<div dir="ltr"><h1 class="">A mai nap szentje: Szent Mátyás apostol</h1>
<div class="">
<span class="">
</span></div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>A jeruzsálemi kicsiny közösség Jézus feltámadása
után, még pünkösd előtt Júdás helyett – egyfajta istenítélettel – egy
másik apostolt akart választani (ApCsel 1,15-26). Lukács ránk
hagyományozta <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Péter beszédét, melyben így érvelt: „Kell tehát, hogy
azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus
közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele
napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról”. Két jelöltet
állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és
Mátyást</b></u></span>. A sors Mátyásra esett.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a class="" href="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/sztmatyas.jpg" rel="lightbox"><img src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/sztmatyas.jpg" style="margin: 10px auto; display: block;" height="371" width="300"></a></p>
<p>Mátyás
további sorsa ismeretlen előttünk. Az apokrif András és Mátyás
cselekedetei állítása szerint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a missziós területek elosztása alkalmával
„az emberevők országa” jutott neki, ahol Mátyást megvakították, s
börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és András csodálatos
módon kiszabadította. </b></u></span>A vértanúhalált állítólag lefejezés útján
szenvedte el. Emiatt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény
mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül.</b></u></span></p><p>Ereklyéit
Ilona császárné a 4. században Trierbe vitette, ahol ma is tiszteletben
részesítik a Szent Mátyás apátság bazilikájában. Rómában a 11. századtól
február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Jeromos-féle martirológium
ezen a napon emlékezik meg róla. Azonban ez a böjti időbe esik, ezért
1969-ben áttették május 14-re.</p><p><a class="" href="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/matthiastrier.jpg" rel="lightbox"><img src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/matthiastrier.jpg" style="margin: 10px auto; display: block;" height="399" width="500"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mátyás
napjához országszerte időjárási regulák fűződnek. Mátyás ront, ha talál
(= megolvasztja, megtöri a jeget), ha nem talál, csinál (= ha már nem
talál jeget, akkor faggyal köszönt be). </b></u></span></p><p>Mátyás apostol
vértanúságának eszköze és így ikonográfiai jelvénye <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szekerce vagy
bárd.</b></u></span> A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledő tavasz között
kapcsolatot teremtett: mintegy <u><b>az apostol szekercéje töri meg a tél
hatalmát.</b></u> Így tartja Apátfalva népe is. Csíkszentmártonban az a tréfás
hiedelem járja, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a
jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta.</b></u></span> Dugonics András jeles
mondásai között olvassuk: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a
jégen.”</b></u></span></p><p><em>Istenünk, te Szent Mátyást fölvetted az apostolok
testületébe. Közbenjárására add, hogy szereteted boldog részeseiként
eljussunk választottaid közé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad
által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön-örökké. Ámen</em></p><p>(Források: Diós István: <em>A szentek élete</em>, Bálint Sándor: <em>Ünnepi kalendráium I</em>.)</p></div>