<div dir="ltr"> 2014. március 10. – Hétfő<br><br> Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” <br>
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy<br>
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”<br>
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és<br>
nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!” <br>
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit<br>
e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.<br> Mt 25,31-46<br><br> Elmélkedés:<br><br> A végső ítéletről szóló mai evangéliumi részben arról van szó, hogy egyesek az embertársaiknak nyújtott irgalmas tetteik jutalmaként elnyerik az üdvösséget, míg mások, akik nem ismerték fel a szükséget szenvedőkben<br>
Krisztust és elmulasztották a segítségnyújtást, nem jutnak be az örök életre.<br> A Katolikus Egyház liturgikus rendje azért tárja elénk most, a nagyböjtben ezt a szakaszt, mert emlékeztetni akar bennünket arra, hogy ez az időszak nem csupán a böjtölésről, az önmegtagadásról és a lemondásokról szól,<br>
hanem arról is, hogy gyakorolnunk kell a felebaráti szeretetet. Az alamizsna adás ugyan régies kifejezésnek tűnik, de ma is időszerű cselekedet. Nem csupán sajnálatból való adakozás ez, hanem vallásos<br>
cselekedet, amely a szegényben és a rászorulóban magát Krisztust látja meg, s amely mindig nagylelkű és tapintatos. A szegények iránti rokonszenvünk és segítőkészségünk gyakorlati megnyilvánulása ez. Az<br>
alamizsnálkodást Jézus az imádság és a böjt mellett a vallásos élet harmadik pillérének nevezi (vö. Mt 6,1-18), amelyet önzetlenül, sosem kérkedve vagy hivalkodva az emberek előtt, és viszonzást nem várva kell<br>
gyakorolnunk. A nagyböjti időben talán ne menjünk el minden koldus mellett üres kézzel.<br> Vagy próbáljunk meg olyan valakinek segíteni, aki valóban rászorul. <br> Adományunkat Krisztusnak adjuk.<br> © Horváth István Sándor<br>
<br> <br><br> Imádság:<br><br> Urunk, Jézus Krisztus! Lelkünk megtisztítását kérjük tőled. Mi sokszor<br> megelégszünk a felületes bűnbevallással, de te gyökeres megújulást vársz<br> tőlünk. Te képes vagy alapjaiban megtisztítani lelkünket, hogy egyedül<br>
Istennek éljünk. A lelki megújulás adjon nekünk erőt ahhoz, hogy<br> evangéliumod hirdetői legyünk a világban azok számára, akik még keresik<br> megtisztító irgalmadat és felemelő szeretetedet.<br><br>
<br></div>