<div dir="ltr"><div>                                                               <span>         2014. február 12., szerda 00:00                            </span>                                                                                                               <span>         - Írta:&nbsp;                                                                     Langer Ármin<br>
<br></span><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:12pt;line-height:107%;font-family:&quot;Cambria&quot;,&quot;serif&quot;"><a href="http://www.akibic.hu/kozosseg/item/490-amikor-a-zsidok-es-barataik-segitik-hitlert" target="_blank">http://www.akibic.hu/kozosseg/item/490-amikor-a-zsidok-es-barataik-segitik-hitlert</a></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><br><span style="font-size:12pt;line-height:107%;font-family:&quot;Cambria&quot;,&quot;serif&quot;"></span></p><p style="text-align:justify"><i>A
 szerző harmadik generációs  holokauszt-túlélő, a berlini 
rabbiszeminárium rabbijelöltje.&nbsp;2013-ban  végzett 
filozófia-vallástudomány szakon az ELTE-n, a Szim Salom  Progresszív 
Zsidó Hitközség vezetőségi tagja, a Limmud önkéntese. 2012  és 2013 
nyarán a jeruzsálemi Conservative Yeshiva intézményében tanult,  2013 
ősze óta pedig a berlini Abraham Geiger Kolleg rabbiképzőn  rabbijelölt,
 valamint a Potsdami Egyetemi zsidó teológia szakos  hallgatója.</i></p> <p style="text-align:justify"><i>(Az írás eredeti változata a Social Europe című jelent meg.)</i></p>                                                    </div>
                                                                                             
                                                                                             
                                                                                                                                
                                 <div>                                 <p style="text-align:justify">&nbsp;Kísérlet
 a &bdquo;zsidóság egyenlő  Holokauszt&quot;-tézis leküzdésére.&nbsp;Martin Buber 
filozófus &nbsp;sohasem  foglalkozott a soával. Szavaival élve a holokauszt 
nem a zsidók  problémája, hanem az antiszemitáké. Buber értette, hogy a 
holokauszt nem  a kezdet és a vég, a zsidóság több ezer éves 
történelméből a holokauszt  mindössze öt évet ölel fel. Ne segédkezzünk 
abban, hogy a közönség a ló  túloldalára átesve a zsidó szóról rögtön 
Auschwitzra asszociáljon!</p>                                 </div>                                                                                                                                                                    <p style="text-align:justify">A
 minap egy nagy múltú német kisvárosban  jártam, ahol részt vettem egy 
kiállításmegnyitón &bdquo;Zsidók városunkban&quot;  címmel. A cím ellenére a 
kiállítás ugyanakkor nem a zsidókról szólt,  hanem az antiszemitákról. A
 képek a helyi nácikat és a deportált  zsidókat mutatták be. A városnak 
egyébiránt évszázadokon át aktív zsidó  közössége volt. Miután beszéltem
 a szervezőkkel, egyértelművé vált  számomra, hogy eszükbe se jutott 
volna más szemszögből megközelíteni a  témát. A zsidóság a legtöbb német
 számára a holokausztban és az  antiszemitizmusban való nem-létünket 
jelenti.</p> <p style="text-align:justify">A helyzet hasonló 
Magyarországon is. Nem  akartam elhinni, mikor először voltam az Élet 
Menetén: mégis hol van ez  a százezer ember, megannyi nem-zsidó, amikor a
 zsidóság pozitív  oldaláról van szó? <u><b>A Mazsihisz mikor érti meg, hogy 
hivatalos honlapján  nem szerepelhet nyolcszor többször a holokauszt szó
 a Tóra szónál,</b></u> vagy  hogy az 1%-os kampány idején holokauszt túlélőkkel
 kampányolni  kontraproduktív? A magyar kormány miért sulykolja a Sorsok
 Háza  projektet, miközben a zsidó vallás világméretben legnagyobb  
irányzatához, a progresszív zsidósághoz tartozó magyarországi  
hitközségeket még vallásos intézménynek sem ismeri el?</p> <p style="text-align:justify"><img src="http://www.akibic.hu/images/2014/02/11/eletmenete.jpg" alt="Élet Menete felvonulás" height="399" width="600"></p><div><i>Élet Menete felvonulás</i></div>
 <p style="text-align:justify">Hála
 azoknak, akiknek pedig hitközségi  funkciójuknál fogva a kultúrát és a 
