<div dir="ltr"><div><em></em></div><div><strong><em>Lovas István: Ismét lehet álmodni<br><br></em></strong><a href="http://mandiner.blog.hu/2014/04/04/ismet_lehet_almodni_lovas_istvan_mandiner_negyevertekelo_xvii?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201404">http://mandiner.blog.hu/2014/04/04/ismet_lehet_almodni_lovas_istvan_mandiner_negyevertekelo_xvii?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201404</a><br>
</div><div><em><br></em></div><div><u><b><em>Néhány cáfolhatatlan adat arról, hogy merre mentünk 2002-ben és hová jutottunk 2010-ben, a kormányváltás évére.</em></b></u></div><div><em><br></em></div><div><em>Vásárlóerő
egyenértékben 2001-ben hazánkban az egy főre jutó bruttó nemzeti termék
(GDP) a 100-nak vett uniós átlaghoz képest 58 volt. Ami egyetlen év
alatt − 2002-re − 61 százalékra ugrott. Ekkor Szlovákia az EU-átlag 54
százalékán állt.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>2010-re
felzárkózásunk 66 százalékra kecmergett fel, míg Szlovákiáé 74
százalékra spriccelt. Vagyis 8 év alatt a szlovákok 20 százalékponttal
közelítették meg az uniós átlagot, mi öttel. És hagytak le bennünket −
csúnyán.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>2007-ben, a
világválság kirobbanása előtti évben a magyar GDP éves növekedési üteme
0,1 százalékos volt, messze a leggyengébb az Európai Unióban. A szlovák
gazdaság ekkor 10,5 százalékos ütemben nőtt.</em></div><div><em><br></em></div><div><u><b><em>A
választások után a tragikus léket kapott gazdasági tankhajót sikerült
irányváltásra bírni úgy, hogy idén a jobboldali kormányok teljesítményét
rendre alábecsülő brit Economist hetilap szerint nálunk 2,1 százalék
lesz a gazdasági növekedés üteme.</em></b></u></div><div><em><br></em></div><div><em></em></div><div><em>Ennél
tovább menve, <u><b>mára már ismét lehet álmodni, akár a legnagyobbat. </b></u>Még
olimpiáról vagy világkiállításról is. Ami szörnyű üzenet a másik
oldalnak, hiszen a nemzeti büszkeségérzetet erősíti. (Lásd: bepakolt
bőrönd, plusz újabb eszmefuttatás a rossz felé szavazó magyarok
genetikai/történelmi alsóbbrendűségéről.)</em></div><div><em><br></em></div><div><em>A
hazaiakkal együtt a mind nagyobb számban érkező turisták boldogan
veszik most birtokukba a négy év alatt megújult fővárost, amely George
Soros (legalább egyszer ne hamisítsuk meg útlevelében szereplő nevét)
egyik kedvenc budapesti emberének 20 éves főpolgársága idején
liberálisan rothadt.</em></div><div><em><br></em></div><div><u><b><em>Ezek a négy év fontos pozitívumai.</em></b></u></div><div><em><br></em></div><div><em>A megszabott terjedelemkorlát miatt <u><b>szintén csupán csak néhány negatívum.</b></u></em></div>
<div><em><br></em></div><div><em>−
Zavaró és érthetetlen a másik oldal uralmának teljesen behódoló figurák
előléptetése. Mint például azon balliberális Such György egykori
rádióelnök kinevezése az Országgyűlés Hivatalának főigazgatójává, akinek
elnöksége alatt a közrádió 2006 őszén egy hangot nem közvetíthetett a
Magyar Rádió udvarán tömegesen összevert emberekről. Azt is nagyon jó
lenne tudni, ki szólt le Suchnak, hogy adja le a futárral kézbesített
őszödi beszéd hangfelvételét.</em></div><div><em>− Az SZDSZ-es főgazember, Kóka János jelenléte a miniszterelnök szaúd-arábiai küldöttségét szállító gépen.</em></div><div><em>−
Annak a magyarázatnak az elmaradása, hogy a stadionépítésekkel miért a
Bajnai irányítása alatt működött Wallis cég leányvállalatát bízták meg.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>Vagyis
a leginkább irritálóak a külfölddel szemben többször is mutatott
kormányzati bátorság nem egyszer szinte teljes hiánya a legádázabb hazai
ellenfelekkel és – mondjuk ki – ellenségekkel.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>Kulin
Ferenc, volt MDF-es országgyűlési képviselő két hete a Magyar Nemzetben
Bíró Zoltánhoz Antall politikájáról írt levelében egyértelműen elítélte
az 1990-es MDF-SZDSZ paktumot. Most. Érdekes: a politikusi gyávaságról
arra az idő távlatából visszatekintve szinte mindig kiderül annak
romboló hatása.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>Ezért<u><b> tartom mérgező hatásúnak a fentiekhez hasonlóan az alábbi megalkuvásokat (is):</b></u></em></div><div><em>− Demszky Gábor volt budapesti főpolgármester futni hagyása;</em></div>
<div><em>−
A Gyurcsány Ferencnek és Laborcz Sándornak oly kedves titkosszolgálatok
érdekének fölébe helyezése a nemzeti érdeknek abban, hogy a
cigánygyilkosságokban vállalt szerepük nem kerülhet(ett) nyilvánosságra.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>Továbbá
az olyanok támogatása száz és százmilliókkal, mint Fischer Iván
zenekarvezető, aki hetente gyalázza külföldön az őt és zenekarát eltartó
magyarokat nyilatkozataival és tevékenységével, vagy a filmes Szász
János.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>A liberalizmust vallók
különben is éljenek meg a piacról − ha már ezt vágták a képünkbe 1990
után 18 éven át a semmiből alakuló jobboldali média- és kulturális
szféra nem liberális szereplőinek.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>Amennyiben
a kormányt megszavazó jobboldali többség véleményét a fentiekről
kikérnék, nincs kétség, hogy a fentiekkel a megkérdezettek elsöprő
többsége értene egyet.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>Remélem, április 6-a után az inga e területeken is kileng a választók által megkívánt irányba.</em></div><div><em><br></em></div><div><em>A szerző publicista, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója.</em></div>
<div class="">
<ul class=""><li class=""><a href="http://mandiner.blog.hu/2014/04/04/ismet_lehet_almodni_lovas_istvan_mandiner_negyevertekelo_xvii?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201404" target="_blank" id="count69502" class=""><span class="">Mandiner</span> <span class=""><span class="">Lovas István: </span>Ismét lehet álmodni − Mandiner négyévértékelő XVII.</span></a></li>
</ul>
</div></div>