<div dir="ltr"><h1>Az Úr vezeti az egyházat – egy éve választották meg Ferenc pápát</h1>
<h2>Alberto Bottari de Castello apostoli nunciussal beszélgettünk</h2>
<div>
<span>
<a href="http://magyarkurir.hu/hirek/az-ur-vezeti-az-egyhazat-egy-eve-valasztottak-meg-ferenc-papat" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/az-ur-vezeti-az-egyhazat-egy-eve-valasztottak-meg-ferenc-papat</a></span></div>
<div>
<div>
<div>
<p>Egy évvel ezelőtt, március 13-án választották meg
Ferenc pápát. „Érzékelhető volt az Úr jelenléte” - vallja erről a
napról Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa.</p> </div>
</div>
</div>
<p><b><a href="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/alessandro/nunciusfpapa.JPG" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/alessandro/nunciusfpapa.JPG" style="margin:13px auto;display:block" height="449" width="300"></a></b><b>Milyen érzésekkel fogadta Benedek pápa lemondásának hírét és várta tavaly ilyenkor a konklávé eredményét? </b><br>
<br>Amikor
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>XVI. Benedek lemondott,</b></u></span> éppen a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen
voltam egy jogi konferencián, ahol De Paolis bíboros volt a meghívott
vendég. Ott közölték telefonon, hogy lemondott a pápa és menjek vissza,
hogy követhessem a híreket. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nagy meglepetést okozott mindenkinek, de
tudjuk: a hit, az egyház iránti szeretet, az alázat gesztusa volt.</b></u></span>
Benedek pápával kétszer találkoztam személyesen nunciusként, és ő volt
az, aki Magyarországra küldött.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Mindig nagy hatást tett rám embersége,
kedvessége, atyai tekintete. Hitbéli, teológiai tanítása biztos pont az
egyház számára.</b></u></span> Ugyanakkor jól érzéklehető az alázatossága:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> már a
lemondásakor mondott beszédében engedelmességéről és tiszteletéről
biztosította az új pápát.</b></u></span> Tükröződött ebben belső szabadsága, hogy
számára valóban Krisztus az egyház feje és központja, nem pedig a saját
személye.<br><br>Az egyház életében a konklávé mindig különleges idő.
Nem külsődleges, politikai szempontból fontos, hanem azért, mert az Úr
különleges jelenlétének ideje. Jelentősen más konklávé volt Benedek pápa
lemondása miatt is. Nem voltak konkrét várakozások bennem, hiszen
ahogyan a mondás is szól: aki pápaként megy be a konklávéra, az
bíborosként jön ki.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Bergoglio neve természetesen ismert volt ebben a
környezetben, de nem a legesélyesebbek között tartották számon.</b></u></span> Amikor
Tauran bíboros kijött és elkezdte mondani az ismert mondatot: <i>Annuntio vobis gaudium magnum: habemus papam… Jorge Bergoglio, </i>akkor
nagy öröm lett úrrá mindenkin. Van pápánk, a bíborosok két nap alatt
döntésre jutottak. A következő fél óra sokatmondó volt: ahogyan az új
pápa megjelent, ahogyan üdvözölte az embereket, ahogyan Róma püspökeként
mutatkozott be, aki Róma és a világ egyházával együtt akar járni az
úton, amelyet az Úr mutat nekünk. Újfajta légkört teremtett.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A konklávé
eleve imádságos légkörben zajlik, az egyház hagyománya szerint is.</b></u></span> És
akkor a pápa azt mondta: maradjunk egy percig csendben és imádkozzatok
értem. Nagy hatást gyakorolt rám, és azt hiszem, mindenkire az a teljes
csend, ami betöltötte a Szent Péter teret az öröm pillanatában.
