<div dir="ltr"><div><h1>Jelenleg F. pápa lelkigyakorlatozik, de ez az interjú mostanában készült vele:<br></h1><h1>Elmesélem pápaként töltött első évemet – 1. rész</h1>
<div>
<span>
<a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/elmeselem-papakent-toltott-elso-evemet-1-resz" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/elmeselem-papakent-toltott-elso-evemet-1-resz</a><br></span></div>
<div>
<div>
<div>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egy éve választották pápává Jorge Mario Bergogliót. Első évének tapasztalatairól összegző interjút adott </b></u>az olasz <i>Corriere della Sera</i> napilap főszerkesztőjének, Ferruccio de Bortolinak.</p>
</div>
</div>
</div>
<p style="text-align:justify"><i></i></p><p style="text-align:justify"><i>A
beszélgetés során <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az alábbi témakörök</b></u> kerültek elő: a pápa
<u><b>telefonhívásai, kapcsolat XVI. Benedek pápával, egyházkormányzási
stílus, a kialakult pápamítosz, Argentína, marxista vád, lépések a
szexuális visszaélések megelőzésére, szegénység, globalizáció, család,
házasság, élettársi kapcsolatok, bioetika, szexuáletika, nők szerepe az
egyházban, születésszabályozás, szentföldi út, kapcsolat az
ortodoxokkal, Kína, Európa, olvasott könyv, megnézett filmek, szerelem.</b></u></i></p><p style="text-align:justify"><i>Ferruccio
de Bortoli: Egy év telt azóta az egyszerű „buona sera” [jó estét] óta,
amely az egész világot meghatotta. Olyannyira mozgalmasan telt az utóbbi
tizenkét hónap – nem csak az egyház élete számára –, hogy nehezen
lehetne összegyűjteni az újdonságok megszámlálhatatlan sokaságát és a
Ferenc pápa pasztorális újításaira utaló mindmegannyi mély értelmű
jelet. Egy kis fogadószobában vagyunk a Szent Márta-házban. Egyetlen
ablaka van, amely egy kis belső udvarra néz, s látni hagyja a kék ég
picinyke szögletét. Csodaszép, tavaszias, enyhe napunk van. A pápa
hirtelen előbukkan, szinte berobban az egyik ajtón, arcán széles
mosollyal. Vidáman tekint végig a túl sok felvevőkészüléken, amelyeket
egy újságíró szenilis aggodalommal pakolt ki az asztalra. „Működnek?
Igen? Akkor jó.” Egy esztendő mérlege? Nem, a számvetések nem tetszenek
neki. „Csak kéthetente tartok számvetést a gyóntatómmal.”</i></p><p style="text-align:center">* * *</p><b>Szentatya, <u style="background-color:rgb(255,255,0)">időnként felhív valakit, aki segítségért fordult önhöz.</u> És vannak, akik nem hisznek a fülüknek.</b><br>
<span>– </span>Igen,
már előfordult. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Ha valaki telefonál, azért teszi, mert szeretne
beszélgetni, kérdést feltenni, tanácsot kérni. Papként Buenos Airesben
könnyebb volt. Azóta is megmaradt ez a szokásom.</span> Ez egy szolgálat.
Belülről jön. Persze most nem olyan könnyű telefonálni, hisz rengetegen
írnak nekem.<br><br><b>Van-e esetleg valamilyen kapcsolatfelvétel, találkozás, amelyre </b><b style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>különös örömmel emlékszik?</u></b><br><span>– </span>Írt
nekem <span style="background-color:rgb(255,255,0)">egy nyolcvanéves özvegyasszony, aki elvesztette a fiát. Én pedig
most minden hónapban felhívom egy kicsit. És ő boldog.</span> Papként működöm, s
ez tetszik nekem.<br><br><b>Milyen kapcsolatban áll elődjével? Kért-e valaha tanácsot <u style="background-color:rgb(255,255,0)">XVI. Benedek</u>től?</b><br><span>– </span>„Igen.
A nyugalomba vonult pápa nem egy múzeumi szobor, hanem egy intézmény.
Nem voltunk hozzászokva, hogy nyugdíjas pápa is van. Hatvan-hetven évvel
ezelőtt nyugalmazott püspök sem létezett. Aztán jött a II. vatikáni
zsinat, s most már ez is egy intézmény. Hasonlóan kell történnie ennek
egy nyugdíjas pápával is. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Benedek</span> az első, s talán továbbiak is lesznek.
