<div dir="ltr"><div>
<h1><font>Baritz Laura Sarolta domonkosrendi közgazdász szerzetes<br></font></h1><h1><font>Kritika a főáramú gondolkodásmódnak</font></h1><font><span></span></font>
<div>
<div><font><span style="min-height:20px;width:99px"></span></font></div>
</div>
</div><div><div>
<font><br></font>
</div>
<span><font>
</font>2014. január 13., hétfő 06:00 , forrás: <a href="http://mno.hu/magyar_nemzet/" target="_blank">Magyar Nemzet</a>, szerző: Szerdahelyi Csongor </span>
</div>
<div>
<p>Ferenc pápa népszerűsége minden várakozást felülmúl, de
természetesen olyanok is vannak, akiknek ez nem tetszik. Az egyik
amerikai konzervatív rádiós műsorvezető, Rush Limbaugh például
egyszerűen lemarxistázta a szentatyát. Az új egyházfő tavaly advent
elején megjelent, az Öröm evangéliuma című apostoli buzdításában sokat
foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek a mindennapi életet, a
pénzvilágot, a világgazdaság vérkeringését érintik.<font size="4"><u><b> A közgazdász Baritz
Sarolta Laura domonkos nővért – aki a Corvinus Egyetem doktorandusza és a
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola oktatója – megkértem,
elemezze Ferenc pápa társadalmi és gazdasági elképzeléseit.</b></u></font></p>
</div>
<p><b>Megvalósíthatónak tarja Ferenc pápa javaslatait? Nem utópisztikusak ezek? </b><br>–
<u><b>A pápa </b></u>teljesen hű az egyház társadalmi tanításához. Abban hoz újat,
hogy rendkívüli határozottságával rávilágít a lényegre. A gazdasági
életnek <u><b>szerinte az a problémája, hogy a jelenlegi főáramú
megközelítésben az ember nem alanya a gazdaságnak, hanem a tárgya, és ki
van szolgáltatva a különböző gazdasági mechanizmusoknak. </b><b>Rávilágít a
szereteten alapuló emberi kapcsolatok fontosságára.</b></u> Arra, hogy <font><u><b>a
legnagyobb probléma</b></u> ma a világban <u><b>az ember önzése.</b></u> </font>Ennek kimondása nagy
bátorságra és lényeglátásra vall.</p>
<p><b>– Manapság inkább tárgya az ember a pénzvilágnak, mint korábban? </b><br>– Most élesedett ki ez a jelenség. Az Evangelii gaudium, vagyis az Öröm evangéliuma gazdaságról szóló részében <a href="http://mno.hu/kulfold_archiv/varatlan-dontes-szuletett-a-vatikanban-1202355" target="_blank">Ferenc pápa</a>
bírálja azt a jelenséget, hogy<u><b> az ember eszköz csupán a gazdasági
erőtérben, aminek következménye a szegénység és a jövedelem egyenlőtlen
eloszlása</b></u>. Ezt a kettőt ragadja meg mint a mai világban uralkodó krízis
legfőbb tényezőit. Útmutatását visszavezethetjük<u><b> az egyház mindenkori
tanításá</b></u>ra, ami <u><b>az emberi méltóságról beszél</b></u>. Az egyház társadalmi
tanításának az egyik alappillére <u><b>az emberi méltóság, amit már XIII. Leó
pápa a Rerum novarum kezdetű enciklikában megfogalmazott</b></u>. Utána az
összes pápai megnyilatkozásban megmutatkozik ez az alappillér. Ha az
ember méltóságáról beszélünk, akkor <u><b>minden egyes ember méltóságá</b></u>ról kell
hogy szóljunk, és <u><b>a szegények méltóságáról is</b></u>. Amit Ferenc pápa még
nagyon élesen és határozottan megfogalmaz, hogy a szegénység legfőbb oka
<u><b>az egyenlőtlen jövedelemelosztás</b></u>. Ezt nemcsak az egyházi tanítás
mondja, hanem nagyon sok közgazdász is, akik kritikával illetik a
főáramú gondolkodásmódot, hiszen David Korten Tőkés társaságok
világuralma című könyvében már a 90-es években a 20–80-as társadalomról
beszél, arról, hogy<u><b> a világ leggazdagabb húsz százaléka birtokolja a
jövedelmek nyolcvan százalékát.</b></u> Ez az arány mostanra 10–90-re nőtt. A
pápa nagyon szépen megragadja a szegénység problémájában az egész
világgazdaság betegségét.</p>
<p><b>– Mekkora szerepe van a pápa gondolkodásában annak, hogy honnan érkezik? </b><br>–
Mindenképpen befolyásolják őt a dél-amerikai gazdasági és társadalmi
viszonyok, a jövedelem eloszlásában ott tapasztalható szélsőségek.