Érzékelhető volt az Úr jelenléte.<br><br><b>XVI. Benedek pápa
lemondása megrendítette a katolikus világot. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Az idő múlásával pedig azt
látjuk, milyen szép kapcsolat, együttműködés, kapcsolat van Benedek pápa
és Ferenc pápa között.</u></span> Mit gondol erről?</b><br><br>Nagy tanítás a
két pápa jelenléte. Egyszer amikor Ferenc pápának feltették a kérdést,
hogy milyen kapcsolatban van <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Benedek pápá</b></u></span>val, azt válaszolta:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> olyan mint
egy nagyszülő a családban, hordozza a hagyományt, és bölcsességet is
hordoz, a szeretet frissességét hozza el.</b></u></span> Nem zavaró, hanem gazdagító
jelenlét az övé. Nagyon szép ez a példa számunkra, miközben új dolog is,
hiszen az utóbbi évszázadokban nem volt ilyen. A történelem során is
csak egészen más kontextusban, konfliktushelyzetben fordult elő, hogy
két pápa volt egyszerre. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kettőjük között most nagy egyetértés van,
annyira, hogy Ferenc az első enciklikájában felhasználta, amit Benedek
már elkezdett</b></u></span>. <br><br><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Ferenc pápa nagy hatással van az
emberekre,</u></span> nem csak a katolikusokra, nem is csak a keresztényekre. Mi a
különleges abban, ahogyan és amiről beszél?<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> Mi az a titok, amiért az
egész világ odafigyel a szavára?</u></span></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br></u></span><br>Személyes
tapasztalatából fakad a titka: ő mindig is pásztor volt, aki a nép
között élt, villamossal járt, kapcsolatban volt az emberekkel, közel
állt gondjaikhoz, ismerte reakcióikat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem egy szerepet ölt magára,
hanem valóban ilyen. Közben pedig a jezsuitáknál nevelkedett, olyan
képzésben volt része, amely nagy komolyságot és lelki odaadást igényel.
És ezzel párhuzamosan emberi közelségben maradt: valóban a világ
plébánosa.</b></u></span> Nem oktatni akar, hanem beszélni az emberekhez, átadni egy
pozitív üzenetet. Az irgalmasság üzenetét közvetíti, az egyházat
frontkórházhoz hasonlítja, ahol cselekedni, bátorítani kell, reményt
adni az embereknek, nem pedig ítélkezni, vizsgáztatni<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>. A szívhez szól.
És arra hív, hogy </b></u></span>legyünk jelen mindig, hiszen a frontkórházban nem
lehet megpihenni.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Mindig készségesnek, figyelmesnek kell lenni. Erről
mutat példát ő maga is, amikor az általános kihallgatás alkalmával több
mint egy órát tölt azzal, hogy megálljon az emberek mellett és üdvözölje
őket.</b></u></span> Magához hívja a gyermekeket, közel áll mindenkihez, emberi
közelségben, és ez jól érzékelhető. Fantasztikus!<br><br><b>Ferenc pápa arra buzdítja a keresztényeket, hogy induljanak el a létezés peremvidékei felé. Mit jelent ez számunkra? </b><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
nagyböjt napjaiban Jézusnak azokat a mondatait olvassuk, amelyekkel
arra hív, hogy vegyük fel keresztünket és kövessük őt.</b></u></span> Ez a radikalizmus
tehát alapvető fontosságú, bele van írva az egyház DNS-ébe. És amint
látjuk, mindenki a maga módján éli meg. A pápa folyamatosan újra és újra
ezt a példát állítja a keresztény ember elé. Személyesen is érint ez az
üzenet. Volt egy olyan pillanat az életemben, amikor hívást éreztem,
hogy hagyjam el a diplomáciát és misszióba menjek: tizenkét évet
töltöttem Afrikában. Ott közvetlenebbül megéli az ember Krisztusnak ezt
az üzenetét: menjetek, ne zárkózzatok be, hirdessétek az evangéliumot!
