<div dir="ltr"><h5>Fricz Tamás</h5>
        <h3>A teringettét, Gy. Ferenc!</h3>
        
        <div>
                
                                        <div><img src="http://mno.hu/data/avatar/13408.png" alt="Fricz Tamás" title="Fricz Tamás" border="0" height="50" width="50"></div>
                                <div>
                        <div>
                                <b>Fricz Tamás</b><br>
                                <br>
                                                                2014. február 24., hétfő 12:45<br><a href="http://mno.hu/fricztamasblogja/a-teringettet-gy-ferenc-1212561?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201402" target="_blank">http://mno.hu/fricztamasblogja/a-teringettet-gy-ferenc-1212561?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201402</a></div>
</div>                
        </div>
        
        <div>Gyurcsány Ferenc, vagy – ahogyan Fábry Sándor
elnevezte – <u><b>„Ferenc testvér”, az álbaloldal valóságos vezetője a minap
évértékelőt tartott</b></u>. Ez persze szóra sem lenne érdemes, hiszen Gyurcsány
volt már rongylábkirály, panellakó, pityergő miniszterelnök és még ki
tudja, mi minden, miért ne tarthatna akár évértékelőt is? Ám <u><b>beszédében
átlépett egy határt, ezért szólnék e különben érdektelen eseményről két
szót.</b></u></div>
        
        
                                                <div>
                        <div></div>
                        <div>
                                <div>
                                        <div><span style="vertical-align:bottom;width:65px;min-height:61px"></span></div>
                                </div>
                                <div>
                                        
