<div dir="ltr"><div>
<h2>
Gender-konferencia – keresztényekkel
</h2>
<div>
2014. február 24. hétfő, 00:09 | Írta: Kölnei Lívia<br><br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1811:gender-konferencia-keresztenyekkel&catid=34:ittesmost&Itemid=58" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1811:gender-konferencia-keresztenyekkel&catid=34:ittesmost&Itemid=58</a><br>
</div>
</div>
<p><b><img style="float:left" alt="gender_logo" src="http://talita.hu/images/stories/gender_logo.jpg" height="123" width="245"><br>Háború
dúl gender-fronton. Helyre kéne tenni végre a szélsőséges véleményeket,
a kölcsönös gyanúsítgatásokat. Tisztán kellene látni. Ennek első
lépéseként Budapesten <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a Friedrich Ebert Alapítvány rendezésében, 2014.
február 18-án egy teremben gyűltek össze megbeszélésre liberális és
keresztény feministák, különböző világlátású emberek.</u></span><br><br></b></p>
<p><b> </b>A konferencia<u><b> apropó</b></u>ja az volt, hogy északi
szomszédainknál,<u><b> Szlovákiában és Lengyelországban felerősödtek a
médiaviták a genderelmélet képviselői, különösen feminista szervezetek
és a helyi katolikus egyházak között</b></u>.</p>
<p>Nem célunk a konferencia három előadásának és az utána következő
hozzászólásoknak az összegzése, inkább kérdéseinket, meglátásainkat
szeretnénk leírni, hogy később esetleg ezek felhasználásával is
folytatódhasson a párbeszéd. (Sajnos a program leírását nem találtuk az
Alapítvány honlapján, így nem tudjuk ide idézni.)<br><br>Nagyon örülünk, hogy a <a href="http://www.fesbp.hu/hu/index.php" target="_blank">Friedrich Ebert Alapítvány</a>
magyar képviselői megtették azt a gesztust, hogy<u><b> meghívtak előadónak a
két gender-tudatos, lengyel és szlovák társadalmi aktivista hölgy mellé
egy keresztény teológusnőt, aki szintén vallja a vallásos világképével
összeegyeztethető feminista törekvéseket, de mások a hangsúlyai és
időnként az értelmezései is.</b></u> Ezzel a közönség soraiba is bevonzották a
más világnézetű embereket (főleg nőket), és így lehetőség nyílt a
különböző nézőpontok, elvek felvillantására.<br>Ez persze csak az első
apró lépés volt egy kívánatos úton. Azt ugyanis gender-támogatóknak és
gender-ellenzőknek is el kell ismerniük, hogy<u><b> az utcai felvonulások –
bár figyelemfelhívásra néha alkalmasak lehetnek – hosszú távú
megoldásokat nem hoznak, leginkább indulatokat gerjesztenek</b></u>. <u><b>Jobb lenne a
problémákat időben kibeszélni, a fogalmakat és azok esetleges
félreértéseit </b></u>még azelőtt<u><b> tisztázni,</b></u> mielőtt minden oldal félinformációk
és indulatok alapján foglalná el a saját állásait.</p>
<p><b>Gender kontra egyház?</b><br><br>A szervező
alapítvány munkatársainak dicséretes párbeszédkészsége<u><b> a két külföldi
előadónál (Dr. B</b></u>u<u><b>arbara Szelewa és Jana Kottulová)</b></u> már sokkal
halványabban érvényesült. <u><b>Előadásukból az tűnt ki, hogy nem értik, miért
