<div dir="ltr">2014. március 11. – Kedd<br><br> A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! <b> Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt.</b> Ti tehát így imádkozzatok:<br>
<span style="color:rgb(204,0,0)"><b>Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved;<br> jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.</b></span>” Mt 6,7-15<br>
<br> Elmélkedés:<br> A mai szentírási szövegben Jézus a Miatyánkot tanítja meg tanítványainak,<br> majd annak egyik mondatát részletesebben így fejti ki: <b> „Ha ti nem<br> bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket”</b>.<br>
(Mt 6,15). Bár a hívő ember számára a nagyböjti időszak egyik fontos<br> jellemzője az imádság, mégis talán éppen e mondat és annak magyarázata<br> miatt kerülhetett a nagyböjti evangéliumok közé ez a szövegrészlet.<br>
<b> A húsvéti előkészület célja a bűnbánattartás.</b> <b> A szentgyónásban<br> töredelmesen és őszintén megvalljuk Isten előtt bűneinket. </b>A feloldozás<br> azt jelzi, hogy Isten megbocsátott nekünk, eltörölte vétkeinket. <b> A<br>
bűnbocsánat Isten irgalmának köszönhető. Aki kész tiszta szívből<br> megbocsátani embertársainak, maga is számíthat Isten bocsánatára. A megtérés tehát nem csupán az Istennel, hanem az embertársainkkal való kapcsolatunkat is megújítja.</b><br>
És egy másik gondolat a Miatyánkhoz: Jó lenne, ha ezt az imát megtanulnák<br> azok is, akik önmagukat képzelik Istennek. Megtanulnák olyanok, akik<br> mindenhatónak képzelik magukat, s azt hangoztatják, hogy nincs szükségük<br>
Istenre vagy az ő segítségére. Talán nem is szükséges az egész imát<br> megtanulni, hanem elég az első sorban szereplő megszólítást. Ezen a héten<br> tanuljuk meg mi is a megszólítást! Szólítsuk meg Istent! Nevezzük Istent<br>
Atyánknak! Bátran megtehetjük, hiszen Jézus tanította, kérte ezt.<br> © Horváth István Sándor<br> <br> Imádság:<br> Imádunk téged, Jézus Krisztus! Letérdelünk előtted. Nem találunk olyan<br>
szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel<br> a te kereszted eltölt bennünket, mellyel a megváltás ajándéka átjár<br> minket, melyet te az egész emberiségnek, az egynek és a sokaságnak<br>
egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te<br> akaratodat az Atya akaratának.<br></div>