Ha az első apostolok nem indultak volna el a Szentföldről, nem érkeztek
volna el Rómába és onnan nem mentek volna szerte Európába,
Magyarországra is, akkor nem lenne az egyház sem. Ha nincs meg bennünk
ez a misszionárius lelkesedés, akkor nem értünk valamit.<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Be akarjuk
zárni azt a hatalmas szeretetet, amelyet az Atya táplál a világ iránt,</b></u></span><b>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>holott meg kell újítani, ki kell tárni mások elé. </u></span>A pápa ezt tanítja
nekünk.</b><br><a href="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/alessandro/nunciusss.JPG" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/alessandro/nunciusss.JPG" style="margin:13px auto;display:block" height="322" width="500"></a><b>Az
egyház mindig missziós egyház volt, Ferenc pápa idején ez különös
hangsúlyt kap. Mit jelent a mai, rendkívül összetett világban
misszionáriusnak lenni?</b><br><br>Egy másik világba, egy másik
kultúrába menni áldozatot jelent, amit csak az Úr támogatásával lehet
megtenni nap mint nap. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hamvazószerdán azt mondta a pápa, hogy őrizzük
meg mindig élő módon az evangélium hívását.</b></u></span> Ne szokjunk hozzá, hogy a
világ ideálokat mutat nekünk, megmondja, hogyan éljünk, és ezt
meglehetősen nagy könnyedséggel kezeljük. Az egyháznak megvan a prófétai
küldetése, ajándéka, hogy mindig ellenőrizze: ezek az értékek
összhangban vannak-e az evangéliummal.<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Hozzászokunk bizonyos cselekvési
módokhoz. Hozzászokunk, hogy a bankok úgy működnek, ahogy…, és akkor </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>jön
a pápa és azt mondja,</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> hogy ez a bankrendszer szemben áll az
emberséggel.</b></u></span> Misszionáriusnak lenni a világunkban azt jelenti: megőrizni
ezt a képességet, hogy fény legyünk.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Fontos, hogy tudjunk önkéntes
feladatokat vállalni, tudjunk készségesnek lenni az iránt, aki a
segítségünket kéri. </b></u><u><b>Tudjunk olyanok lenni, mint az irgalmas
szamaritánus, aki képes volt megállni és adni az idejéből.</b></u></span> Nem azon
gondolkodott, hogy pénzt, időt veszteget. Mi sokszor ilyenek vagyunk.
Emlékszem,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> amikor Afrikából hazatértem, az első nap sokkhatásként ért a
változás. Ott természetes volt az emberek közelében lenni, itt pedig
nagy jövés-menés, rohanás volt.</b></u></span> Az ember könnyen elveszíti a lelki
békéjét olyan dolgok miatt, amelyek nem fontosak. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A pápa segít
megérteni, milyen a keresztény ember, akivé válni akarunk.</b></u></span><br><br><b>Ferenc pápa mindennap szól az emberekhez Isten szaván elmélkedve, prédikációival, és megírta apostoli buzdítását is. </b><br><br>
Isten
szava gazdagság. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A pápá</b></u></span>nak megvan az a képessége, hogy nagyon közvetlen
módon tudja megragadni, és közvetíteni tudja Isten szavát. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Valóban
lelkiatya, aki vezet, felhívja a figyelmet a veszélyekre.</b></u></span><br><br>Nagyon szép az apostoli buzdításának már a címe is: <i>Az evangélium öröme.</i>
Volt olyan időszak az egyházban, amikor inkább óvatosak voltunk, a
botrányok miatt meglehetősen magunkba fordultunk. A pápa most bátorságra
ösztönöz. Azt mondja, hogy el kell ismerni a hibákat, változni kell,
meg kell térni, de különleges kincs van a kezünkben. Fontos, hogy
lelkesedéssel és örömmel hirdessük az evangéliumot. Nagyon megragadott,
amikor azt mondja, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ez a világ olykor az értékek sivatagának látszik
– legyünk benne amfora-emberek, akiknek van tartaléka, akik képesek
inni adni másoknak. </b></u></span><br><br>Már egy év telt el Ferenc pápa megválasztása
óta. Alkalom ez számunkra, hogy köszönetet mondjunk az Úrnak,
imádkozzunk és folytassuk az utunkat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azt mondják: az Úr olyan pápákat
küld az egyháznak, akiknek a karizmájára az adott időben szükség van.</b></u></span>
Ferenc pápa megválasztása után az egyik bíboros elmondta, milyen
különleges lelki élményben volt részük: másfél nap alatt mindannyian
egyetértésre, egységre jutottak, és érezték a fényt, érezték az erőt,
amely a döntéshez vezetett. Igen, az Úr vezeti az egyházat.</p><p>Hálaadó
szentmisét mutatnak be Ferenc pápa megválasztásának első évfordulója
alkalmából 2014. március 13-án, csütörtökön 17:30-kor a budapesti Szent
István-bazilikában. A szentmisét Alberto Bottari de Castello érsek,
Magyarország apostoli nunciusa celebrálja a Magyar Katolikus Püspöki
Konferencia jelen lévő tagjaival, élükön Erdő Péter bíborossal.</p><p><br>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</p></div>