fogadja a társadalom nagy része értetlenkedve vagy ellenségesen a
gender-mozgalmat.</b></u> A katolikus egyházi megnyilatkozásokat idézték mint a
genderrel szembeni társadalmi elégedetlenség gerjesztőit,<u><b> a katolikus
egyház (vélt) médiafölényét tették felelőssé saját sikertelenségükért. </b></u>
Önkritikus megjegyzés csak<u> a szlovák hölgy szájából hangzott el: talán
magával a gender-fogalommal van baj, mert ha helyette női-férfi
esélyegyenlőséget mondunk, akkor azzal mindenki egyetért.</u><br><br>Az
egyházi médiafölény emlegetése a lengyel előadó esetében még
többé-kevésbé érthető: nyomasztó lehet számára gender-aktivistaként egy
olyan országban élni, ahol az emberek 83 százaléka látszólag mást tart
követendő útnak. Szlovákia azonban – ahol a történelmi egyházak
ugyanolyan gyors ütemben veszítik el híveiket, mint Magyarországon – a
katolikus egyház nem lehet meghatározó oka a gender-mozgalommal szembeni
ellenállásnak.<u><b> Az ellenségkép építgetése nem viszi előbbre az ügyeket,
és a két külföldi előadó sajnos csak erről szólt.</b></u> Ha egy párhuzammal
élünk: még nem vettünk részt olyan egyházi szervezésű konferencián, ahol
az előadások többsége csak a kesergésről, az ellenfél nyomasztó
fölényéről szólt volna (miért nem tudjuk átadni jobban az üzenetünket az
embereknek), és ne merült volna fel a mi dolgunk (vagyis hogy mit
kellene másképp, jobban tennünk). <u><b>A magyar teológusnő, Perintfalvi Rita
kritikával illette saját egyháza gyakran szélsőséges, előítéleteken
alapuló gender-értékelését, de vázolta az előrelépés lehetőségeit is a
kiegyensúlyozottabb értékelés felé.</b></u></p>
<p><b><br>Tudományos, mégis kiismerhetetlen</b><br><br><u><b>Dr.
Pető Andrea, a Közép-európai Egyetem docense, a konferencia moderátora
is sajnálkozott azon, hogy</b></u> bár a gender-studies-nak (társadalmi nemek
tudományának) 25 év alatt könyvtárnyi irodalma keletkezett, <u><b>az emberek
mégsem tájékozottak, mit is jelent ez a törekvés. Az elutasítás szerinte
nagyrészt a tájékozatlanságból fakad.</b></u><br><br>Mire következtetünk mi
ebből? Hiábavaló a könyvtárnyi tudományos irodalom, ha a gender-mozgalom
eszméi nem jelennek meg – egyszerűen, közérthetően – a médiában. (A
világsajtó nagyobbik része nem vádolható se konzervativizmussal, se
egyházi kötődéssel, semmi akadálya nem lehet tehát a gender-törekvések
bemutatásának.) Ha a gender-elv valóban hosszú távú hasznot hoz az
emberek számára, akkor át fogja hatni a közgondolkodást.<u><b> Ma azonban
szinte csak a szélsőséges jelenségek kapnak helyet a médiában: valaki
átoperáltatja magát, tudatosan szoknyát adnak az ovis kisfiúkra,
harmadik nem bevezetése, koedukált WC, nem kap nevet a gyerek, mert majd
eldönti később, fiú akar-e lenni vagy lány… Ma az emberek a
gender-mozgalmat gyakran összekeverik a melegek mozgalmával, a
feministákat pedig a leszbikusokkal azonosítják – talán nem véletlenül.
