<div dir="ltr"><div><div><div>
<div>
<div>
<div>
<p>Május 11-én tartja a katolikus egyház a Hivatások
Világnapját, melynek ebben az évben a témája így hangzik: <font size="4"><u><b>"A hivatások
az igazság tanúbizonysága"</b></u></font>. Az imanapra írt pápai üzenetet január
15-ei dátummal tették közzé.</p> </div>
</div>
</div>
<p>Az
evangélium elbeszéli, hogy „Jézus bejárt minden várost és falut… ahogy
végignézett az embereken megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak,
mint a pásztor nélküli juhok, elcsigázottak és kimerültek.” Akkor Jézus
ezt mondta tanítványainak: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába</b></u>” (Mt 9,35-38).
Ezek a szavak meglepnek bennünket, mert tudjuk, hogy előbb szántani,<span>
vetni és művelni kell ahhoz, hogy amikor eljön az idő bőséges legyen az
aratás</span>. Ki dolgozott, hogy ez legyen az eredmény? Isten – ez lehet a
válasz egyedül. Világos az is, hogy a búzaföld, amiről Jézus beszél, az
mi vagyunk, az emberiség. Az pedig, hogy az aratnivaló sok Isten
kegyelmének köszönhető, annak, hogy benne maradtunk (vö Jn 15,5). <u><b>Jézus
azért kér imát az egyház számára, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">többen legyenek azok, akik
országa szolgálatában állnak</span>.</b></u> Pál apostol, aki egy volt Isten
munkatársai között, erre emlékezteti a korintusi keresztényeket: „Ti
Isten szántóföldje vagytok (1Kor 3,9). Szívünkben ezért tehát először
álmélkodunk azon, hogy Isten milyen bőséges termést tud adni, aztán
hálásak vagyunk azért, hogy szeretetével mindig megelőz minket, végül
imádjuk az általa végzett művet, amelyhez a mi szabad hozzájárulásunkat
kéri, hogy Vele és Érte cselekedjünk.<br><br>Mily sokszor imádkozunk a
zsoltáros szavaival: <u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Ő alkotott minket az övéi vagyunk.</span> </b></u>Az Ő népe
vagyunk és nyáj a „ legelőjén (Zsolt 100,3).<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Igen, mi Isten tulajdona
vagyunk, de nem úgy, mint a szolgák</b></u><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>, hanem</b></u> egy rendkívül erős köteléken
keresztül, mert „az Úr irgalma örökké tart” (Zsolt 136). Minden tőle
ered, minden az ő ajándéka: a világ, az élet, a halál, a jelen és a
jövő. Ám az apostol biztosít arról, hogy <u><b>„ti Krisztuséi vagytok,
Krisztus pedig Istené (1 Kor 3,23)</b></u>. Ez a magyarázata az Istenhez való
tartozásnak: <u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">egyedülálló és személyes kapcsolaton keresztül Jézussal,
melyet a keresztségben kaptunk</span></b></u> az új életben való újjászületés kezdetén.
Krisztus tehát állandóan kéri szavával, hogy bízzunk benne és <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szeressük
Őt „teljes szívből, teljes elméből és minden erőből</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span>(Mk 12,33).<br><br>Ezért
tehát<u><b> </b></u>minden hivatás, mégha az utak annyira különböznek is, megkívánja
mindig, hogy <u><b>lépjünk ki önmagunkból és központosítsuk saját életünket
Krisztusra </b></u>és Evangéliumára. A házaséletben, a megszentelt élet
formáiban, a papi életben <u><b>felül kell írni a gondolkodásnak és
cselekvésnek azokat a formáit, amelyek nem egyeznek meg Isten
akaratával.</b></u> Nem kell félnünk, Isten szeretettel és gondosan figyeli,
hogy életünk különböző szakaszaiban milyen művet adunk ki a kezünkből.
