<div dir="ltr"><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/napi-sajtoszemle-2749">http://www.magyarkurir.hu/hirek/napi-sajtoszemle-2749</a><br></p><p>A <b><i>Magyar Hírlap</i></b> (<b>Nincs titok… 5.o.</b>), a <b><i>Világgazdaság</i></b> (<b>XVI. Benedek megírta… 6.o.</b>), az <i><b><a href="http://ujszo.com" target="_blank">ujszo.com</a></b></i> (<b><i>XVI. Benedek…</i></b>) és az <b><a href="http://erdon.ro" target="_blank">erdon.ro</a> </b>(<b><i>XVI. Benedek…</i></b>)
is közlik, hogy előrehaladt kora vezetett XVI. Benedek tavaly február
28-ai lemondásához – derül ki a nyugalmazott pápának a La Stampa olasz
napilapban szerdán megjelent leveléből. <u><b>Joseph Ratzinger ebben cáfolja
az olasz és a nemzetközi sajtóban a lemondását övező és annak hátterét
találgató feltételezéseket is. Leszögezi: nem kell túlzott jelentést
keresni a döntésében, mivel nem húzódik semmilyen „titok” a távozása
mögött. Minden más belemagyarázást „spekulációnak” nevez. Jelenleg</b></u>i
életéről XVI. Benedek azt írja, hogy <u><b>imával telnek a napjai és „szívből
jövő barátság” fűzi Ferenc pápához, </b></u>akivel telefonon szokott
beszélgetni.</p><p>A <i><b><a href="http://nyugatijelen.com" target="_blank">nyugatijelen.com</a></b> </i><b>Út egymás felé</b>
címmel emlékeztet rá: a temesvár-belvárosi református és a
temesvár-józsefvárosi római katolikus nőszövetség tagjai tavaly
januárban szerveztek első alkalommal közös imaórát, a kezdeményezést
hagyományteremtőnek szánták. Ennek megfelelően az idei találkozóra az
elmúlt csütörtökön, február 20-án került sor a józsefvárosi plébánia
hittantermében. A vendéglátók nevében Szilvágyi Zsolt helyi plébános
üdvözölte az egybegyűlteket, Fazakas Csaba esperest, Fazakas Enikő
tiszteletes asszonyt, hitoktatót és minden résztvevőt. „Ez a találkozó
is bizonyítja, hogy a nők könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat,
nyitottabbak a környezetük felé. Noha <u><b>a Szentírás nem sok asszonyt
említ, ne feledjük, hogy ők, az anyák, nagyanyák azok, akiktől az első
szavakat és az első imákat tanuljuk”</b></u> – fogalmazott bevezetőjében
Szilvágyi Zsolt plébános. Ezt követően Fazakas Csaba esperes a
kiválasztott szentírási rész kapcsán arra hívta fel a résztvevők
figyelmét, hogy <u><b>az istenkeresők útján adódhatnak megpróbáltatások,
nehézségek, lemondások, a keresztény ember mégis vállalja, mert a
tanítványokhoz hasonlóan érzi, hogy „jó nekünk Isten közelében lenni”
</b></u>Fazakas Enikő hitoktató vetítéssel szemléltetett előadásában Egyiptomot
mutatta be néhány képben, mivel a keresztény nők idei világimanapja
ehhez az országhoz kapcsolódik. Egyúttal szóbeli meghívót nyújtott át az
egybegyűlteknek az ökumenikus imaórára, amelyet március 7-én, pénteken
délután 5 órakor a belvárosi református templomban szerveznek.
Befejezésül Ferenczy Johanna, a józsefvárosi katolikus nőszövetség
elnöke üdvözölte a jelenlévőket, kiemelve, hogy a szeretet és kölcsönös
tisztelet minden kapcsolat alapja. Mint kiderült, az ő számára az
ökumenizmus a hétköznapi élet természetes velejárója, hiszen öt unokája
közül egyet katolikus, egyet ortodox, egyet református, kettőt pedig
evangélikus templomban kereszteltek.</p><ul><li>A <i><b>szekelyhon.rom</b></i> <b>Amikor a papot hívják udvari bolondnak</b>
címmel interjút készített <u><b>Pásztori Kupán István református teológiai
professzorral, aki a hétvégén Marosvásárhelyen tart humorleckét.</b></u>
Elmondta: sokan azt hiszik, hogy a humornak és a hitnek semmi köze
egymáshoz, ez azonban nem igaz.<u><b> „Az élet minden területén szükség van a
humorérzékre, így van ez a hittel is, arról nem is beszélve, hogy milyen
jó humora van magának a Jóistennek is</b></u>. Személy szerint azért tartom
fontosnak a humort, mert használom a hétköznapokban. Középiskolában és
egyetemen is tanítok, és elmondhatom, hogy annyi különbség van a két
generáció között, hogy <u><b>középiskolában három-, egyetemen pedig
ötpercenként kell bedobni egy-egy viccet ahhoz, hogy figyeljen a
társaság. Másrészt azt mondják, hogy akkor szegény az eklézsia, ha a pap
egyben a harangozó is, de még szegényebb, ha a harangozó prédikál, és
ha már a papot hívják udvari bolondnak, akkor nagy bajok vannak.</b></u> Érteni
kell az élet tragikomikumát. Én ezt <u><b>Péter Miklós tanár-lelkipásztortól
tanultam meg leginkább, aki <span style="background-color:rgb(213,166,189)">börtönben volt a kommunizmus ideje alatt.</span></b></u><span style="background-color:rgb(213,166,189)">
</span>Teológusokként arról faggattuk Miklós bácsit,<u><b> hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">miként vészelte át</span></b><b style="background-color:rgb(255,255,0)">
</b></u>azt a nehéz időszakot. Ő <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>csak két dolgot nevezett meg: a hit és a humor
éltette, számára ez egy túlélési reflex volt.</b></u>” A református teológus a
Jóisten humoráról kifejtette: „Volt erről egy nagyszerű tanulmány az Út
című teológiai folyóiratban Veres László marosszentkirályi lelkipásztor
tollából Humor a Bibliában címmel. Az írás több bibliai jelenet humorát
élezi ki, többek között Jézus példázatait is.<span style="background-color:rgb(255,153,0)"> Képzeljük csak el, amint a
farizeusok magamutogatón sétálnak és gerendák lógnak ki szemeikből,
vagy ott van a csodálatos Énekek Éneke, amely gyönyörű képet fest a
menyasszonyról, azonban egyszer valaki lerajzolta a kedvest leíró
metaforákat, és bizony nem a legszebb menyecske kerekedett ki belőle.