Nagyon <u><b>éleslátóan beszél a pápa </b><b>az úgynevezett trickle-down effect</b></u>ről, a
leszivárgási hatásról. <u><b>Ez az elképzelés, amely a harmincas években
bukkant fel, de aztán a hetvenes években Milton Friedman használta nagy
hangsúllyal, azt állítja, hogy a gazdagok többletjövedelme majd
leszivárog a szegény rétegek közé (és ott is jövedelemtöbbletet okoz).
Az egyházfő ezzel szemben arra mutat rá, hogy csodálatos módon a
többletjövedelem edénye tágul, tehát nem csurog ki belőle semmi</b></u>. A
statisztikai adatokból láthatjuk, hogy <u><b>az emberiség mintegy 50 százaléka
él ma a kétdolláros szegénységi létminimum alatt.</b></u></p>
<p><b>– Hogyan lehetne ezt orvosolni a pápa szerint? </b><br></p><blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex" class="gmail_quote">–
Amit <u><b>ellenszer</b></u>ül ajánl, az az egyház társadalmi tanításának az egyik
sarkalatos gondolata, <u><b>a javak egyetemes rendeltetésének az elve</b></u>.<u><b> A
magántulajdont az egyház mindig is elismerte, ahogy Aquinói Szent Tamás
is rámutat jogosságára.<font size="4"> A magántulajdonnak kettős rendeltetése van.</font> </b></u>
Egyrészt <u><b><font size="4">a saját és a család szükségleteinek kielégítése</font>,</b></u> másrészt pedig
<font size="4"><u><b>egy közösségi dimenzió</b></u>.</font> Az egyén többletjövedelme, ami valós
szükségleteinek kielégítése és <font size="4"><u><b>tisztes tartalékképzés után </b></u></font>marad,<font size="4"><u><b> a
közösség céljait illeti meg</b></u></font>.<u><b> A pápa</b></u> ezt radikálisan képviseli, és azt
mondja, hogy a<u><b> gazdagoknak kötelességük van a szegények felé</b></u>. <u><b>A
többletjövedelem kötelező módon a szegényeket illeti</b></u>. A többletjövedelem
újraelosztása persze sokféle módon történhet.</blockquote>
<p><b>– A XIX. század végéig kellett várni, hogy az egyház a
zászlajára tűzze hivatalosan is és mindenki számára ajánlottként <u>a
szociális tanítás</u>t. <u>Ferenc pápánál</u> pedig úgy érzi az ember, hogy ez már
nem is ajánlás, hanem <u>kötelező elvárás. </u></b><br>– Az egyház
társadalmi tanítása 1891-ben, XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű
enciklikájával indult azért, mert akkor már élesen megmutatkozott a
korabeli tőkés társadalom a gazdaság problémája. Marx és Engels már
megírták a Kommunista kiáltványt, rámutatva a kizsákmányolás égbekiáltó
igazságtalanságára, a tőkés–munkás és a tőke–munka ellentétére. Erre
reagált XIII. Leó pápa, és azóta mindig felemelik szavukat a pápák az
aktuális társadalmi problémákkal kapcsolatban. <font size="4"><u><b>Az egyház társadalmi
tanításának alapelvei: <span style="background-color:rgb(255,255,0)">az emberi méltóság, a közjó elve, a szolidaritás
és a szubszidiaritás elve</span></b></u></font>. Ez a vörös fonal megmutatkozik minden egyes
enciklikában, de különböző hangsúlyokkal attól függően, hogy milyen
időszerű kérdésre válaszoltak. Például XVI. Benedek a Caritas in
veritate enciklikában a 2008-as gazdasági világválságra reagált. Most
Ferenc pápa pedig a továbbgyűrűző válság idején rámutat, hogy hol kell
radikálisan orvosolni a föld problémáit.</p><p><b>Mi a különbség Marx és Ferenc pápa
