<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Az országok nyíljanak meg a találkozás kultúrájának</h1>
<div>
<div>
<div>
<p><b><u>A pápa január 13-án, hétfőn délelőtt</u></b> a vatikáni
Apostoli Palota Királyi Termében fogadta a Szentszék mellé rendelt
<u><b>diplomatákat, 180 ország képviselőit,</b></u> közöttük Győriványi Gábort,
Magyarország szentszéki nagykövetét, valamint Tóth Tamás atyát, pápai
káplánt, a Pápai Magyar Intézet rektorát, a nagykövetség egyházügyi
tanácsosát.</p> </div>
</div>
</div>
<p>A
újévi jókívánságok átadása most is alkalom volt arra, hogy a pápa
áttekintse az elmúlt év legfontosabb eseményeit, különös tekintettel
azokra a térségekre, amelyeket még ma is konfliktusok, háborúk,
feszültségek sújtanak. Beszédét a pozitív szentszéki hírekkel kezdte: <br><br>„A
most véget ért év különösen sűrű volt nem csak az egyház életében,
hanem azokat a kapcsolatokat illetően is, amelyeket a Szentszék fenntart
az államokkal és a nemzetközi szervezetekkel” – mondta a pápa, majd
kiemelte: „Emlékeztetek elsősorban a diplomáciai kapcsolatok
létrehozására Dél-Szudánnal, valamint alap- vagy külön megállapodások
aláírására a Zöld-foki szigetekkel, Magyarországgal és Csáddal, és a
2012-ben Egyenlítői Guineával aláírt megállapodás ratifikálására”. <br><br>A
Szentszék jelenléte regionális szinten is növekedett mind
Közép-Amerikában, ahol megfigyelővé vált a Közép-Amerikai Integrációs
Rendszer mellett, valamint Afrikában, ahol az első állandó megfigyelő
lett a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségénél. <br><br><u><b>A pápa
utalt béke világnapi üzenetére,</b></u> amelyet <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a testvériség</b></u>nek szentelt, mint <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
béke alapja és útja.</b></u> Ebben megjegyezte, hogy a testvériséget általában <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
családban kezdjük el megtanulni.</b></u> A családnak, hivatásánál fogva az
lenne a feladata, hogy elárassza a világot szeretetével. Erről szól a
betlehemi jászol is, amelyben látjuk, hogy<u><b> a szent család nincs egyedül,
nem szigetelődik el a világtól, hanem pásztorok és napkeleti bölcsek
veszik körül, vagyis egy nyitott közösség, amelyben van hely mindenki
számára: szegények és gazdagok, közeliek és távoliak számára egyaránt.
</b></u>Ezt fejezik ki szeretett elődöm, XVI. Benedek szavai is, aki
hangsúlyozta, hogy a „családi szókincs a béke szókincse”. (XLI. Béke
világnapi üzenet, 2007). <br><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sajnos,
sokszor azonban nem ez a helyzet, mert növekedik a szétszakadt családok
száma.</b></u> Nem pusztán azért, mert napjainkban egyre törékenyebb az
összetartozás érzése, hanem azért is, mert <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>számos családnak nehéz
körülmények között kell élniük, olyannyira, hogy még a létfenntartáshoz
szükséges eszközökkel sem rendelkeznek. </b></u>Ezért tehát szükségesek olyan
megfelelő politikák, amelyek támogatják, elősegítik és megszilárdítják a
családot! – hangsúlyozta Ferenc pápa.<br><br>Előfordul, hogy <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
időseket tehernek tekintik, míg a fiatalok nem látnak maguk előtt biztos
életperspektívákat. </b></u>Az idősek és a fiatalok ezzel szemben az emberiség
jövőjét jelentik.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Az idősek a tapasztalat bölcsességével rendelkeznek; a
fiatalok megnyitják számunkra a jövőt, megakadályozva, hogy önmagunkba
zárkózzunk</b></u> (Evangelii gaudium, 108.). Bölcs dolog, ha nem rekesztik ki
az időseket a társadalmi életből, hogy életben tartsák egy nép
emlékezetét. Hasonlóképpen <u><b>hasznos a fiatalokba befektetni megfelelő
kezdeményezésekkel, amelyek segítik őket, hogy munkát találjanak és
családot alapítsanak. Nem szabad kioltani lelkesedésüket!</b></u> – mondta a
pápa, majd így folytatta: „Élénken él emlékezetemben a Rio de
Janeiro-ban megrendezett XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozó tapasztalata.
