<div dir="ltr"><div dir="ltr"><h1>Egy meggyilkolt fiú szüleinek<span> út</span><span>ja </span><span>a belső békéhez</span></h1>
<div>
<div>
<div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/egy-meggyilkolt-fiu-szuleinek-utja-belso-bekehez" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/egy-meggyilkolt-fiu-szuleinek-utja-belso-bekehez</a><br>
</p><p><span></span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>2008 egyik nyári estéjén egy gyászoló anya
megígérte meggyilkolt fiának: egész életét a békéért fogja áldozni. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Öt
és fél évvel később férjével együtt megkapták az Egyesült Királyság
egyik legfontosabb elismerését (</span></b></u><span>Member of the Most Excellent Order of
the British Empire)</span>.</p> </div>
</div>
</div>
<p>„Teljesen
váratlanul ért minket az egész, nem tudjuk, ki jelölt minket. Bárki
jelölheti, akit akar” – mondta Barry Mizen a Catholic Herald
újságírójának, miután nyilvánossá vált az idei kitüntetettek listája.</p><p>Barry
és Margaret Mizen egy nappal tizenhatodik születésnapja után veszítette
el fiát, Jimmyt, tragikus körülmények között. Lee Greenben éltek,
London dél-keleti részén, és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Jimmy a St. Thomas More katolikus
gimnáziumba járt Elthamben; a Burnt Ash Hill-i Our Lady of Lourdes
templomban ministrált.</b></u></p><p>A tizenhatodik születésnapja utáni napon
megvette élete első lottószelvényét, majd <u><b>bátyjával, Harryvel sorban
álltak a helyi pékségben, ahol <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a 19 éves Jake Fahri beléjük kötött</span></b></u><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
Jimmy ellenállt, mire a támadójuk dührohamot kapott, és hajigálni kezdte
a keze ügyébe eső tárgyakat. Köztük egy üvegtálat, amelynek egy darabja
Jimmy nyaki verőerét találta el. A támadó kisétált a boltból, miközben
Jimmy nyakából ömlött a vér</span>.</b></u></p><p>Harry elrohant megkeresni bátyjukat,
Tommyt. Pár perccel később együtt tértek vissza, és Tommy átölelve
vigasztalta haldokló öccsét, aki <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végül belehalt a vérveszteségbe.</b></u> Amikor
édesanyjuk odaért, és látta, mi történt gyermekével, eszméletét
vesztette.</p><p>Szinte természetfeletti, hogy néhány órával ezután a
tragédia után képes volt ilyen ígéretet tenni Jimmynek. Hányan tudnánk
akár csak gondolni is a jövőre pár órával egy rettenetes tragédia után?</p><p>„Hálásak
vagyunk Istennek – mondja Barry. – <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Aznap, amikor Jimmy meghalt,
Margaret nagyon erősen érezte, hogy Isten azt mondja neki: 'Margaret, ne
nyugtalankodj, Jimmy biztonságban van mellettem.</b></u>' A hitünkön múlik
minden. Ha nem hinnénk, nem lennénk képesek megtenni, amit megteszünk.
Sokszor emlegetjük: vajon <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>honnan jöttek azok a szavak? Csak Istentől
jöhettek.”</b></u></p><p>Nem volt semmi gond Jimmyvel – mesél tovább az édesapja
–, „őszinte, egyenes gyerek volt. Azt mondta, amit érzett. Jó
természete volt, szerette az életet, szeretett fütyörészni. Nagyon jól
megvoltam vele. Cipész vagyok, és Jimmy volt az én szombati inasom a
boltban. Vidáman mentünk mindig együtt munkába, s közben fütyülni
akartuk a 'The Sailor’s Horn Pipe'-ot, de mindig elnevettük magunkat.
Szeretek viccet mesélni, de mindig azt mondják otthon: 'Apa, ezt már
mondtad.' De Jimmy mindig újra meghallgatta a vicceimet, és újra
nevetett rajtuk.”Barry
ezután arról beszélt, hogyan élte túl a Jimmy halála utáni napokat.