</b></u>Nem, vagy alig olvasható olyan közérthető ismertető cikk, amely
összefoglalná a gender-eszmekör lényegi, többségi érdekeket szolgáló
mondanivalóját. A felsorolt sajtóhírek megjelenésekor általában egyetlen
szakértő sem emel szót, hogy: nem, ez nem a gender! Vajon miért?</p>
<p><u><b>Milyen is a gender-mozgalom valódi arca?</b><br></u><br>Mert
úgy tűnik, sokarcú. Egyik központi mondanivalója, a „férfiak és nők
társadalmi esélyegyenlősége” minden józan gondolkodású nő és férfi
számára elfogadható. Ez lehet a közös kiindulópont. Sok hasonló (és
egyre jobb) párbeszédre törekvő konferenciát kívánunk, hogy a valódi
arculat kiderülhessen! Cáfoljuk meg egymás előítéleteit!<br>Addig is átnyújtunk egy kis csokrot a genderrel kapcsolatos közvélekedésről. Felmérésünk nem reprezentatív, de hiteles.</p>
<p><u><b>Ki mit tud – a genderről? </b></u><br></p>
<p><u><b>55 éves férfi, liberális gondolkodású író és
történész, intézetvezető:</b></u> „A gender azt jelenti, hogy társadalmi nem. A
mozgalom arról szól, hogy nem a biológiai nem a meghatározó, hanem a
társadalmi elvárások alakítják a nemet. <b><u>Húsz éve</u> </b>jött divatba, azóta <u><b>
sorra alakultak az egyetemeken a „gender study-k”, és ebből sok nő
nagyon jól megél.”</b></u></p>
<p><u><b>41 éves férfi, liberális beállítottságú
muzeológus: </b></u>„A gender az ember nemét jelenti. <u><b>A gender-mozgalom
lényegében feminizmus</b></u>. Arról szól, hogy eddig a férfiak alakították és
írták a történelmet, most viszont a nők is meg akarják mutatni ugyanezt
női nézőpontból.”</p>
<p><u><b>46 éves, konzervatív gondolkodású nő, egyetemi
tanár</b><b>: „A gender a társadalmilag meghatározott nemet és az ahhoz
kapcsolódó viselkedésformákat jelenti. A gender-mozgalom tagjai szerint a
biológiai nemet a társadalmi körülmények alakítják társadalmi nemmé.
Éppen ezért a nemek, vagyis azok jellemzői akarattal is
megváltoztathatók, akár összemoshatók. A mozgalom tagjai, úgy tűnik, a
nemek szabadon választhatósága mellett érvelnek, küzdenek a két nem
társadalmi egyenlőségéért és a szabad szerelmi formák egyenjogúsításáért
is (a pedofília még kivétel, bár a gyerekkor határát a döntéshozók
egyre lejjebb szállítják).”</b></u></p>
<p><u><b>20 éves nő, egyetemi hallgató</b></u>: „Hallottam
egyszer egy előadást a genderről, ami a szélsőségeit emelte ki inkább.
<u><b>Ez az irányzat nem akarja figyelembe venni a biológiai nemet, hanem az
emberre bízná, hogy hogyan akar viselkedni. </b></u>Vannak, akik azt tartanák
jónak, ha a gyerek felnőve maga döntené el, fiú akar-e lenni vagy lány.
Szóval mindenféle szabadelvű dolgot jelent.”</p>
<p>34 éves nő, lakberendező végzettségű, gyerekeit
otthon neveli: „A gender szót tegnap hallottam először az atv reggeli
műsorában, mert volt erről egy konferencia. Sajnos nem az elejétől
láttam, ezért nem világos, ki mit is vall, de visszanézem a műsort.”</p>
<p><u><b>50 éves nő, konzervatív politikai stratéga</b></u>: „ <u><b>Ma
már minden nyugati egyetemen van gender tanszék. Minden PC politikus
vallja a gender-elveket, mert Nyugaton ma ez a politikai trend. Erre
kapjuk az EU-s pénzeket. Ezért nem nagyon szabad azt mondani, hogy a nők
nyugodtan maradjanak otthon, és neveljék a gyerekeiket, hanem arra kell
helyeznünk a hangsúlyt, hogy álljanak mielőbb vissza a munkába a
férfiakéval egyenlő esélyekkel, mert ez a gender.”</b></u></p>
<br><i>A kép a Nyugat-Virginiai Wesleyánus Kollégium gender-tudomány tanszékének <a href="http://i75.photobucket.com/albums/i305/djhgirl3/logo.jpg" target="_blank">logója.</a></i></div>