Milyen sok elégedett fiatallal találkozhattam ott! Mennyi reménység és
várakozás volt szemükben és imáikban! Milyen életszomj és vágy, hogy
megnyíljanak mások felé! <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A bezártság és az elszigeteltség mindig
fullasztó és nyomasztó légkört teremtenek, amely előbb-utóbb elszomorít
és fojtogatóvá válik. </b></u>Ezzel szemben szükség van <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mindenki közös
elkötelezettségére, hogy előmozdítsuk a találkozás kultúráját.</b></u> Csak az
képes gyümölcsöt teremni, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a szeretetközösség szálait megteremteni,
örömöt sugározni és békét építeni, aki képes elindulni mások felé. <br></b></u><br>Ezt
erősítik meg – ha még lenne rá szükség – a pusztítás és a halál képei,
amelyeket az éppen véget ért év során láttunk. Mennyi fájdalom, mennyi
kétségbe esés <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bezárkózás miatt, amely lassanként az irigység, az
önzés, a versengés, a hatalom- és pénzvágy arcát ölti magára!</b></u> Olykor úgy
tűnik, mintha ezek a valóságok lennének uralkodásra hivatva. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Karácsony
</b></u>azonban bennünk, keresztényekben, azt a bizonyosságot idézi elő, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az
utolsó és végleges szó a béke fejedelméé, aki „ekevassá kovácsolja a
kardokat és a lándzsákat szőlőmetsző késsé”</b></u> (vö. Iz 2,4).<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az önzést</b></u>
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>önátadássá</b></u>,<b style="background-color:rgb(234,209,220)"><u> a bosszút </u></b><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megbocsátássá </b></u><u><b>alakítja át. </b></u><br>
<br>„Ezzel a
bizalommal kívánok a most kezdődő évre tekinteni” – folytatta Ferenc
pápa a szentszéki diplomáciai testülethez intézett beszédében. Nem
szűnök meg abban reménykedni, hogy végre befejeződik a konfliktus
<u><b>Szíriá</b></u>ban. A szeretett lakosság iránti gondoskodásom és az a vágy, hogy
megelőzzük az erőszak súlyosabbá válását, <u><b>szeptemberben</b></u> arra késztetett,
hogy<u><b> ima- és böjtnap</b></u>ot hirdessek meg. Rajtatok keresztül szívből
köszönetet mondok a hatóságoknak és a jóakaratú embereknek, akik
országaitokban csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. Megújult, közös
politikai akaratra van szükség ahhoz, hogy véget vessenek a
konfliktusnak. Ebben a távlatban azt kívánom, hogy<u><b> a Genf-2 konferencia,
amelyet január 22-re hívtak össze, a megbékélés olyannyira várt útjának
kezdetét jelentse.</b></u> Ugyanakkor elengedhetetlen a humanitárius jogok
teljes tiszteletben tartása. Nem lehet elfogadni, hogy védtelen civil
lakosságot, főleg gyermekeket sújtsanak. Bátorítok továbbá mindenkit,
hogy minden lehetséges módon mozdítsa elő és biztosítsa a lakosság nagy
részének szükséges és sürgető megsegítését, anélkül, hogy elfelejtenék
főleg Libanon és Jordánia dicséretre méltó erőfeszítéseit, amelyekkel
területükre befogadtak számos szíriai menekültet. <br>A
pápa a közel-keleti feszültségek közül utalt még<u><b> Libanon politikai
nehézségeire, valamint Egyiptomra és Irakra</b></u>, ahol szintén szükség van a
társadalmi egyetértésre és politikai stabilitásra. Megelégedését fejezte
ki, hogy jelentős előrehaladás történt Irán és az 5 plusz 1-es csoport
között a nukleáris kérdésben. <br><br>A nyitott problémák megoldásának
útja legyen mindig a párbeszéd diplomáciai útja. Ez a fő útvonal, mint
ahogy ezt már világosan kifejtette XV. Benedek pápa, amikor az európai
nemzetek felelőseit felszólította:<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a jog erkölcsi erejét állítsák
előtérbe a fegyverekkel szemben és vessenek véget az értelmetlen
öldöklésnek </b></u>(1917) – idézte elődjét a pápa, emlékeztetve rá, hogy 100
évvel ezelőtt tört ki az első világháború. <br><br>Pozitívnak nevezte,
hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>újrakezdődtek az izraeli-palesztin béketárgyalások</b></u>. A szemben álló
felek, a nemzetközi közösség támogatásával határozottan hozzanak bátor
döntéseket, hogy igazságos és tartós megoldást találjanak egy olyan
konfliktusra, amelynek vége egyre szükségesebb és sürgetőbb. <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Továbbra is
aggasztó a keresztények exodusa a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. </b></u>A
keresztények továbbra is részét kívánják alkotni azon országok
szociális, politikai és kulturális összességének, amelyet eddig is
építettek. Hozzá akarnak járulni a közjóhoz, mint a béke és a
kiengesztelődés elősegítői, maradéktalanul be akarnak illeszkedni
hazájuk társadalmába. <br><br>A pápa ezután az afrikai földrész egyéb
térségeit elemezte. A keresztények a többi országban is arra kaptak
meghívást, hogy tanúságot tegyenek Isten szeretetéről és
irgalmasságáról. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Soha nem szabad lemondani a jócselekedetekről, még
akkor sem<span style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span></b></u><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ha erre az intolerancia tetteivel, sőt üldöztetéssel
válaszolnak. </b></u><u><b>Nigéria</b></u> hatalmas területein tovább tart az erőszak és
ártatlan vér folyik. <u><b>A Közép-Afrikai Köztársaság, Mali és Dél-Szudán</b></u>
helyzetét említve Ferenc pápa leszögezte: az afrikai földrészen a
kiengesztelődés és a béke alapvető prioritások. <br><br>A Szentszék
továbbá élénk figyelemmel kíséri <u><b>az ázsiai események</b></u>et, ahol az egyház
osztozni kíván minden nép örömében és elvárásaiban. A Dél-Koreával
létesített diplomáciai kapcsolatok 50. évfordulója alkalmából a pápa a
félsziget kiengesztelődésének ajándékáért fohászkodott Istenhez, az
egész koreai nép javát kívánva. Ázsia nemes földrészén nagy hagyománya
van a különféle etnikai és vallási közösségek békés együttélésének.