<span>„Margarettel minden nap olvasunk Szentírást, minden nap elolvassuk a
Magnificatot. (...) </span>Minden nap ez jött elő, mintha Isten azt mondta
volna: 'Barry, ez neked szól. Neked szól.' És ez ment minden nap.”</p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Barry
visszaidézi, hogy a környékbeliek hoztak nekik ételt: „Elvégezték
helyettünk a házimunkákat, megcsináltak mindent, amit kellett. A teák:
soha még ennyiféle tea nem volt itthon! És nem csak a plébániai
közösség, hanem az egész környék.</b></u> A helyi étteremből vödörszám hozták a
curryt, a másik étteremből a hatalmas sajttortákat. És erre a szeretetre
mindannyian képesek vagyunk egymás iránt, ha engedjük, hogy egymás
iránti szeretetünk, emberségünk felragyogjon.”</p><p>A több száz
látogatóból Barry hármat emel ki <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a fia halála utáni napokból.</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Az egyik
egy korábbi plébánosunk volt, aki azóta elköltözött. Eljött, és csak ott
állt és sírt – és pont erre volt szükségem. Pont ezt akartam. Nem
kellettek kegyes szavak. </b></u>Csak ott állt és zokogott velem. Csodálatosan
megható volt.”</p><p>„Van<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> egy apáca</b></u>, aki az egyik kisebb gyerekünk
iskolájának igazgatója. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Átjött hozzánk. Sok gyerekünk van, és mások
időnként elítélnek minket emiatt, de ő mindig azt mondta: 'A villág jobb
hely lesz minden egyes Mizen gyerekkel.' </span>Aznap átjött, és azt kérdezte:
'Érzel egy parányi örömöt a szívedben?' És éreztem. Azt mondta: 'Az
Jimmy. Az Isten.' </b></u>”</p><p style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egy környékbeli mohamedán férfi is
meglátogatta a családot. „Aznap, amikor Jimmy meghalt, odajött a
házunkhoz. Kinyitottam az ajtót, és csak ott állt, és én is csak ott
álltam. Nem szóltunk egy szót sem, csak megöleltük egymást: két apa,
akik osztoznak egymás fájdalmában.”</b></u></p><p>A
kérdésre, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogyan birkózott meg <font size="4">Jimmy nyolc testvére </font>öccsük
elvesztésével,</b></u> Barry elmondta: „A most kapott elismerés nagymértékben
nekik szól, és annak a több ezer embernek, akik segítettek és segítenek
nekünk – de főleg a gyerekeinknek. A figyelem leginkább az apára és az
anyára irányul, de <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nekik meg kellett küzdeniük a testvérük elvesztésének
a rettenetével</b></u>. Hogy birkóznak meg ezzel? Látom rajtuk néha, hogy egész
éjjel nem aludtak... <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az egyikük szeme láttára ölték meg az öccsét, a
másik végignézte, ahogy elvérzik az öccse.</b></u> Igazából nem is tudom, hol
tartanak ebben egyénileg. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Azt hiszem, rendben vannak. Nagyon lelkesen
tevékenykednek az alapítványban.”</b></u></p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A Jimmy Mizen Alapítványt azért
alapította a Mizen család, hogy elősegítsék a helyi közösségekben a béke
terjesztését. </b></u><br></p><p><font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A családtagok börtönöket és iskolákat látogatnak meg, a
gyerekeknek a békét hirdetik Jimmy történetén keresztül.</b></u></font> „A látogatások
bátorítják és megváltoztatják a fiatalokat” – mondja Barry, Jimmy
édesapja.</p><p><font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az alapítvány működteti a Jó Remény Kávéházat is,
amelynek célja, hogy erősítse a közösségi szellemet a környéken</b></u></font>,
valamint munkalehetőséget biztosítson a fiataloknak. Jimmy egyik bátyja,
Billy, cukrászmester, szintén a kávézóban dolgozik, ő készíti a
szendvicseket és a forró csokoládét.</p><p>Barry a beszélgetés alatt
többször megemlítette, hogy – bár fontos, hogy szembesüljünk tetteink