Nem tudjuk. Ő v<span style="background-color:rgb(255,255,0)">isszahúzódó, alázatos, nem akar zavarni. Beszéltünk
erről, s közösen úgy döntöttünk, hogy jobb lenne, ha látná az embereket,
ha kimozdulna és részt venne az egyház életében. Egyszer idejött a
Szent Mihály főangyalt ábrázoló szobor megáldására, aztán eljött
ebédelni a Szent Márta-házba, karácsony után pedig meghívtam, hogy
vegyen részt a konzisztóriumon, ő pedig elfogadta. A bölcsessége Isten
ajándéka.</span> Volt, aki azt szerette volna, hogy egy bencés apátságba
vonuljon vissza, távol a Vatikántól. Én viszont a nagyszülőkre
gondoltam, akik bölcsességükkel, tanácsaikkal erőt adnak a családnak, és
nem érdemlik meg, hogy öregotthonban végezzék.<br><br><b>Nekünk
úgy tűnik, hogy a<u style="background-color:rgb(255,255,0)">z egyházat a következőképpen kormányozza: meghallgat
mindenkit, azután pedig egymaga dönt. Kicsit hasonlóan a jezsuiták
legfőbb elöljárójához. A pápa olyan ember, aki egyedül van?</u></b><br><span>– </span>Igen
is meg nem is. Értem, mire céloz. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">A pápa nincs egyedül a munkájában,
mert sokan vannak, akik segítik, tanácsot adnak neki</span>. Akkor lenne
egyedül, ha úgy hozna döntéseket, hogy nem hallgat meg, vagy csak úgy
tenne, mintha meghallgatna másokat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Viszont eljön a pillanat, amikor
dönteni kell, alá kell írnia valamit, s ekkor bizony egyedül van
felelősségérzetével.</span><br><br><b>Ön újdonságokat vezetett be, </b><b style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>szóvá
tette a papok bizonyos viselkedésformáit, ráncba szedte a Kúriát.</u></b><b>
Találkozott némi ellenállással, ellenkezéssel. <u style="background-color:rgb(255,255,0)">Megváltozott-e már
annyira az egyház, amennyire egy évvel ezelőtt szerette volna?</u></b><br><span>– </span>Tavaly
márciusban semmiféle tervem nem volt az egyház megváltoztatására. Nem
számítottam arra, hogy – mondjuk így – egyházmegyét kell váltanom. Úgy
kezdtem bele a kormányzásba, hogy próbáltam gyakorlatba ültetni azt, ami
az egyes kongregációkban a bíborosokkal való eszmecserék során
felmerült.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> Cselekvésemben azt várom, hogy az Úr inspiráljon. Mondok egy
példát. Szóba került, hogy szükség lenne a Kúrián dolgozó emberek lelki
gondozására, és elkezdtünk lelki napokat szervezni nekik. Nagyobb súlyt
kellett adnunk az éves lelkigyakorlatnak: mindenkinek megvan a joga
ahhoz, hogy öt napot elcsendesedve, elmélkedéssel töltsön, </span>míg korábban a
Kúrián meghallgattak naponta három prédikációt, azután voltak, akik
folytatták a munkát.<br><br><b>A <u style="background-color:rgb(255,255,0)">gyengédség és az irgalom</u> a lényege lelkipásztori üzenetének…</b><br><span>– </span>És
az evangéliumnak. Ez az evangélium középpontja. Máskülönben nem lehet
megérteni Jézus Krisztust. Az Atya gyengéd szeretete küldi őt hozzánk,
hogy meghallgasson, meggyógyítson, megmentsen minket.<br><br><b>De
az emberek megértették ezt az üzenetet? Ön mondta, hogy a <u style="background-color:rgb(255,255,0)">Ferenc-imádat
</u>nem fog sokáig tartani. Van valami, ami nem tetszik önnek az önről
kialakított képben?</b><br><span>– </span>Szeretek
az emberek közt lenni, a szenvedők mellett állni, örülök, ha
meglátogathatom a plébániákat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Nem tetszenek az ideológiai értelmezések,
nem tetszik, ha egyfajta »Ferenc pápa-mítoszt« gyártanak. Amikor
például azt híresztelik, hogy éjszaka kiszököm a Vatikánból, hogy enni
adjak a koldusoknak az Ottaviano úton. Meg se fordult a fejemben.</span>
Sigmund Freud mondta egyszer, ha nem tévedek, hogy minden idealizálás
mögött agresszió lapul. Bántónak érzem, ha valaki Supermannek vagy
valamiféle sztárnak ábrázolja a pápát. A pápa olyan ember, aki nevet,
sír, nyugodtan alszik, és vannak barátai, mint mindenki másnak.
