<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: hirdessük alázattal az evangéliumot</h1>
<div>
<span><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-hirdessuk-alazattal-az-evangeliumot" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-hirdessuk-alazattal-az-evangeliumot</a><br>
</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p>Február 7-én, pénteken reggel a Szentatya a napi
evangéliumi szakaszból (Mk 6,14-29), Keresztelő Szent János
vértanúságából kiindulva fejtette ki gondolatait. Hangsúlyozta, hogy
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Krisztus valódi tanítványa az alázatosság útját követi,</b></u> anélkül, hogy
hatalmába kerítené a próféciát.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit9/sztmartahaz2.png" style="margin:13px auto;display:block" height="266" width="400"><u><b>Heródes
megöleti Jánost, hogy kedvezzen szeretőjének, Heródiásnak és Heródiás
lánya szeszélyének.</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>János rövid ideig élt, csak rövid idő állt
rendelkezésére, hogy hirdesse Isten Szavát. Az az ember volt ő, akit
Isten küldött el, hogy előkészítse Fia útját</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">. </span></p><p><u><b>János rosszul fejezi be
életét: Heródes udvarában, egy nagy lakomán.</b></u> <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ahol udvar van, ott minden
lehetséges: korrupció, bűnök, bűntények. Az udvarok kedveznek ezeknek a
dolgoknak </b></u>– fogalmazott homíliájában a pápa. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mit tett János?
Mindenekelőtt hirdette az Urat. Hirdette, hogy közel van már az
Üdvözítő, az Úr, közel van Isten országa. És mindezt erővel tette. És
keresztelt. Mindenkit megtérésre buzdított. </b></u>Erős ember volt, és hirdette
Jézus Krisztust.</p><p>Az első, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ami naggyá tette Jánost, hogy hirdette
Jézus Krisztust. </b></u>Egy másik, hogy nem kerítette hatalmába Jézus erkölcsi
tekintélyét. <u><b>Lehetősége adódott volna, hogy azt mondja: <i>„Én vagyok a Messiás</i>”,
mert nagy erkölcsi tekintéllyel rendelkezett, és az emberek mind hozzá
mentek.</b></u> Az evangéliumban azt olvassuk, hogy János mindenkit a megtérésre
szólított fel. <u><b>A farizeusok, az írástudók látták János erejét, és igaz
embernek tartották. Megkérdezték tőle, hogy ő-e a Messiás?</b></u></p><p><u><b>A
kísértésnek, a hiúságnak abban a pillanatában szent arcot vághatott
volna, és hamis alázattal mondhatta volna: „Hát nem is tudom”.</b></u> Azonban <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
teljesen egyértelműen azt válaszolta:</b></u><i><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> „Én nem vagyok a Messiás. Aki utánam jön, nagyobb nálam.</b></u> Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam” </i>(vö.
Jn 1,20-27). Nem ragadta magához a hatalmat. Ez tehát a második dolog,
ami miatt <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az „igazság embere” volt. Ne lopd el a méltóságot!</b></u></p><p>A
harmadik dolog, amit János tett, hogy <u><b>követte Jézust. </b></u>Heródes is, aki
megölte, azt hitte Jézusról, hogy János. J<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ános követte Jézust, főleg a
lealacsonyodás útján. János megalázta, lealacsonyította magát, egészen a
végsőkig, a halálig. </b></u>Ő is szégyenletes halállal halt meg: Jézus – mint
egy bandita, mint egy rabló, mint egy haramia – a kereszten. Megalázó
halálok.</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jánosnak is meg volt a maga Olajfák-hegye, kínszenvedése a
börtönben, amikor azt hitte, hogy tévedett,</b></u> és tanítványait elküldte
Jézushoz, kérdezzék meg: <i>„<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mondd, valóban te vagy, vagy tévedtem és van valaki más?”</b></u></i><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
Ez a lélek sötétsége</b></u>, az a sötétség, amely megtisztít, mint Jézust az
Olajfák-hegyén. Jézus úgy válaszolt Jánosnak, mint ahogy az Atya
válaszolt Jézusnak, vigasztaló szavakkal.</p><p>A pápa ezután <u><b>Boldog
Kalkuttai Teréz anya lelki sötétségére emlékeztetett: az egész világ
dicsérte, Nobel-díjas volt. De tudta, hogy életének hosszú szakaszában
csak sötétség volt.</b></u></p><p>Jézus Krisztus hírnöke, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>János</b></u>, nem ragadta
magához a próféciát. Ő <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a tanítvány ikonja. Mi volt a forrása a tanítvány
magatartásának? Egy találkozás. </b></u>Az evangélium elbeszéli <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mária és
Erzsébet találkozását, amikor János örömmel ujjongott föl Erzsébet
méhében</b></u>. Unokatestvérek voltak; talán találkoztak néhányszor.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Az a
találkozás nagy örömmel töltötte el János szívét, és tanítvánnyá tette
őt. János az az ember, aki Jézus Krisztust hirdeti, nem teszi önmagát
Jézus Krisztus helyébe, és követi Jézus Krisztus útját.</b></u></p><p>Jót tesz
nekünk, <u><b>ha megvizsgáljuk saját tanítványságunkat: hirdetjük-e Jézus
Krisztust? Kihasználjuk-e vagy sem keresztény mivoltunkat, mintha az
kiváltság lenne? </b></u>János nem ragadta magához a prófétaságot. Harmadik:
<u><b>Jézus útján haladunk-e, amely a megaláztatás, az alázat, a szolgálat
érdekében vállalt lealacsonyodás? </b></u>És ha úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk
szilárdak ezen a ponton, akkor tegyük fel a kérdést: „Mikor találkoztam
Jézus Krisztussal, <u><b>mikor volt az a találkozás, amely eltöltött örömmel?”</b></u>
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Térjünk vissza a találkozáshoz, a találkozás első Galileájához.
Mindnyájunknak volt benne részünk. Térjünk vissza oda! Ismét találkozni
az Úrral, és előrehaladni ezen a szép úton, amelyen Jézusnak növekednie
kell, nekünk pedig kisebbé kell válnunk”</b></u> – mondta homíliájában Ferenc
pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>