<div dir="ltr"><h1>Elmesélem pápaként töltött első évemet – 2. rész</h1>
<div>
<span><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/elmeselem-papakent-toltott-elso-evemet-2-resz" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/elmeselem-papakent-toltott-elso-evemet-2-resz</a><br>
</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egy éve választották pápává Jorge Mario Bergogliót.</b></u> Első évének tapasztalatairól <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>összegző interjút adott</b></u> az olasz <i>Corriere della Sera</i> napilap főszerkesztőjének, Ferruccio de Bortolinak.</p>
</div>
</div>
</div>
<p><i><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/altkih1_7.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/altkih1_6.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="337" width="500"></a></i></p>
<p><i>A
beszélgetés során az alábbi témakörök kerültek elő: a pápa
telefonhívásai, kapcsolat XVI. Benedek pápával, egyházkormányzási
stílus, a kialakult pápamítosz, Argentína, marxista vád, lépések a
szexuális visszaélések megelőzésére, szegénység, globalizáció, család,
házasság, élettársi kapcsolatok, bioetika, szexuáletika, nők szerepe az
egyházban, születésszabályozás, szentföldi út, kapcsolat az
ortodoxokkal, Kína, Európa, olvasott könyv, megnézett filmek, szerelem.</i></p><p style="text-align:justify"><i>Ferruccio
de Bortoli: Egy év telt azóta az egyszerű „buona sera” (jó estét) óta,
amely az egész világot meghatotta. Olyannyira mozgalmasan telt az
utóbbi tizenkét hónap – nem csak az egyház élete számára –, hogy
nehezen lehetne összegyűjteni az újdonságok megszámlálhatatlan
sokaságát és a Ferenc pápa pasztorális újításaira utaló mindmegannyi
mély értelmű jelet. Egy kis fogadószobában vagyunk a Szent
Márta-házban. Egyetlen ablaka van, amely egy kis belső udvarra néz, s
látni hagyja a kék ég picinyke szögletét. Csodaszép, tavaszias, enyhe
napunk van. A pápa hirtelen előbukkan, szinte berobban az egyik ajtón,
arcán széles mosollyal. Vidáman tekint végig a túl sok
felvevőkészüléken, amelyeket egy újságíró szenilis aggodalommal pakolt
ki az asztalra. „Működnek? Igen? Akkor jó.” Egy esztendő mérlege? Nem, a
számvetések nem tetszenek neki. „Csak kéthetente tartok számvetést a
gyóntatómmal.”</i></p><p style="text-align:center">* * *</p><p style="text-align:justify"><b>A <u style="background-color:rgb(255,255,0)">család</u> témája központi helyen szerepel a nyolc bíborosból álló bizottság tevékenységében. II. János Pál <i>Familiaris consortio</i>
kezdetű apostoli buzdítása óta sok miden megváltozott. Két szinódust is
terveznek. <u>Az emberek nagy újdonságokat várnak. Az </u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">elváltak</span><u>ról Ön azt
mondta, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">nem szabad elítélni őket, hanem segíteni kell nekik.</span></u></b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Hosszú
még az út, amelyet az egyháznak meg kell tennie. Ezt a folyamatot az Úr
akarja.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Megválasztásom után három hónappal elém tették azokat a
témákat, amelyek közül ki kellett választani egyet a szinódusra.</b></u> Azt
javasoltuk, hogy arról tárgyaljunk, mi az, amit Jézus a mai embernek ad.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Végül azonban fokozatosan, lépésről lépésre – amelyek számomra Isten
akaratának jelei voltak – úgy döntöttünk, hogy a családról fogunk
tárgyalni,</b></u> amely igen súlyos válságon megy keresztül. <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nehéz dolog
családot alkotni. Kevés fiatal házasodik meg. Sok az elvált család, a
közös élet terve füstbe ment. A gyerekek sokat szenvednek. </b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Nekünk pedig
választ kell adnunk</b></u>. De ehhez nagyon sokat és mélyrehatóan kell
gondolkodnunk. Ezt teszi a konzisztórium és a szinódus. El kell kerülni,
hogy leragadjunk a felszínnél. A kísértés, hogy minden problémát
kazuisztikával oldjunk meg, hiba, a mély dolgok leegyszerűsítése, miként
a farizeusok csinálták, végtelenül felszínes teológia. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A mélyreható
gondolkodás fényében lehet majd komolyan szembenézni a sajátos
helyzetekkel,</b></u> mint például az elváltakéval, a problémák gyökerét érintő
lelkipásztori gondoskodásra van szükség.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Walter
Kasper bíboros előadása az utolsó konzisztóriumon (szakadék tátong a
házasságról és családról szóló tanítás, valamint sok keresztény
tényleges élete között) miért osztotta meg ennyire a főpapokat? Hogyan
látja, sikerül az egyháznak a következő két évben végigjárnia ezt a
fáradságos utat úgy, hogy széleskörű és békés egyetértés alakuljon ki? <u style="background-color:rgb(255,255,0)">
Ha a tan, a tanítás szilárd, akkor miért van szükség eszmecserére?</u></b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Kasper
bíboros ragyogó és mélyreható előadást tartott, amelyet nemsokára
közzétesz németül. Öt témát tárgyalt, az ötödik a második házasságkötés
volt. Aggódnék, ha a konzisztóriumon nem bontakozott volna ki élénk
vita, anélkül mit sem ért volna. A bíborosok tudták, hogy elmondhatják
azt, amit akarnak, és nagyon sokféle szempontot és látásmódot
felvázoltak, melyek mind gazdagítóak. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A dolgok testvéri és nyílt
megvitatása segíti a mélyebb teológiai és lelkipásztori gondolkodást</b></u>.