vallást kéne ápolniuk, létrejött egy  olyan zsidó réteg, amelynek tagjai
 álmukból fölkeltve is föl tudják  sorolni a haláltáborokat, de abban 
már nem biztosak, hogy hét vagy tíz  csapással sújtotta-e az Örökkévaló 
Egyiptomot.</p> <p style="text-align:justify">Martin Buber filozófus 
munkássága során  sohasem foglalkozott a soával. Szavaival élve a 
holokauszt nem a zsidók  problémája, hanem az antiszemitáké. <u><b>Buber 
értette, hogy a holokauszt nem  a kezdet és a vég, a zsidóság több ezer 
éves történelméből a holokauszt  mindössze öt évet ölel fel.</b></u> Félreértés 
ne essék, igen, kutatnunk kell a  történelem e sötét foltját, amit 
aligha lehet hasonlítani más  eseményekhez, emlékeznünk és 
emlékeztetnünk kell rá más népirtásokkal  szembeni egyéni jellemzői 
miatt. Rendezhetünk tárlatot is &bdquo;Zsidók  városunkban a III. Birodalom 
idején&quot; címmel: de ne segédkezzünk abban,  hogy a közönség a ló 
túloldalára átesve a zsidó szóról rögtön  Auschwitzra asszociáljon!</p> <p style="text-align:justify">Tény,
 hogy pszichológiai szempontból  sokkal könnyebb kötődni a 
holokauszthoz, mint a zsidóság pozitív  oldalához &ndash; de ez a 
holokauszt-megszállottság épp zsidóságunk elhagyását  vonja maga után. A
 soá folyamatos emlegetésével paradox módon pontosan  Hitlert hagyjuk 
győzni. Ugyanezt látom problematikusnak a Sorsok Házával  kapcsolatban, 
valamint az újabb és újabb antiszemitizmus-kutatások  alkalmával, mint 
amilyen legutóbb a New York Times zsidókat megcélzó  kérdőíve volt, vagy
 korábban az EU-s online felmérés.</p> <p style="text-align:justify">A privilegizáltak félelme</p> <p style="text-align:justify">Pár
 hete újabb kutatás eredménye látott  napvilágot, ismét a zsidók 
félelmeiről. A nyolc államban végzett,  európai uniós forrásokból 
finanszírozott internetes felmérés &ndash; tehát  egyáltalán nem tudományos 
kutatás &ndash; a szokásos eredményre jutott: Európa  zsidói félnek. Félnek a 
muszlim bevándorlóktól és a szélsőjobboldaltól.  Ezzel egy időben a 
berlini vallásközi kapcsolatokért (!) felelős rabbi  azt nyilatkozza, 
hogy több olyan terület is van a nagyvárosban, ahol a  muszlim 
bevándorlók miatt zsidóknak nem ajánlatos tartózkodniuk. Én egy  ilyen 
negyedben lakom, jól kibeszéltük Oszamával, a fodrászommal és az  
izraeli szomszédaimmal ezt a kijelentést. Nem tudtuk lenyelni.</p> <p style="text-align:justify">Az
 előbb említett közvélemény-kutatást  Magyarországon is elvégezték, az 
eredmény kétségbeejtő: a válaszadó  zsidók zöme növekvő 
antiszemitizmusról számolt be. Ezzel egy időben  tudományos kutatások is
 zajlanak, pl. Kovács András 2011-es felmérése,  amiből nyilvánvalóan 
kitűnik, hogy nem nőtt az antiszemitizmus a  magyarok körében az elmúlt 
évtizedek alatt. Láthatóbbnak láthatóbb lett  azóta, hogy a Jobbik 
bevonult a parlamentbe, legitimizálva ezzel az  antiszemita közbeszédet.</p> <p style="text-align:justify">De
 kell-e félni a hangosabb  antiszemitáktól? Annak tudatában, hogy az 
egész XX. századot három zsidó  határozta meg, Marx, Freud és Einstein, a
 zsidó állam atombombával  rendelkezik (és legfőbb szövetségese a világ 
legnagyobb  fegyverarzenáljának a birtokosa), a mainstream médiában 
pedig  körülrajongják a zsidó közösséget, többé nem lehet azt mondani, 
hogy &quot;a  zsidó&quot; a gyenge. <u><b>Már nem &quot;a zsidó&quot; az, akibe büntetlenül bele 
lehet  rúgni:</b></u> tudósíthat a nyugati média agyba-főbe arról, hogy mennyire
  rettegnek a magyarországi zsidók, de ettől még nem ez a - rendszerint 
 közép-felsőosztálybeli, jó anyagi viszonyok között élő - réteg az,  
amelyik állandó diszkriminációnak van kitéve,<u><b> hanem a nem-fehérbőrűek  
(Magyarországon a cigányok, máshol az arabok, törökök, stb.), valamint a
  szegények és a hajléktalanok.</b></u></p> <p style="text-align:justify">A 
2009-ben bemutatott díjnyertes  Hashmatza c. izraeli dokumentumfilm 
annak járt utána, hogy mi volt az az  1500 antiszemita incidens az 
USA-ban, amelyekre 2007-ben a legnagyobb  &bdquo;antiszemitizmus-ellenes 
szervezet&quot;, az évi 70 millió dollárból  gazdálkodó Rágalmazásellenes 
Liga rávilágított.&nbsp; Kiderült, hogy a  legsúlyosabb esetben több 
munkavállalót a munkaadó nem engedett  szabadságra zsidó ünnepnapon. A 
többség csak internetes, névtelen  zsidózás miatt tett feljelentést. 
