<div dir="ltr"><h1>Napi sajtószemle</h1><span style="background-color:rgb(0,255,0)">Akit zavar a kiemelés, kérem, kattintson a linkre</span><br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/napi-sajtoszemle-2722" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/napi-sajtoszemle-2722</a><br>
<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p>A<b> Magyar Nemzetben</b> <i>(15.o.)</i> <u><b>Lóránt Károly <i>A világ urai</i>
</b></u>címmel ismerteti az Oxfam (szegénység ellen küzdő brit civil szervezet)
legújabb jelentését, amely szerint <u><b>a világ 85 leggazdagabb emberének
annyi vagyona van, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak.</b></u> Ráadásul <u><b>ezek a
különbségek nőnek.</b></u> A vizsgált huszonhat országban huszonnégyben a
leggazdagabb egy százalék tovább növelte részesedését a megtermelt
jövedelemből.<u><b> Az Egyesült Államokban például a jövedelemnövekedés
kilenctizede a leggazdagabb egy százalék kezébe került, míg a társadalom
alsó kilenctizede tovább szegényedett. </b></u>A cikkíró Máté evangéliumából
idéz: „Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs,
attól az is elvétetik, amije van” (13,12). Lóránt arra is kitér, hogy
<u><b>Ferenc pápa a következő kéréssel fordult a davosi világgazdasági fórum
résztvevőihez: biztosítsák, hogy „a vagyon szolgálja az emberiséget és
ne uralkodjék rajta.</b></u>” <font size="4"><u><b>Ám </b></u></font>a szerző megállapítja:<u><b> az európai vezetők
ugyanazt a politikát kívánják folytatni, amit már eddig is.</b></u> Wolfgang
Schauble német pénzügyminiszter például nem tudott mást ajánlani, mint
strukturális reformokat<u><b>, ami érthető nyelven megszorításokat, a jóléti
kiadások lefaragását jeleni, tehát az ellenkezőjét annak, ami sokak
szerint ahhoz kellene, hogy az EU kijusson végre a válságból</b></u>. Nem
véletlenül mondta Martin Wolf, a Financial Times újságírója, aki már
évtizedek óta részt vesz a fórumom hogy a „davosi konszenzus”
változatlanul rossz. <br><br><br>A <b>Népszavában </b><i>(6.o.)</i> <u><b>a koncentrációs tábort megjárt és túlélt Bernáth László <i>A valóság, amivel szembe kell nézni</i>
címmel úgy véli, hogy a politikusokon, közigazgatási vezetőkön, a
hadsereg irányítóin kívül az egyházaknak is szembe kellene nézniük a
magyarországi holokauszt idején játszott szerepükkel.</b></u> A cikkíró
elsősorban a katolikus egyházra gondol és <u><b>Prohászka Ottokár</b></u>ra. Bernáth
rámutat: <u><b>az egykori székesfehérvári püspök nemcsak leírta a nyilvánosság
számára, hogy „a zsidóság gennyes kelés a nemzet testén, amit ki kell
vágni”, hanem ebben a szellemben tanította a szemináriumban a
kispapokat.</b></u> „Akik éppen ezekben a háborús években kerültek ki a
parókiákra. <u><b>Akadt ugyan néhány főpap, aki berzenkedett a zsidóüldözések
miatt, de ez legfeljebb arra volt elég, hogy megkérdezzék: a nyájba
megtért, kikeresztelkedett zsidókat miért nem kezelik keresztényként?</b></u>
Ezzel szemben <u><b>olyan főpap is akadt, aki nyílt levelet írt német
egyháziakhoz, hogy miért nem állnak ki jobban Hitler intézkedései
mellett.</b></u> <br></p><p><u><b>Ahogy a Rákosi- és a Kádár-korszakban együttműködő, sőt besúgó
papokról, a püspöki karról készült egy nagyon tisztességes
dokumentumfilm, jó lenne, ha az úgynevezett vészkorszak viszonyait is,
írásban vagy filmben, maga az egyház megpróbálná tisztázni.” </b></u><br><br></p><p>Magyar Kurír</p></div>