Ettől nem félek, mi több, inkább törekszem rá.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b><u style="background-color:rgb(255,255,0)">A
közelmúltban rendszeres volt az emberek figyelmének felhívása az
úgynevezett „vitathatatlan értékekre”, főleg a bioetikában és a
szexuáletikában. Ön nem vette át ezt a megfogalmazást</u>. A tanbeli és
erkölcsi elvek nem változtak. Az Ön döntése esetleg egy kevésbé az
előírásokat szajkózó és az egyéni lelkiismeretet nagyobb tiszteletben
tartó stílust kíván jelezni?</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Sose
értettem a vitathatatlan értékek kifejezést. Az értékek azok értékek,
és pont. Nem mondhatom, hogy a kezem egyik ujja kevésbé lenne hasznos a
többinél</b></u>. Ezért nem értem, milyen értelemben létezhetnek vitatható
értékek. Amit az élet témájáról el kellett mondanom, azt leírtam az <i>Evangelii gaudium</i> buzdításban.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Sok
ország törvényileg szabályozza az élettársi kapcsolatokat. Olyan út ez,
amelyet az egyház meg tud érteni? De vajon meddig, melyik pontig?</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
házasság egy férfi és egy nő között jön létre. A világi államok
igazolni akarják az élettársi kapcsolatokat azáltal, hogy szabályozzák a
különféle együttélési formákat, ebben pedig az a szükség vezeti őket,
hogy szabályozni kell a személyek közötti gazdasági viszonyokat, mint
például az egészségügyi ellátás biztosítását. A legkülönfélébb
együttélési megállapodásokról van szó, s én fel sem tudnám sorolni annak
különféle formáit. Meg kell nézni az egyes eseteket, és
különbözőségeiket figyelembe véve kell megítélni őket.</b></u></p><p style="text-align:justify"><b>Hogyan mozdítják elő <u style="background-color:rgb(255,255,0)">a nő szerepvállalását az egyházban</u>?</b></p>
<p style="text-align:justify"><i>–</i> A
kazuisztika itt sem segít. Igaz, hogy a nők nagyobb mértékben jelen
lehetnek és jelen is kell lenniük az egyház döntéshozó pozícióiban. Ezt
viszont csak működést érintő előléptetésnek nevezném. Csak ezen a módon
nem jutunk sokat előre. Inkább arra kell gondolni, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az egyház
[chiesa] szó előtt [pl. az olasz nyelvben] a nőnemű "la" névelő
szerepel: az egyház a kezdetektől fogva nőnemű.</b></u> A nagy teológus Hans Urs
von Balthasar sokat foglalkozott ezzel a témával: a péteri elv mellett a
máriás elv határozza meg az egyházat.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Szűz Mária fontosabb bármely
püspöknél vagy bármely apostolnál.</b></u> Ennek teológiai elmélyítése
folyamatban van. Rylko bíboros a Világiak Pápai Tanácsával ebben az
irányban dolgozik sok női szakértővel.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Fél évszázaddal a VI. Pál által kiadott <i>Humanae vitae</i>
után az egyház elő tudja újra venni a születésszabályozás kérdését?
