bölcs magyar választó kis híján a
legerősebb politikai párttá tette a globális birodalmi stratégiát
közvetlenül kiszolgáló SZDSZ-t. Ez azért mulatságos, mert ezzel az
erővel és ezen a logikai alapon akár KGB-s tábornokokat is küldhetett
volna a szabadon választott budapesti parlamentbe. A közkeletű vicc úgy
reagált erre, hogy </span><span style="font-size:small"><u>persze minden párt birodalmi kollaboráns, csak egy
kivétel van, az SZDSZ, mert az nem kollaboráns, hanem maga a laboráns.</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal">
<u>Az első ciklusban ugyan az SZDSZ látszólag ellenzékben volt, de a
kormánykoalíció valamennyi pártjában meghatározó szerepet játszott,
ténylegesen irányította a végrehajtó hatalmat</u>. Az általa szervezett,
taxisblokád nevű puccsal pedig azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a
köztársasági elnök és a média egyidejű kézben tartásával bármely
kormányt bármikor képes megbuktatni, vagy a „helyes” útra téríteni. <u>Az
ezt követő kormányban a már formálisan is a végrehajtó hatalom részeként
működő SZDSZ kisebbik kormánypártként is abszolút diktatúrát gyakorolt</u>.
A mostani választáson végképp megsemmisülő MSZP pedig valójában már
akkor elkezdte hosszú és keserves agóniáját, amikor készségesen
kiszolgáltatta magát a parazitaként működő SZDSZ-nek. Amikor a globális
hatalom Horn Gyula eltávolíthatósága érdekében megbuktatta a
kormánykoalíciót 1998-ban,</span><span style="font-size:small;font-weight:normal"><u> Göncz Árpád köztársasági elnök mint a
globális helytartó, egy interjújában félreérthetetlen üzenetet küldött
az akkor is győztes Orbán Viktornak: „Bárki kerül is kormányra, annak
mozgástere, választási ígéreteitől függetlenül, igen korlátozott. A
gazdaság 75 százalékát már nemzetközi vállalatok adják, és az a
kormányfő, aki ehhez bármilyen formában hozzá akar nyúlni, három
hónapnál tovább nem maradhat a posztján.”</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal"> Bár Orbán Viktor kitartott, és
heroikus erőfeszítésekkel végigcsinálta a ciklust, de a globális
hatalom 2002-ben és 2006-ban is lehetetlenné tette, hogy újabb nemzeti
kormányokat alakítson. Helyette inkább a Medgyessy, majd Gyurcsány által
véglegesen és végzetesen „SZDSZ-esített” MSZP segítségével vitte végbe
az ország totális kifosztását.</span><span style="font-size:small"><u> A mélyben azonban már 2006-tól
elkezdődött egy mindmáig feltáratlan és megfejthetetlenül talányos
folyamat, ami az örök rejtélyt jelentő őszödi beszéddel vette kezdetét.</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal">
Ettől kezdve ugyanis a szociálliberális oldal részéről </span><span style="font-size:small"><u>egyetlen olyan
megnyilatkozás, illetve lépés sem történik, amelynek nyomán ne mérne ez
az oldal megsemmisítő csapást önmagára.</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal"> Az önmegsemmisítés talán
legmegrendítőbb csúcspontja<span style="background-color:rgb(217,210,233)"> </span></span><span style="font-size:small;background-color:rgb(217,210,233)"><u>Gyurcsány lemondása</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal"> volt, amikor a
demokrácia nagyobb dicsőségére lényegében</span><span style="font-size:small;background-color:rgb(217,210,233)"><u> ki is mondta, hogy a „globális
főkonstruktőr” határozott óhaja alapján távozik. </u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal">A Fidesz addig
elképzelhetetlen 2010-es győzelme tehát két pilléren nyugszik. Egyfelől a
magyar társadalom elsöprő többsége jelezte, hogy globális
kifosztottsága legvégső fiziológiai korlátaihoz érkezett, és a Fideszben
látja az egyetlen esélyt a lepusztulási lejtőről való visszafordulásra.
Másrészről viszont abban, hogy a globális hatalom stratégiájának
megváltoztatásába kezdett. Ennek lényege talán úgy foglalható össze,
hogy ugyan Orbán Viktor nemzetstratégiája kellemetlenül csökkentheti a
Magyarországról kiszívható erőforrások mennyiségét, de</span><span style="font-size:small;background-color:rgb(217,210,233)"><u> van egy semmi
mással nem helyettesíthető előnye is Orbán Viktor hosszú távú
kormányzásának, és ez a soha nem látott szintű rend és stabilitás. A
„birodalom” mint globális SZDSZ, egyszerűen belátta, hogy a „lokális
SZDSZ” – ami most Összefogás logó alatt semmisült meg éppen –
kényelmesen kifosztható állapotban tartaná az országot, de az ennek
nyomán kibontakozó permanens polgárháború miatt aligha szerezhetné meg a
zsákmányt. Ezért járult hozzá most sajátjai bukásához, és Orbán Viktor
évtizedes uralmához.</u></span><span style="font-size:small;font-weight:normal"><span style="background-color:rgb(217,210,233)"> </span>A folyamatos jövő tehát elkezdődött.</span><br></h2></div></div></div></div></div></div>
- See more at: <a href="http://www.magyarhirlap.hu/folyamatos-jovo#sthash.YYgbGfu6.dpuf">http://www.magyarhirlap.hu/folyamatos-jovo#sthash.YYgbGfu6.dpuf</a></div></div>