következményeivel –<span style="background-color:rgb(255,255,0)">, </span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>pusztán megtorlással nem lehet véget vetni az
erőszaknak. „Nem hisszük, hogy az egyre keményebb büntetések el tudják
rettenteni a fiatalokat, hogy ne tegyék azt, amit tesznek.</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span>Hiszen
találkozunk velük a börtönben. Halljuk a történeteiket. A vállunkon
sírnak. Beszélgetünk fiatal fiúkkal, akik gyilkosságot követtek el.”</p><p>És
nem segít a Mizen családnak a fájdalom elviselésében, hogy Jimmy
gyilkosát elfogták és elítélték? „<u><b>Jimmy gyilkosa minimum 14 év
letöltendő büntetést kapott – mondja a fiú édesapja –, tehát leghamarabb
14 év múlva kérheti a feltételes szabadlábra helyezést. Nem szabadulhat
egykönnyen. Tanúsítania kell, hogy változás ment végbe a
viselkedésében. Kérdezhetjük, segít ez?</b></u> Azt gondolom, igen. Mások
lennénk most, ha ez nem történt volna meg? Ezt nem tudom.”</p><p>A
kérdésre, hogy az idő múlásával enyhül-e a fájdalom, Barry elmondta:
„Itt nem létezik olyan, hogy valami végleg elmúlik. Mindannyian átéltünk
egy traumát, amely megváltoztatott minket. Az élet minden területén
megváltoztatta a látásmódunkat. Ha van egy gyermeked, nem is emlékszel,
milyen volt nélküle. És ha elveszítesz egy gyermeket, akkor ismét minden
megváltozik. Újra és újra azon kapom magam – amikor olvasok valamit,
vagy látok, hallok valamit –, hogy hirtelen valósággal arcul csap. De
nem olyan erővel, mint korábban. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az első napokban a gyász valóságos
fizikai fájdalmat okozott, szorítást éreztem a gyomromban. Úgy éreztem,
mintha satuba szorították volna. Valós fizikai fájdalom volt. De amikor
az Üdvözlégyet imádkoztam, hirtelen enyhülést éreztem. Már jó ideje nem
érzek fizikai fájdalmat. Nyilvánvaló tehát a változás.”</b></u></p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mizen2_0.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mizen2.jpg" style="margin: 10px auto; display: block;" height="305" width="468"></a><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Jimmy
bennem van. Minden szóban, amelyet kimondok, minden gondolatomban,
minden cselekedetemben ott van. </b></u>A Jimmyvel történtek meghatároznak
minket és minden cselekedetünket. Olyan ez, mint egy régi seb
kapargatása? Nem hiszem.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Nekünk óriási dolog, hogy tudunk beszélni
Jimmyről. Nagyszerű fiú volt! igen, valami gyógyul itt
belül, de mindig része lesz az életemnek.</b></u>”</p><p>Barry szavai
elgondolkodtatják az embert, hogy egyáltalán<font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> mit is jelent a
megbocsájtás.</b></u></font> Lehet, hogy túl könnyedén használjuk sokszor ezt a szót?</p><p>„Sokan
azt hiszik, tudják, mit jelent ez a szó. Azt mondják a tévében: ’X
megbocsájt Y-nak. Ó, ez annyira szép. Akkor haza is mehetünk.’ És
mindenki boldog. (…) Nagyon jó kérdés, hogy valójában mi is a
megbocsájtás, és nem vagyok biztos benne, hogy én tudom a választ…
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Számomra a megbocsájtás nem azt jelenti, hogy azt mondom a másiknak: nem
számít, amit tettél. Amikor valaki fájdalmat okoz nekünk, az igenis
számít… Számomra a megbocsájtás az, hogy nem teszem ugyanazt Jimmy
gyilkosával, amit ő tett Jimmyvel.</b></u> Nem akarom azt tenni Jake-kel, amit ő
tett a fiammal. És ezért hálás vagyok Istennek. <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Nem akarok megtorlást.
Nem akarok bosszút.”</b></u></font></p><p>Barry végül szelíden annyit mond: „Hiszek
benne, hogy változás közeledik: megváltozik, ahogy élünk, megváltozik,
ahogy egymáshoz viszonyulunk. Mert <font><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ha békésebb, együttérző társadalomban
szeretnék élni, akkor nekem magamnak is békésebbnek és együttérzőnek
kell lennem. Ezen múlik az én békém is.”</b></u></font></p><p>Catholic Herald/Magyar Kurír<br>(bh–vn)</p></div></div>