Sajnos a bezárkózás aggasztó jelei tapasztalhatók, amelyek arra
irányulnak, hogy megfosszák jogaiktól a keresztényeket, kockáztatva a
békés polgári együttélést. <br><br><u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A békét megsebzi az emberi méltóság
tagadása, mindenekelőtt a megfelelő táplálkozás hiánya.</b></u> Nem maradhatunk
közömbösek mindazokkal szemben, akik éheznek, főleg ha gyermekekről van
szó. Naponta a világ számos részén <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagy mennyiségű élelmet pazarolnak
el.</b></u> A Szentatya ismét felemelte a szavát a „kiselejtezés kultúrája”
ellen. Gyakran az embereket is „kiselejtezik”, mintha szükségtelen
dolgok lennének. Rettenetet ébreszt már a gondolata is annak, hogy
<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vannak olyan gyermekek, akik soha nem látják meg a napvilágot, mert
abortusz áldozatai.</b></u> Másokat katonaként használnak ki, megerőszakolnak
vagy megölnek fegyveres konfliktusokban, vagy annak a szörnyű modern
rabszolgaságnak az áruivá válnak, amelyet az emberkereskedelem emberiség
elleni bűntette jelent. <br><br>A pápa szól még<u><b> Afrika szarvának és a
Nagy Tavak térségének drámai helyzeté</b></u>ről, a menekültek sokaságáról, akik
pusztán névtelen számmá váltak. Sokan lélekvesztő, gyakran tragikus
kimenetelű utazásokra vállalkoznak egy jobb jövő reményében
Latin-Amerikából az Egyesült Államok felé, de főleg Afrikából vagy a
Közel-Keletről Európa felé. Ferenc pápa itt felidézte személyes emlékét:
„Még élénken él emlékezetemben rövid látogatásom, amelyet júliusban<u><b>
Lampedusa szigeté</b></u>n tettem, hogy imádkozzak <u><b>a Földközi-tengerben
hajótörést szenvedettekért.</b></u> Sajnos <u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>általános közöny tapasztalható az
ehhez hasonló tragédiákkal szemben, amely drámai jele annak, hogy
elveszítjük a testvéreink iránti felelősség érzékét.</b></u> Kívánom az olasz
népnek, amelyre szeretettel tekintek közös gyökereink miatt is, hogy
újítsa meg dicséretre méltó elkötelezettségét a védtelenekkel való
szolidaritás terén. <br><br>A pápa utolsóként <u><b>a környezetvédelem témájá</b></u>t
érintette. A természet kizsákmányolása is sebet ejt a békén. Egy népi
mondásra emlékeztetett: <u><b>„Isten mindig megbocsát, mi néha megbocsátunk,
de a természet, a teremtett világ soha nem bocsátja meg, ha rosszul
bánnak vele”.</b></u> A természeti katasztrófákra utalva Ferenc pápa a<u><b>
Fülöp-szigetek</b></u>en és <u><b>Délkelet-Ázsia egyéb térségeit sújtott tájfun</b></u>
áldozatairól emlékezett meg. <br><br><br>Beszédének
utolsó részében VI. Pált idézte, aki Populorum progressio kezdetű
enciklikájában kifejtette: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A béke nem korlátozódik a háború hiányára.
Nap, mint nap kell építeni, az Isten által akart rendnek megfelelően,
amely az emberek közötti tökéletesebb igazságosságot kívánja meg. <br></b></u><br>Ennek
az új esztendőnek az elején a pápa megújította a Szentszék és különösen
az államtitkárság készségét, hogy együttműködjön a diplomaták által
képviselt országokkal, hogy elősegítse a testvériség kapcsolatait,
amelyek Isten szeretetét tükrözik vissza, valamint az egyetértés és a
béke alapját képezik. Ferenc pápa végül <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az Úr bőséges áldásáért
fohászkodott a diplomaták, családjuk, népeik számára.</b></u></p><p>A
hétfő délelőtti pápai kihallgatáson jelen volt Győriványi Gábor,
Magyarország szentszéki nagykövete, valamint a nagykövetség diplomáciai
szolgálatban álló munkatársai. Győriványi Gábor a Vatikáni Rádiónak
elmondta, hogy a pápa megköszönte a magyar hívek szeretetét. Ferenc
pápát köszöntötte Tóth Tamás atya, pápai káplán is, aki a Római Pápai
Magyar Intézet rektora, egyben Magyarország szentszéki nagykövetségének
egyházügyi tanácsosa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>