Carlo Maria Martini bíboros, az ön rendtársa, úgy gondolta, hogy már
eljött az ideje ennek.</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Minden azon múlik, hogy miként értelmezzük a <i>Humanae vitae</i>t.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Maga VI. Pál volt az, aki – a végén – azt kérte a gyóntatóktól, hogy
nagy irgalommal járjanak el, és legyenek tekintettel a konkrét
helyzetekre.</b></u> De prófétai volt az ő zsenialitása. Volt bátorsága ahhoz,
hogy a többséggel szemben foglaljon állást, megvédje az erkölcsi
fegyelmet, kulturális fékként hasson, szembeszálljon a jelen és jövőbeli
neomalthusianizmussal. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A feladat nem az, hogy megváltoztassuk a tant,
hanem az, hogy a dolgok mélyére hatoljunk, elérjük, hogy a
lelkipásztorkodás vessen számot az egyes helyzetekkel,</b></u> valamint azzal,
amit az emberek képesek megtenni. Erről is lesz majd szó a szinódus
folyamán.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>A
tudomány kiterjeszti és újrarajzolja az élet határait. <u style="background-color:rgb(255,255,0)">Van értelme
mesterségesen meghosszabbítani az életet vegetatív állapotban?</u>
Tekinthetjük megoldásnak a biológiai végrendeletet?</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Nem
vagyok szakember bioetikai témákban. És tartok attól, hogy minden
mondatom félreérthető lehet. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az egyház hagyományosan azt tanítja, hogy
senkinek sem kötelező rendkívüli eszközöket igénybe venni, amikor már
tudja, hogy élete végső stádiumában van.</b></u> Lelkipásztori gyakorlatomban
ilyen esetekben mindig azt tanácsoltam, hogy vegyenek igénybe
fájdalomcsillapítót. Sajátosabb esetekben – ha szükséges – érdemes
kikérni szakemberek tanácsát.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Közelgő
útja a <u style="background-color:rgb(255,255,0)">Szentföld</u>re megegyezést fog-e hozni az Oltáriszentség kölcsönös
vételéről az ortodoxokkal? Ebben ugyanis VI. Pálnak – ötven évvel
ezelőtt – majdnem sikerült megállapodnia Athenagorasszal.</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Mindnyájan
türelmetlenül várjuk, hogy "végső" eredményekre jussunk. Ám az egység
útja az ortodoxokkal elsősorban azt jelenti, hogy közösen haladunk és
közösen dolgozunk. Buenos Airesben a kateketikai tanfolyamokra ortodoxok
is jöttek. Én pedig a karácsonyt és január hatodikát az ő püspökeikkel
töltöttem, akik alkalomadtán tanácsot is kértek egyházmegyei
hivatalainktól. Nem tudom, igaz lehet-e a jelenet, mely szerint
Athenagorasz azt javasolta VI. Pálnak, hogy ők haladjanak csak együtt, a
teológusokat pedig mind küldjék el egy szigetre, hadd vitatkozzanak
egymás közt. Nyilván vicc ez, de tényleg az a fontos, hogy együtt
haladjunk. Az ortodox teológia nagyon gazdag, s úgy hiszem, manapság
nagy teológusaik vannak. Csodálatos, ahogyan az egyházat és a
szinodalitást értelmezik.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Éveken
belül a legnagyobb világhatalom <u style="background-color:rgb(255,255,0)">Kína</u> lesz, és Kínával a Vatikánnak
nincsenek kapcsolatai. Matteo Ricci Önhöz hasonlóan jezsuita volt.</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Közel
állunk Kínához. Levelet küldtem Kína elnökének, Hszi Csin-pingnek,
amikor megválasztották, három nappal utánam. Ő pedig válaszolt. Vannak
tehát kapcsolatok. Nagy nép a kínaiaké, s én szeretem őket.<br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Szentatya, <u style="background-color:rgb(255,255,0)">miért nem beszél soha Európáról?</u> Mi az, ami nem meggyőző Ön számára az európai törekvésből?</b></p>
<p style="text-align:justify"><i>–</i> Emlékszik-e arra a napra, amikor Ázsiáról beszéltem? Na, mit mondtam? <i>(Ekkor
a jelen interjú lejegyzője elkezdett magyarázkodni, próbálta halvány
emlékeit előbányászni, majd rájött, hogy egy kedves átverés áldozata
lett.) </i><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Én nem beszéltem sem Ázsiáról, sem Afrikáról, sem Európáról.
Egyedül Latin-Amerikáról beszéltem, amikor Brazíliában voltam, és
amikor a Latin-Amerikáért felelős Bizottságot kellett fogadnom. Nem volt
még alkalmam arra, hogy Európáról beszéljek. De majd eljön!</b></u><br><b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Milyen könyvet olvas ezekben a napokban?</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Damiano Marzotto<i> Péter és Magdolna</i> című könyvét az egyház nőiségéről. Rendkívül szép könyv.<br>
<b></b></p><p style="text-align:justify"><b><u style="background-color:rgb(255,255,0)">Van-e
ideje megnézni valami szép filmet, hiszen a film is az egyik
szenvedélye? </u>A „nagy szépség” például Oscar-díjat nyert. Megnézi majd?</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Nem tudom. <b style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Az utolsó film, amelyet láttam, Benignitől <i>Az élet szép</i>. Előtte pedig újból megnéztem Fellini <i>Országúton</i> című filmjét. Mestermű. Andrzej Wajda is tetszett nekem…</u></b><br>
<b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Szent Ferencnek könnyelmű ifjúkora volt. Kérdezem: Volt valaha szerelmes?</b></p><p style="text-align:justify"><i>–</i> Az <i>El Jesuita (A jezsuita; magyarul: Ferenc pápa. Beszélgetések Jorge Mario Bergoglióval) </i>című kötetben elmesélem, hogy tizenhét éves koromban volt egy barátnőm. Megemlítettem ezt az <i>El Cielo y la Tierra (Az Égről és Földről)</i> című kötetben is, amelyet Abraham Skorkával együtt írtam. A szemináriumban elcsavarta a fejem egy lány egy hétre.<br>
<b></b></p><p style="text-align:justify"><b>És mi lett a vége, ha nem vagyok indiszkrét?</b></p><p style="text-align:justify">- Fiatalokra jellemző dolgok voltak. Megbeszéltem a gyóntatómmal.<br><i>(széles mosoly)</i><br>
<b></b></p><p style="text-align:justify"><b>Köszönöm, Szentatyám!</b></p>- Én köszönöm Önnek!</div>