<div dir="ltr"><h1></h1>
<div>
<div>
<div>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A keresztény <font size="4">szabadság</font> az <font size="4">„Isten Szavára való
nyitottságb</font>an” áll.</b></u> A Szent Márta Házban január 20-án reggel 7 órakor
bemutatott szentmisén a pápa rámutatott: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mindig készen kell állni az
evangélium újdonságának befogadására </b></u>és Isten meglepetéseire.</p> </div>
</div>
</div>
<p><i>„<u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten Szava eleven és átható. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.”</b></u></i><u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
(vö. Zsid 4,12)</b></u> A Szentatya ebből a gondolatból indult ki homíliájában.
Ahhoz, hogy valóban befogadjuk Isten Szavát, „nyitottsággal” kell
rendelkeznünk. Isten <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Szava eleven, tehát jön, és azt mond, amit akar:
nem azt, amit én várok, hogy mondjon vagy, amit remélek, hogy majd mond.
</b></u>Ilyen értelemben <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„szabad” Szóról van szó, amely meglepetés </b></u>i<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>s egyben</b></u>,
mert a mi Istenünk a meglepetések Istene.</p><p>Az evangélium újdonság. A
Kinyilatkoztatás újdonság. A mi Istenünk mindig új dolgokat tesz, és
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nyitottságot kér tőlünk az újdonságai iránt.</b></u> Az evangéliumban erre
vonatkozóan Jézus nagyon világosan fogalmaz:<u><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><i style="background-color:rgb(255,242,204)">„Az új bor új tömlőbe való.”</i><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
(Mk 2,18–22)</span></b></u> A bort Isten hozza, de az újdonságra való nyitottsággal
kell fogadni. Feltehetjük a kérdést: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Nyitott vagyok-e Isten Szavára,
vagy mindig azt teszem, amit úgy gondolok, hogy Isten Szava? </b></u><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Vagy
esetleg Isten Szavát átszűröm egy lepárló berendezésen, és a végén egy
másik dolog lesz ahhoz képest, amit Isten akart volna?</b></u></p><p>Ha ezt teszem, úgy járok, ahogy az evangéliumban olvastuk:<i>
<u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az
új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz.” </b></u></i><u style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>(Mk
2,18–22)</b></u> A Szentatya rámutatott <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az Isten Szavához való alkalmazkodá</b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>s</b></u>ra,
amely szükséges ahhoz, hogy azt be tudjuk fogadni, és ez <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egy teljesen
aszkétikus magatartás.</b></u></p><p>Amikor az áramforrásból van szükségem
villamos-energiára, és ha a műszerem nem működik, akkor keresek egy
adaptert. Nekünk <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mindig igyekeznünk kell alkalmazkodni Isten Szavának
újdonságához</b></u> is, nyitottnak kell lennünk az újdonságra. <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Saul,</b></u> Isten
kiválasztottja, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Isten felkentje <u><b>elfelejtette, hogy Isten meglepetés és
újdonság.</b></u> Elfelejtette, bezárkózott gondolataiba, saját gondolkodás
rendszerébe, és így <u><b>emberi módon kezdett gondolkodni.</b></u></span></p><p>A pápa az
első olvasmányról (1Sám 15,16–23) is elmélkedett. Utalt rá, hogy Saul
idejében, amikor valaki megnyert egy csatát, elvitte a zsákmányt, és egy
részéből áldozatot mutatott be. <i>„A szép állatok az Úré lesznek”</i>
– gondolkodott Saul. De saját gondolataival, szívével, a megszokásokba
rögzülve érvelt, míg Istenünk nem a megszokások Istene, hanem a
meglepetéseké. <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Saul nem engedelmeskedett Isten Szavának, nem volt rá
nyitott. </b></u><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Sámuel szemére veti ezt,</span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">érezteti vele,</span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)">hogy nem
engedelmeskedett,</span></b></u> hogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem szolgájaként, hanem úrként viselkedett. Isten
Szava fölé kerekedett.</b></u> Az Isten Szava elleni lázadás vagy az
engedelmeskedés megtagadása, a varázslás bűnével ér fel – utalt az első
olvasmányra a pápa.<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A makacsság, a nyitottság arra, amit mi akarunk </b></u>és
nem arra, amit Isten akar, <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bálványimádás bűne</b></u>. Ez elgondolkodtat
bennünket arról, hogy mi a keresztény szabadság és engedelmesség<b><u> </u></b>– hívta
fel a figyelmet Ferenc pápa.</p><p>A keresztény szabadság és
engedelmesség nyitottságot jelent Isten Szavára, és azt, hogy
rendelkezzünk azzal a bátorsággal, hogy új tömlőkké váljunk az új bor
számára, ami folyamatosan érkezik. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Legyen mindig bátorságunk a
megkülönböztetésre: a megkülönböztetésre és nem a relativizálásra</b></u> –
erősítette meg a Szentatya. Mindig különböztessük meg, mit tesz, mit
akar és hová visz a Lélek a szívünkben. És engedelmeskedjünk.
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Megkülönböztetés és engedelmesség</b></u> – hangsúlyozta a pápa.</p><p><u><b>Kérjük ma
a kegyelmet, hogy nyitottak legyünk Isten Szavára</b></u>, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amely eleven és
átható, amely ítél a szív gondolatairól </b></u>és érzületéről – zárta Ferenc
pápa hétfő reggeli homíliáját a Szent Márta Házban.</p></div>