<div dir="ltr"><div><span style="color:rgb(46,117,182)"><br></span></div><div style="margin-bottom:12pt"><b><span style="color:rgb(46,117,182)">Egy magyar ember egy napja</span></b><span style="color:rgb(46,117,182)"></span></div>
<span style="color:rgb(46,117,182)">A magyar
ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a
mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak
köszönhet az emberiség.<br>
<br><br>Kezdetnek fogott egy golyóstollat <b><span>(Bíró László, 1931</span></b>), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre <b><span>(Szilárd Leó 1929),</span></b> utána öngyújtóval (<b><span>Irinyi János 1836</span></b>) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (<b><span>Gábor Dénes, 1947</span></b>), majd beszedett egy C-vitamint (<b><span>Szentgyörgyi 193</span></b>1). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (<b><span>Puskás Tivadar 187</span></b>8). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (<b><span>Neumann János 1944</span></b>), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (<b><span>Kemény János 1964</span></b>), és Excel táblázatba rendezte
tennivalóit (<b><span>Simonyi Károly 1974</span></b>). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (<b><span>Rátai Dániel 2010</span></b>) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (<b><span>Goldmark Károly 1948),</span></b> és bekapcsolta a tv-t is (<b><span>Mihály Dénes, 1919</span></b>). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (<b><span>Goldmark Károly,</span></b> 1948). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (<b><span>Asbóth Sándor,</span></b>
o készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy
tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón <b><span>(Pávlics Ferenc kb. 1960</span></b>), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát
(<b><span>Rubik Ernő 1976).</span></b><br>
<br>Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a
közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához
vette automata fényképezőgépét (<b><span>Mihályi József 1938</span></b>), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (<b><span>Dallos József 1928</span></b>) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (<b><span>Gyorffy István 1959).</span></b> használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt <b><span>(Galamb József 1908</span></b>,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (<b><span>Ansits Ferenc 1983</span></b>), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség váltója volt (<b><span>Bíró László 1932</span></b>). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (<b><span>Barényi Béla, 1925).</span></b> Ez annyira tetszett neki,
hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (<b><span>Csonka János 1893</span></b>). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (<b><span>Jedlik Ányos 1861</span></b>), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (<b><span>Asbóth Oszkár 1928</span></b>). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (<b><span>Pulitzer József 1917</span></b>)
újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen
bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (<b><span>Losonczi Áron, 2001</span></b>) – magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.<br>
<br>Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (<b><span>Bródy Imre 1930</span></b>), megivott egy pohár szódát (<b><span>Jedlik Ányos 1940</span></b>), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (<b><span>Richter Gedeon 1912)</span></b>.
Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és
feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (<b><span>Kodály Zoltán 1929</span></b>) Psalmus Hungaricust.</span></div>