<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Mindannyian tanítványok és misszionáriusok vagyunk</h1>Január 15-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa
mintegy 35 ezer hívő számára tartotta meg az audienciát a Szent Péter
téren. Kedves Testvérek! Jó napot kívánok! – kezdte beszédét a pápa,
majd így folytatta: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a múlt szerdán rövid ciklust kezdtünk el a
szentségekről, kezdve a keresztség szentségétől.</b></u><div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ma
is a keresztségről </b></u>szeretnék még szólni, hangsúlyozva ennek a
szentségnek egy nagyon fontos gyümölcsét: a keresztség révén tagjai
leszünk Krisztus Testének és Isten népének. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Aquinói Szent Tamás azt
állítja, hogy aki megkapja a keresztség szentségét, beépül Krisztus
testébe, testének tagjai közé és társul a hívek közösségéhez,</b></u> vagyis
Isten népéhez. A II. Vatikáni Zsinat nyomán ma azt mondjuk, hogy a
keresztség révén Isten népének tagjává válunk, amely a történelemben
zarándokoló nép. <br><br>Valóban, mint ahogy az élet nemzedékről
nemzedékre öröklődik, így nemzedékről nemzedékre, a keresztségben kapott
újjászületés révén átadjuk a kegyelmet. Isten népe ezzel a kegyelemmel
halad előre az időben, folyóként öntözi a földet és terjeszti a világban
Isten áldását. A pápa rögtönzött szavakkal hozzátette: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amióta Jézus
elküldte tanítványait, hogy menjenek és kereszteljék meg a népeket,
azóta egészen a mai napig folytatódik a hit átadásának láncolata a
keresztség révén. </b></u><br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mindannyian
egy-egy láncszemek vagyunk; mindig egy lépést teszünk előre, mint ahogy
a folyó vize öntözi a földet.</b></u> Ilyen Isten kegyelme, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ilyen a mi hitünk,
amit át kell adnunk gyermekeinknek, a kicsinyeknek, hogy amikor
felnőttek lesznek, ők is tovább adhassák gyermekeiknek.</b></u> Ilyen a
keresztség. Miért? Mert a keresztség révén belépünk Isten népének tagjai
közé, akik továbbadják a hitet. Ez nagyon fontos. Isten népe, amely
halad előre és átadja a hitet. <br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A keresztség erejében
misszionárius tanítványokká válunk</b></u>, akik arra kaptak meghívást, hogy
elvigyék az evangéliumot a világ minden részébe (vö. Evangelii gaudium,
120. pont). „Minden megkeresztelt, bármi legyen is az egyházban
betöltött funkciója és hitbeli képzésének foka, az evangelizálás aktív
alanya”. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Minden megkeresztelt feladata, mindenkié, Isten egész népéé,
hogy új főszerepet vállaljon az új evangelizációban</b></u> – idézett Ferenc
pápa <i>Evangelii gaudium</i> kezdetű apostoli buzdításából. Isten
népe tanítvány, mert megkapja a hitet és misszionárius, mert átadja a
hitet. Ezt teszi velünk a keresztség szentsége: általa kapjuk meg a
kegyelmet. <br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A hit azt jelenti, hogy továbbadjuk a hitet.</b></u> Az
egyházban mindnyájan tanítványok vagyunk, mindig, egész életünkben; és
mindannyian misszionáriusok vagyunk, mindenki azon a helyen, amelyet az
Úr jelölt ki számára. Mindnyájan: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a legkisebb is misszionárius és az,
aki a legnagyobbnak látszik, tanítvány. </b></u><br><br>De v<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>alaki azt mondhatná:
de atyám, a püspökök nem tanítványok, a püspökök tudnak mindent; a pápa
tud mindent, nem tanítvány –</b></u> mondta Ferenc pápa, majd így válaszolt: a
püspökök és a pápa is tanítvány, mert<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> ha nem tanítványok, akkor nem
tesznek jót,</b></u> nem válhatnak misszionáriussá, nem tudják tovább adni a
hitet. Megértettétek ezt? Ez fontos! Mindnyájan tanítványok és
misszionáriusok vagyunk!<br><br>Megbonthatatlan kapcsolat áll fenn a
keresztény hivatás misztikus és misszionárius dimenziója között.
Mindkettő a keresztségben gyökerezik.<br><br>„Amikor részesülünk a
hitben és a keresztségben, mi, keresztények befogadjuk a Szentlélek
működését, aki arra vezet el bennünket, hogy megvalljuk Jézus Krisztust,
mint Isten Fiát és Istent ’Abbá’, Atya névvel szólítsuk. Mi,
megkeresztelt férfiak és nők, mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy
megéljük és átadjuk a Szentháromsággal való szeretetközösséget, mivel az
evangelizáció felhívás arra, hogy részt vegyünk a szentháromságos
szeretetközösségben” (Aparecida-i Záródokumentum, 157. pont). <br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Senki
sem üdvözül egyedül. Ez fontos. Senki nem üdvözül egyedül.</b></u> A hívek
közössége vagyunk, Isten népe vagyunk. Ebben a közösségben
megtapasztaljuk annak a szépségét, hogy osztozunk egy olyan szeretetben,
amely megelőz bennünket. Ezzel egyidejűleg ez a szeretet azt kéri
tőlünk, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> legyünk a kegyelem „csatornái” egymás számára </b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>korlátaink és
bűneink</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ellenére</b></u>. A közösségi dimenzió soha nem egy „keret”, egy
„körítés”, hanem a keresztény élet, tanúságtétel és evangelizáció
integráns része. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A keresztény hit az egyházban születik és él.</b></u> A
keresztségben a családok és a plébániák azt ünneplik, hogy egy új tag
társult Krisztushoz és testéhez, amely az egyház. <br><br>A pápa ezután
rámutatott arra, hogy mennyire fontos Isten népe számára a keresztség
szentsége. Példásnak nevezte <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a Japánban élő keresztény közösség
történeté</b></u>t. Jól figyeljetek ide! – mondta Ferenc pápa. Annak a
közösségnek <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a XVII. század elején kemény üldöztetésben volt részük.</b></u>
<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sokan szenvedtek vértanúságot, a papság tagjait száműzték, hívek ezreit
gyilkolták meg.</b></u> <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem maradt Japánban egyetlen pap sem: mindenkit elűztek.</b></u>
Ekkor<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a keresztény közösség kénytelen volt titokban gyakorolni
vallását, földalatti egyházzá vált, megőrizve hitét és az imát. Amikor
született egy gyermek, az apuka vagy az anyuka megkeresztelte, mert
mindnyájan keresztelhetünk.</b></u> <br><br>Amikor
körülbelül két és fél évszázad -<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> 250 év - után</b></u> a misszionáriusok
visszatértek Japánba, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a keresztények száma több ezer volt és az egyház
ismét virágzásnak indulhatott. A hívek a keresztségükből fakadó kegyelem
révén őrizhették meg hitüket. </b></u><br><br>Ez óriási! Isten népe átadja a
hitet, megkereszteli gyermekeit és halad előre. Bár csak titokban
tehették, mégis megőrizték az erős közösségi szellemet, mert a
keresztség Krisztusban egy testté tette őket: el voltak szigetelve és el
voltak rejtőzve, de<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> mindig Isten népének, az egyház testének tagjai
maradtak. </b></u>Olyan sokat tanulhatunk ebből a történetből! Köszönöm szépen! –
fejezte be katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti általános
kihallgatáson. <br><br>Vatikáni Rádió/CTV/RomeReports/Magyar Kurír</p></div>