gazdaságkritikája között?</b> <br></p><p><u><b>A marxizmus
gyűlöletet, osztályharcot hirdet. Ez tökéletes ellentéte az egyház
tanításának, ami a szereteten alapszik,</b></u> és ezt már XIII. Leó pápa is
megfogalmazta. XI. Pius pedig a <i>Quadragesimo annó</i>ban 1931-ben
leírja: <u><b>az egyház úgy akarja megszüntetni a tőkés-munkás ellentétet,
hogy azok szakmák szerint egy-egy hivatásrendben tömörüljenek, és a
szeretet alapján oldják meg a konfliktusokat, mert az ember képes erre,
hogy a szeretet alapján áll, és a szeretetet gyakorolja… </b></u>II. János Pál
és Ferenc pápa társadalomszemléletének talán <u><b>a legkedvesebb alappillére a
<font style="background-color:rgb(255,255,0)" size="4">szolidaritás</font>, ami <font style="background-color:rgb(255,255,0)" size="4">a szegények iránti különleges szeretetet jelenti.</font></b></u></p><p>Meg kell hallgatni <u><b>Ferenc pápa</b></u>
katekéziseit, beszédeit, írásait, buzdításait. Mindegyik a szeretetről,
a békéről, az egységről szól, és ő soha nem áll meg az embernél, hanem
mindig tovább mutat Istenre. <u><b>Amikor <span style="background-color:rgb(255,255,0)">szeretetről</span>, az <span style="background-color:rgb(255,255,0)">ember és az Isten
szereteté</span>ről, az etikáról és </b></u><b style="background-color:rgb(255,255,0)">az erkölcs</b><u><b>ről beszél, akkor is kimondja,
hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">ezek Istenhez vezetnek</span>.</b></u> Az a csodálatos, hogy az egyház tanítását
olyan módon tudja közvetíteni az embereknek, hogy azt nagyon sokan
megértik.</p><p>xxxx<br></p> A kérdésre, hogy mi a különbség Marx és Ferenc pápa
gazdaságkritikája között, Laura nővér kifejtette: „<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A marxizmus
gyűlöletet, osztályharcot hirdet. Ez tökéletes ellentéte <span style="background-color:rgb(255,255,0)">az egyház
tanításának</span></b></u>, ami <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a szereteten alapszik</b></u>, és ezt már XIII. Leó pápa is
megfogalmazta. XI. Pius pedig a <i>Quadragesimo annó</i>ban 1931-ben
leírja: az egyház úgy akarja megszüntetni a tőkés-munkás ellentétet,
hogy azok szakmák szerint egy-egy hivatásrendben tömörüljenek, és <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
szeretet alapján oldják meg a konfliktusokat, mert az ember képes erre,
hogy a szeretet alapján áll, és a szeretetet gyakorolja</b></u></font>… II. János Pál
és Ferenc pápa társadalomszemléletének talán a legkedvesebb alappillére a
szolidaritás, ami a szegények iránti különleges szeretetet jelenti.” A
domonkos rendi szerzetesnő figyelmeztet: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Meg kell hallgatni Ferenc pápa
katekéziseit, beszédeit, írásait, buzdításait. Mindegyik a szeretetről,
a békéről, az egységről szól, és ő soha nem áll meg az embernél, hanem
mindig tovább mutat Istenre.</b></u> Amikor szeretetről, az ember és az Isten
szeretetéről, az etikáról és az erkölcsről beszél, akkor is kimondja,
hogy ezek Istenhez vezetnek.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Az a csodálatos, hogy az egyház tanítását
olyan módon tudja közvetíteni az embereknek, hogy azt nagyon sokan
megértik.”</b></u></div>