                                        
                                </div>
                                                                <div>
                                        
                                </div>                                
</div>
                </div>
                                                
                                                
                <p>Gyurcsány Feri a magyar politikai és közélet roppant sajátos,
érdekes jelensége. És ezt most nem pusztán viccből mondom: valóban az.
Miért is?</p>
<p>Először is azért, mert<u><b> ilyen pártállami, vállalkozói, majd miniszteri
és miniszterelnöki tevékenységgel, amit maga mögött hagyott az elmúlt
évtizedekben, már réges-régen el kellett volna tűnnie a süllyesztőben. </b></u>
Ám, lássuk be, <u><b>nemhogy eltűnt a süllyesztőben, hanem kifejezetten él és
virul:</b></u> ilyen „nagy formában” régen volt, talán csak akkor, amikor
parlamenti szobájában Hugh Grant-i ihletettséggel táncra perdült mint
miniszterelnök.</p>
<p><u><b><a href="http://mno.hu/belfold/gyurcsany-az-en-lelkiismeretem-elkepszetoen-tiszta-1212472" target="_blank">Ennyi politikai bűn</a>
(őszödi beszéd, választási manipulációk, a 2006. őszi véres
rendőrattakok, ja és az ország gazdasági és morális tönkretétele),
illetve ennyi minimum korrupciógyanús ügylet (az egyikben csak az
elévülés mentette meg)</b></u> után ez – lássuk be – <u><b>kivételes teljesítmény</b></u>.
<u><b>Nincs rá példa az euroatlanti világban</b></u>, de talán még Közép- és
Kelet-Európában sem! Ebből a fickóból tényleg <u><b>hiányzik minden
lelkiismeret-furdalás</b></u>, minden erkölcsi megfontolás, kétely, tépelődés,
mindenféle önvizsgálat iránti igény, amellyel az emberek döntő többsége
újra és újra megkérdezi önmagától: vajon jó úton járok-e? Vajon nem
követtem-e el hibákat, nem ártottam-e más embereknek?</p>
<p>Megmondom őszintén: <u><b>számomra alkatomnál fogva egyszerűen
felfoghatatlan az a szenvtelenség és kíméletlen hajthatatlanság,
amellyel Gy. Ferenc minden morális és lelkiismereti, emberi és
szolidáris megfontoláson túllép.</b></u></p>
<p>De gyorsan tegyük hozzá a dolog másik oldalát: egyszerűen szégyen a
magyar politika egészére nézve, hogy Gyurcsány Ferenc, alias Ferenc
testvér még mindig szabadon grasszálhat a magyar közéletben és
politikában, s szabadon „oszthatja az észt”, sőt irányíthatja az
álbaloldali folyamatokat. <u><b>Felfoghatatlan a számomra az a bénaság és
tehetetlenség, amely a Gyurcsány Ferenchez köthető ügyek, gyanús
ügyletek kivizsgálása kapcsán megmutatkozik</b></u>, legyen az Sukoró, a
moszkvai kereskedelmi kirendeltség, legyen az a Motim vagy a 2006. őszi
rendőrattakok mögötti politikai felelősség kérdésének a kivizsgálása.
Ezt nem magyarázhatja meg az esetleges, Gyurcsányt védő amerikai
nyomásgyakorlás sem.</p>
<p>Viszont ha már így alakult, s Ferenc testvér teljesen szabadon és
szabadosan fickándozhat és ugrabugrálhat a politikában, akkor egy kicsit
úgy kellene őt felfognunk – mutatis mutandis természetesen –, mint a
magyar politika udvari bolondját, akit valamiért eltűr a közélet, s
megengedi neki, hogy fűt-fát beszéljen – amelyekben időnként van
rendszer.</p>
<p><u><b>Feltéve </b></u>tehát, <u><b>hogy a magyar politika – mint annak idején Torgyán
Józseffel tette – teljesen tudatosan rábízta az udvari bolond szerepét
Gyurcsányra, akkor ennek a szerepnek is vannak bizonyos szabályai.
</b></u>Mégpedig: következmények nélkül beszélhet mindenféle badarságot,
hazudhat reggel, éjjel meg este, sőt, időnként titkolt igazságokat is
kimondhat, senki nem vonja felelősségre, viszont <u><b>elvárás lehetne vele
szemben, hogy legalább a politika meghatározó tekintélyeit ne ekézze, ne
akarja őket az ő „színvonalára” lerántani, mert az erkölcsi értelemben
„felségsértés”, túllépés a rá osztott szerepen.</b></u></p>
<p>Ritkán élek szakrális megközelítéssel, mégis most azt mondanám, hogy
<u><b>tényleg van valami ördögi Gyurcsány Ferenc politikai szerepjátszásában.
Az ördög ugyanis (ha tetszik, Lucifer) rámutat a világ – jelesül a
modern politika – rothadt vonásaira, s azt akarja, hogy szakíts naiv,
jóság utáni vágyaiddal, azonosulj vele, az ördöggel,</b></u> merülj el a
fertőben, és még élvezd is. S az ördögi „világmagyarázatban”
természetesen sok igazság is van, hiszen van rothadás és fertő is
valóban. Gyurcsány pedig „szállítja” ezeket: korábban az őszödi
beszédben, nemrég az MSZP eltitkolt pénzeivel kapcsolatban („jobb, ha
nem tudjátok”), újabban Simon Gábor millióival kapcsolatban, sőt,
<u><b>tegnapelőtt már az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról is „szivárogtatott”
valamit (persze eléggé el nem ítélhető módon a Fideszt ekézte a beszéd
nyilvánosságra hozataláért, mintha nem ez lett volna a párt alapvető
morális kötelessége).</b></u></p>
<p>Ám éppen ezen az udvari bolondi vagy másképpen ördögi szerepén lépett
túl Gyurcsány az évértékelőnek nevezett beszédében.<u><b> Azt az embert
támadta orbitális módon, aki az általa okozott gazdasági és morális
káoszból négy év alatt kihúzta ezt az országot. Miket is mondott Orbán
Viktorról?</b></u> Röviden <u><b>idézek</b></u>: „<u><i>Micsoda egy silány fickó maga,
miniszterelnök úr!” „Miniszterelnök úr, Önnek elment az esze!”
„Tisztességes maga, miniszterelnök úr? Nem, maga egy hitvány alak!”</i></u> stb.</p>
<p>Ahogy ő mondaná, úgy reagálok erre: <u><b>lárifári, Ferenc testvér! Sőt, a teringettét, mi több a teremburáját!</b></u></p>
<p><u><b>Szóval: Eddig, és ne tovább! Amíg ördögi módon rámutat a politika
szennyes dolgaira (lásd MSZP-ügyek), abból akár fontos információkhoz is
juthatunk. De lehúzni maga mellé a mélybe tiszteletre méltó
államférfiakat, no, ezt már tényleg nem kéne, Gyurcsány úr.</b></u></p>
<p><u><b>Azt a rézfánfütyülő rézangyalát!</b></u></p></div>