Eközben az Egyesült Államokban hetente  megölnek a szupermarketben 
kapható kispisztollyal egy feketét, mert &bdquo;a  csuklyájuktól nem látni az 
arcukat, és hát, ugye, jobb félni, mint  megijedni.&quot; Ugyanez a helyzet 
érvényes Magyarországra is<u><b>: igen,  többünket is ért már enyhébb 
antiszemita incidens, többek között engem  is &ndash;, de eközben egész roma 
családokat irtanak ki vidéken </b></u>a fasiszták.</p> <p style="text-align:justify">Idióta
 honfitársaink festhetnek  szvasztikát a zsinagóga falára, állíthatnak 
mellszobrot Horthynak,  lezsidózhatnak engem az utca közepén stb., ettől
 még nem lesz a  magyarországi zsidóságnak olyan rossz a dolga, mint 
amilyennek azt a  média lefesti. Annál kevésbé, mivel minden egyes ilyen
 akció után a  magyar állampolgárok döntő többsége számára irányadó 
kormányzó  fideszesek azonnal dádázni kezdenek és kiállnak a zsidóság  
mellett...Vannak viszont börtönbe küldendő hajléktalanok,  
mélyszegénységben hagyott romák, 13%-os munkanélküliség, az élet  
megannyi területén diszkriminált testi és szellemi fogyatékosok,  
figyelmen kívül hagyott LMBTQ-jogok stb. Kíváncsi vagyok, a New York  
Times mikor fog interjút készítettni a magyarországi romákkal és  
hajléktalanokkal.</p> <p style="text-align:justify">Hagyjatok békén!</p> <p style="text-align:justify"><img src="http://www.akibic.hu/images/2014/02/11/14155.jpg" alt="Langer Ármin (Fotó: Gregor Zielke)" height="309" width="533"></p>
<div><i>Langer Ármin (Fotó: Gregor Zielke)</i></div> <p style="text-align:justify"><u>16
 éves koromban apám elvitt egy  holokauszt-megemlékezésre Kaposvárra, 
ahonnan a szüleim származnak.  Aznap tudtam meg, hogy zsidó vagyok. Ez 
semmit sem jelentettet számomra a  holokauszton és az antiszemitizmustól
 való félelmen kívül, <b>amíg  Budapestre nem költöztem: ott a judaizmus 
pozitív oldalának a  felfedezésével ráltaláltam az egyensúlyra.</b></u> Tipikus 
kelet-európai  történet, szerencsére egyre több és több fiatal jár úgy, 
mint én.  Magyarországon a Bálint Ház és köre vagy a színes progresszív 
 hitközségek jelentenek kiutat a negatív zsidóságból megannyi  
holokauszt-traumatizált korosztály számára. Nemzetközi szinten a Mózes  
Ház hálózatának pozitív identitást erősítő programjai rengeteg ifjút  
vonzanak, a Limmud évente százezreket tud rávenni, hogy együtt  
gondolkodjunk a zsidó hagyományról és a jövőről. Igen, van alternatíva a
  &bdquo;zsidóság egyenlő holokauszt és félelem&quot;-tézisre.</p> <p style="text-align:justify">&bdquo;<u><b>Ahol
 a zsidó nevelést mellőzik, a  zsidóság tartalma az antiszemitizmus 
érzékelésére korlátozódik. A  judaizmus így megszűnik civilizációnak 
lenni, komplexussá válik&quot;</b></u> &ndash; ezek  Mordechai Kaplan filozófus-rabbi 
szavai. Nekünk, világra nyitott  zsidóknak kötelességünk küzdeni e 
jelenség, a rettegés és a rettegtetés  ipara ellen, azzal, hogy kiállunk
 az elnyomottak mellett &ndash; hiszen mi is  voltunk rabszolgák &ndash; és 
bevezetjük zsidó és nem-zsidó társainkat abba a  több ezer éves 
csodálatos és rendkívül gazdag világba, amit zsidóságnak  hívnak.</p> <p style="text-align:justify">Langer Ármin</p></div>