Egyszóval normális ember.<br><br><b>Nosztalgiával gondol <u style="background-color:rgb(255,255,0)">Argentíná</u>ra?</b><br><span>– </span>Igazság
szerint nincs bennem nosztalgia. Szeretném meglátogatni a húgomat, aki
lebetegedett, ő a legkisebb ötünk közül. Örülnék, ha láthatnám, ez
azonban még nem ok, hogy Argentínába utazzam: beszélek vele telefonon,
és ez elég. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Nem tervezem, hogy 2016 előtt odamennék,</span> mert voltam már
Dél-Amerikában, Rio de Janeiróban. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Most a Szentföldre, Ázsiába, majd
Afrikába kell mennem.</span><br><br><b>Nemrég csináltatott új argentin útlevelet. Ugyanakkor ön mindig államfő is.</b><br><span>– </span>Újat csináltattam, mert lejárt.<br><br><b>Rosszul esett-e Önnek, hogy <u style="background-color:rgb(213,166,189)">marxizmussal vádolták </u>– főleg Amerikából – az Evangelii gaudium megjelentetése után?</b><br>
<span>– </span>Egyáltalán
nem. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Soha nem értettem egyet a marxista ideológiával, mert nem igaz, </span>de
ismertem nagyon sok kiváló embert, akik a marxizmus hívei voltak.<br><br><b><u style="background-color:rgb(213,166,189)">A
botrányok, amelyek felkavarták az egyház életét,</u> szerencsére már
elültek. A kiskorúak ellen elkövetett visszaélések kényes témájával
kapcsolatban a Foglio olasz napilap Önnek címzett nyílt levelet tett
közzé, amelyet többek közt olyan filozófusok is aláírtak, mint Alain
Besançon és Roger Scruton, hogy emelje fel hangját a gyermekeket kevéssé
tisztelő szekularizált világ fanatizmusaival és rossz lelkiismeretével
szemben.</b><br><span>– </span>Két dolgot
szeretnék mondani. A szexuális visszaélések szörnyűek, mert mély sebeket
okoznak. XVI. Benedek nagyon bátor volt, amikor utat nyitott. Az egyház
pedig ezen az úton sokat haladt előre. Talán mindenkinél többet. <font size="4"><span style="background-color:rgb(213,166,189)">A
gyermekek elleni erőszak jelenségé</span>t feltáró statisztikai adatok
elképesztőek, de azt is világosan megmutatják, hogy <span style="background-color:rgb(213,166,189)">a visszaélések nagy
többsége családi és rokoni körben történik.</span></font><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> </span><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">A katolikus egyház talán az
egyetlen közintézmény, amely átláthatóan és felelősséggel lépett előre
ezen a téren. Senki más nem tett többet. Mégis az egyház <span style="background-color:rgb(213,166,189)">az egyedüli,
akit támadnak.</span></span></b></u><br><br><b>Szentatya, azt mondja, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)">„a szegények
evangelizálnak minket”. A szegénységre való odafigyelés</u>t, az Ön
lelkipásztori üzenetének legvilágosabb ismertetőjelét azonban bizonyos
megfigyelők a pauperizmus (a nincstelenség mint érték) melletti
kiállásra cserélték.</b><br><span>– </span>Az
evangélium elítéli a jólétet. A pauperizmus a kritikus értelmezések
egyike. A középkorban sok szegénységi mozgalom létezett. Szent Ferenc
zseniálisan kapcsolta össze a szegénység témáját az evangélium útjával.
Jézus azt mondja, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, Istennek
és a vagyonnak. És amikor az utolsó ítéleten megítéltetünk (Máté 25),
az számít, hogy miként viszonyultunk a szegénységhez. A szegénység
eltávolít a bálványimádástól, kitárja az ajtókat a Gondviselés előtt.
Zakeus visszaadta vagyona felét a szegényeknek. És aki önző módon
megtartja magának teli éléskamráit, annak az Úr a végén benyújtja a
számlát.</span> Amit a szegénységről gondolok, jól kifejtettem az Evangelii
gaudiumban. <br><br><b><u style="background-color:rgb(255,255,0)">A globa<span style="background-color:rgb(213,166,189)">lizáció</span></u>ban, főként a pénzügyi
globalizációban látja az emberiség egyik legnagyobb kártevőjét. Viszont a
globalizáció emberek millióit emelte fel a nyomorból. Reményt adott,
ezt a ritka érzést, melyet nem szabad összekeverni az optimizmussal.</b><br><span>– </span>Igaz,
<span style="background-color:rgb(255,255,0)">a globalizáció valóban sok embert kimentett a szegénységből</span>, de <span style="background-color:rgb(213,166,189)">sok más
embert pedig éhhalálra ítélt</span>, mert ezzel a pénzügyi rendszerrel
szelektívvé válik. Az a globalizáció, amelyre az egyház gondol, nem egy
gömbhöz hasonlít, amelyben minden pont egyenlő távolságra van a
középponttól, és így a népek elveszítik sajátosságukat, hanem
poliéderhez, a maga sokféle oldalával, amelyben így miden nép megőrzi
saját kultúráját, nyelvét, vallását, önazonosságát. A jelenlegi
"gömbszerű" gazdasági s főképpen pénzügyi globalizáció egyetlen
gondolkodásmódot, egy gyenge gondolkodásmódot hoz létre. <span style="background-color:rgb(213,166,189)">A középpontban
már nem az emberi személy, hanem a pénz áll.</span><br><br><i>Az interjú fordításának közreadását holnap folytatjuk</i>.<br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP<br>Forrás: Corriere della Sera, 2014. március 5., 1–3. oldal.<br>
<br></div>
</div>