<u><b>Isten soha nem hagy el bennünket. Szívén viseli reánk vonatkozó tervének
megvalósulását</b></u>, ám <u><b>ehhez kéri a mi hozzájárulásunkat és
közreműködésünket.</b></u><br><br>Jézus ma is benne él és halad mindennapi
életünk valóságában, <u><b>mindenkihez közel megy,</b></u> kezdve az utolsókkal, <u><b>hogy
meggyógyítsa bajainkat és betegségeinket.</b></u> Most azokhoz fordulok, akik
készségesen meg akarják hallani Krisztus egyházban felcsendülő szavát,
hogy megértsék mi saját hivatásuk. Kérlek benneteket,<u><b> halljátok meg és
kövessétek Jézust, engedjétek, hogy bensőtökben átalakítson benneteket
szavaival,</b></u> amik úgy szólnak, hogy „lélek vagyok és élet” (Jn 6,62).
Jézus Anyja, Mária nekünk is ezt ismétli: „Tegyétek, amit mond” (Jn
2,5).<u><b> Bizalommal vegyetek részt a közösségi életben.</b></u> A hivatás a
kölcsönös szeretet szépen megművelt földjének gyümölcse, mely az igazi
egyházi élet területén <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egymás kölcsönös szolgálatává</b></u> lesz. Egyetlen
hivatás sem fakad önmagának és él önmagáért. A hivatás Isten szívéből
forrásozik, a hűséges nép jó termőföldjében hajt ki, a testvéri szeretet
megtapasztalásában. Nem véletlenül mondta Jézus: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Arról ismerje meg
mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás
iránt (Jn 13,35).</b></u><br><br>A keresztény élet magas szinten történő
megélése nem egyszer azt jelenti, hogy <u><b>az árral szemben kell haladnotok,
hogy akadályokkal találkoztok, kívül és belül. </b></u>A nehézségek olykor
elriaszthatnak bennünket, látszólag kényelmesebb utak választására
hajlíthatnak. De <u><b>a meghívottak igazi öröme abban áll, hogy hiszik és
megtapasztalják, hogy az Úr hűséges, vele együtt haladhatunk,
tanítványai és tanúságtevői lehetünk</b></u> Isten szeretetének,<u><b> kinyithatjuk
szívünket nagy eszmények és nagy dolgok előtt.</b></u> „Minket, keresztényeket
az Úr nem kicsi dolgocskákra választott ki…<u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Nagy eszményekért vessétek
latba az élet játszmáját</span>. </b></u>(Bérmálkozók miséjének homíliája, 2013.
április 28).<br><br>A püspököktől, papoktól, szerzetesektől,
közösségektől és keresztény családoktól azt kérem, hogy ebbe az irányba
fordítsák a hivatás pasztorációt, kísérjétek el a fiatalokat a szentség
útvonalain. Mivel ezek személyes jellegűek igényt tartanak az
életszentség igazi és sajátságos pedagógiájára, mely képes arra, hogy
alkalmazkodjon az egyes személyek ritmusához. Ennek magában kell
foglalnia a személyes és csoport segítség hagyományos formáinak
mindenkihez intézett javaslatait az egyház által elismert társulatok és
mozgalmak újabb formáival együtt. (II. János Pál, Nuovo millenio
ineunte, 30).<br><br><u><b>Készítsük tehát elő a szívünket, hogy jó termőföld
legyen az Ige meghallgatására, befogadására és megélésére és így
gyümölcsöt teremjen.</b></u> <u><b>Minél jobban egyesülünk Jézussal az imában, a
Szentírásban, az Eukarisztiában, az egyházban ünnepelt és megélt
szentségekben, a testvériségben,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> annál jobban növekedik bennünk az öröm</span></b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">,</span>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)">hogy Istennel együttműködünk</span> <u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">az irgalom, az igazság, az igazságosság és
a béke Országának szolgálatában</span>.</b></u> Az aratás sok lesz, a kegyelem
mértékében, amelyet engedelmesen képesek voltunk magunkba befogadni.
Ferenc pápa a Hivatások Világnapjára írt üzenetét apostoli áldásával
zárta le.<br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div></div></div></div>