Számomra azonban a legjobb példája Isten humorának a Jónás története,
amelyet Babits Mihály is kiválóan bemutat a Jónás könyve című művében.
Kezdjük azzal, hogy Jónás el akar menekülni Tarsisba, el akar bújni a
mindent látó Isten elől. Előbb elmenekül, majd miután mégis teljesítenie
kell küldetését, vérszomjasan várja, hogy elpusztuljon Ninive. A nagy
várakozásban Isten árnyékot biztosít neki egy tök segítségével, amelyet
később elpusztít egy féreg által. A próféta gyerekes módon lázad azért,
hogy a hőségben kell várnia az akcióra, és még mindig nem történik
semmi. Nagyon dühös lesz, amikor nem történik meg a pusztítás, végül
pedig Isten a helyére teszi Jónást. </span>A kamaszként viselkedő felnőtt
férfit móresre tanítja Isten, megmutatja neki, milyen éretlenül
viselkedett, ezt Babits nagyon jól bemutatja: ’Te szánod a tököt amely
egy éjszaka támadt s egy másik éjszaka elhervadott; amelyért kezed nem
munkálkodott; amelyet nem ápoltál, nem neveltél, lombja alatt csak
lustán elhevertél. És én ne szánjam Ninivét, amely évszázadok folytán
épült vala fel?’ A cél nem a pusztítás, aki az örökkévalóságból
gazdálkodik, annak másak a prioritásai, és ezt Jónásnak is meg kellett
értenie.” </li></ul><p>A <i><b>Magyar Nemzetben</b></i> (4.o.) Velkei Tamás <b>„Visszamegyek valahogy a kályhához”</b>
címmel készített riportot arról, hogy lassan két éve tart az a program,
amelyben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – két partnerével, a XV.
kerületi önkormányzat egyesített szociális intézményével és a MaCeko
Szociális Szolgáltató, Képző és Foglalkoztató Nonprofit Kft.-vel
karöltve – segíti a hajléktalanok visszailleszkedését a társadalomba.
Több mint százan vehetnek részt a projektben, tető kerül a fejük fölé,
előadásokat hallhatnak arról, hogy viseljék méltósággal helyzetüket, mit
kell tenniük egy állásinterjúban. Többeknek adtak szakmát a kezükbe,
amely segítségével jó eséllyel illeszkedhetnek vissza a társadalomba. </p><p>Ugyancsak a <i><b>Magyar Nemzet</b></i> (<b>Courbet, Munkácsy, Tiziano… 9.o.</b>)
közli, hogy 30 milliárd forintnak megfelelő euró áll az MNB
rendelkezésére 2018-ig műkincsvásárlásra. A lap kiemeli: az összeg
nyilvánvalóan többszöröse annak az árnak, amelybe a Debrecenben
kiállított Krisztus-trilógiának, Munkácsy Mihály monumentális
alkotásának az egyik darabja kerülne. A képek közül a Krisztus Pilátus
előtt című bérleti szerződése júliusban lejár, és ha nem születik
megoldás, az öt és fél millió kanadai dollár (1,1 milliárd forint)
biztosítási értékű műremeket le kell akasztani a falról, és
visszaszállítani Kanadába, tulajdonosához, a Hamilton Galériába.
Felmerülhet a trilógia másik darabja, a Pákh Imre műgyűjtő tulajdonában
lévő Golgota megvásárlásának a kérdése is, hiszen a hírek szerint ennek a
letéti szerződése is lejárt, illetve hamarosan lejár, ezt azonban a
műgyűjtő nem kívánta kommentálni, és azt az értesülést sem, hogy az
alkotásra több vevő is jelentkezett, akikkel tárgyalást folytat. Ha
felvetődne is a trilógia két darabjának a megvásárlása (a harmadik, az
Ecce homo a magyar állam tulajdonában van), ezek ára külön-külön jóval a
szóban forgó összeg alatt van, s valószínűleg együttesen sem közelíti
meg azt. Hasonló a helyzet azzal a kiváló Tiziano-képpel is, amely a
Madonnát ábrázolja a kisdeddel és a Szent Pálként megjelenő donátorral.
Ezt a művet Pintér Gyula vásárolta meg, és tartós letétben helyezte el a
Szépművészeti Múzeumban, ahová néhány hónapos szünet után letétként
ismét visszakerült. </p><p>A <b><i>Magyar Hírlap</i></b> (<b>Ortodox kápolna… 14.o.</b>)
hírt ad arról, hogy új szerb ortodox kápolna és harangtorony épül,
valamint ikonosztázokat bemutató kiállítás jön létre legkésőbb egy éven
belül Pécsett. A baranyai megyeszékhely belvárosában álló régi kápolna
udvarában épül majd fel a kápolna, a fejlesztés javarészt uniós
forrásokból valósul meg, nettó 69 millió forintból.</p><p>Magyar Kurír <br></p></div>