<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Kegyelem, ha az Egyházban, Isten népe körében halunk meg</h1>
<div>
<div>
<div>
<p><u><b>A Szentatya február 6-án, csütörtökön reggel a
Szent Márta-házban bemutatott szentmisén arra szólította fel a híveket,
hogy három kegyelmet kérjenek Istentől. </b></u>Ezek a következők: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az
Egyházban haljunk meg, reménységben haljunk meg, és hagyjunk örökségbe
keresztény tanúságtételt.</b></u></span></p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/narcisz/popered.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/narcisz/popered.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="293" width="440"></a>Homíliájában
a pápa <u><b>a napi első olvasmányt kommentálta</b></u>, amely<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Dávid haláláról</b></u></span> szól
(1Kir 2,1–4.10–12). A király életét népe szolgálatában töltötte el. A
Szentatya három dolgot hangsúlyozott: az első, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Dávid népe körében
halt meg. A végsőkig megélte Isten népéhez való tartozását. Bűnöket
követett el, saját magát „bűnösnek nevezte”, de soha nem hagyta el Isten
népét.</b></u></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Bűnös igen, áruló nem! </b></u></span>– foglalta össze a lényeget Ferenc
pápa. Kegyelem, ha a végsőkig Isten népével vagyunk. Kegyelem, ha az
Egyházban, Isten népe körében halunk meg. Ez az első, amit szeretnék
hangsúlyozni – mondta homíliájában a pápa. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kérjük mi is a kegyelmet,
hogy otthon, az Egyházban haljunk meg.</b></u></span></p><p>Ez kegyelem, amelyet nem
lehet megvásárolni.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Isten ajándéka, amelyet kérnünk kell: Uram, add meg
nekem ezt az ajándékot, hogy otthon, az Egyházban haljak meg! Bűnösök
vagyunk mindnyájan, de nem vagyunk árulók!</b></u></span> Nem vagyunk korruptak! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az
Egyház anya, aki így is szeret minket, akkor is, amikor piszkosak
vagyunk, de az Egyház megtisztít: ő anyánkként szeret minket.</b></u></span></p><p>A
pápa második megfontolása: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Dávid nyugodtan, békében hal meg, annak a
bizonyosságában, hogy a túlvilágra megy, atyáihoz</b></u></span>. Ez egy másik
kegyelem: annak a kegyelme, hogy reményben halunk meg, annak tudatában,
hogy a másik oldalon várnak bennünket.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A másik oldalon folytatódik az
otthon, a család, nem leszünk egyedül. És ez egy olyan kegyelem, amelyet
kérnünk kell,</b></u></span> mert tudjuk, hogy <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>az élet utolsó pillanatai küzdelmesek,
és a gonosz lelke meg akarja kaparintani zsákmányát.</b></u></span></p><p>A Gyermek
Jézusról nevezett Szent Teréz gyakran mondta élete vége felé, hogy
lelkében harc dúlt, és amikor a jövőre gondolt, arra, ami a halál után
várta a mennyekben, hallott egy hangot, ami ezt mondta: „De hát ne
legyél ostoba, a sötétség vár rád. Csak a sötétség, semmi más nem vár
rád!”</p><p><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Az ördög, a sátán</b></u></span> hangja volt, aki <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>nem akarta, hogy Kis
Szent Teréz Istenre bízza magát.</b></u></span> Reményben halni meg, Istenre bízva
magunkat: kérjük ezt a kegyelmet!<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Már most bízzuk magunkat Istenre az
élet kis ügyeiben és nagy problémák esetében is: mindig bízzuk magunkat
Istenre! Ha ez szokásunkká válik, növekedik a reményünk.</b></u></span> Meghalni
otthon, reményben halni meg.</p><p>Ferenc pápa végül Dávid örökségére
mutatott rá. Olyan sok botrány van az örökségek körül – emlékeztetett
rá. Botrányok, amelyek megosztják a családokat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Dávid ezzel szemben
negyven évi kormányzást és szilárd, erős népet hagy maga után. Egy népi
mondás azt tartja, hogy minden embernek hagynia kell maga után egy
gyermeket, ültetnie kell egy fát és írnia kell egy könyvet.</b></u></span></p><p>Tegyük
fel a kérdést: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Milyen örökséget hagyok azoknak, akik utánam jönnek?
Egy élet örökségét? Tettem annyi jót, hogy az emberek apaként, anyaként
szeretnek engem? Ültettem-e fát? Adtam életet, bölcsességet? Írtam egy
könyvet?</b></u></span> Dávid ezt hagyja fiának örökségbe<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>: „Légy erős és légy férfi.
Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain,
tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit.”</b></u></span></p><p>Ez
az örökség: keresztény tanúságtételünk, amelyet örökségbe hagyunk
másoknak. Néhányan közülünk nagy örökséget hagynak: gondoljunk a
szentekre, akik az evangéliumot olyan nagy erővel élték meg, hogy egy
életutat és életmódot hagynak számunkra örökségbe.</p><p>„Íme, a három
dolog, ami megérinti szívemet a Dávid haláláról szóló rész olvasásakor:
kérjük a kegyelmet, hogy otthon haljunk meg, az egyházban haljunk meg;<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
kérjük a kegyelmet, hogy reményben, reménnyel haljunk meg; és kérjük a
kegyelmet, hogy szép örökséget hagyjunk magunk után, olyan örökséget,
amely keresztény életünk tanúságtételéből áll.</b></u></span> Szent Dávid adja meg
mindannyiunk számára ezt a három kegyelmet!” – fejezte be csütörtök
reggeli homíliáját a Szentatya.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>