<div dir="ltr"><u><b>Ragheed 1972-ben
született Moszulban</b></u>, 1993-ban szerzett<u><b> mérnök</b></u>i végzettséget. Három évvel
később Rómába ment<u><b> teológiá</b></u>t tanulni az Angelicumban, ahol végül
ökumenikus teológiára specializálódott. 2001 októberében szentelték
pappá Rómában.<u><b> Folyékonyan beszélt arabul, olaszul, franciául és
angolul.</b></u><p>Még Rómában szeminarista volt a szeptember 11-i terrortámadások idején, melynek
következményeként háborút indítottak szülőhazája ellen. <br></p><p><u><b>Az iraki
keresztények elleni erőszak 2006 januárjában felerősödött: több
templomot ért bombatámadás Moszulban és Bagdadban egyaránt.</b></u> A szunnita
és a síita milícia is támadni kezdte a keresztényeket az amerikai
invázió miatti megtorlásként; sőt, néhányan közülük egyenesen a pápát
hibáztatták a háborúért, holott II. János Pál mindent megtett, hogy
megakadályozza annak kitörését.</p><p><u><b>Ragheed szülővárosában a helyzet
kritikussá vált. 2006. augusztus 4-én, amikor Ragheed plébániájából 80
gyermek lett elsőáldozó, utcai harcok törtek ki a templom előtt, s a
gyerekek rettegve hallgatták a gépfegyverek és rakéták hangját.</b></u> A jó
pásztor bátorította őket. Mint Ragheed az Asia News hírügynökségnek
elmondta, „bár itt hozzá vannak szokva ehhez az emberek, és viszonylag
nyugodtak maradtak, nem voltak biztosak abban, hogy hazajutnak-e az
otthonaikba. <u><b>Tisztában voltam vele, mekkora öröm a 80 gyermeknek, hogy
elsőáldozók lehettek, ezért igyekeztem viccesen kezelni a helyzetet, és
azt mondtam nekik: 'Ne féljetek, ez csak tűzijáték. A város is velünk
ünnepel.' </b></u>Aztán mondtam nekik, hogy gyorsan és csendben hagyják el a
templomot.”</p><p><u><b>Az azt követő hónapban XVI. Benedek regensburgi
beszéde ürügyén támadtak meg keresztényeket, egy moszuli papot
lefejeztek. </b></u>Októberben Ragheed azt írta egy barátjának: <u><b>„A Ramadán
rettenetes volt itt Moszulban. Keresztény családok százai menekültek el a
városból,</b></u> az én családom és a nagybátyáim is. Körülbelül harminc embert
megfenyegettek, ők mindent hátrahagyva elmenekültek. Nem könnyű a
helyzet, de az Úr kegyelme erőt ad nekünk. Itt <u><b>minden nap szembe kell
néznünk a halállal.”</b></u></p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mosul3_0.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mosul3.jpg" style="margin:10px auto;display:block" height="415" width="300"></a>A
barátai később, visszaemlékezve erre az időszakra, megemlítették, hogy
egyre fáradtabb és elgyötörtebb lett. Amikor <u><b>a plébániáját érte támadás
2007 virágvasárnapján, azt írta: „Együttérzünk Krisztussal, aki úgy
vonult be Jeruzsálembe, hogy tudta: az emberek iránti szeretetének a
következménye a kereszt lesz. </b></u>Így aztán, miközben golyók csapódtak
folyamatosan a templom ablakainak, <u><b>fölajánlottuk szenvedéseinket
Krisztus iránti szeretetünk jeleként.”</b></u></p><p><u><b>Húsvétkor,
május 27-én bomba robbant a templomban,</b></u> két biztonsági őr sebesült meg.
Másnapi utolsó, az Asia Newsnak szóló tudósításában azt írta: „Az
összeomlás határán állunk... Irakban lesz-e egyáltalán hely a
keresztényeknek? <u><b>Senki sem támogat minket, semmilyen csoport nem harcol
az ügyünkért; elhagyatottak vagyunk. Irak megosztott,</b></u> soha nem lesz már
olyan, mint volt. Milyen jövő vár a mi egyházunkra?”</p><p><u><b>Egy héttel
később, 2007. június 3-án, mise után, Ragheed atya épp a templomtól
indult el három diakónussal, amikor fegyveresek közeledtek.</b></u> Az egyik
diakónus felesége szintén velük volt az autóban, őt külön állították a
férfiaktól. Az asszony később így emlékezett vissza arra a napra: <u><b>„Az
egyik gyilkos rákiáltott Ragheedre: 'Mondtam, hogy zárd be a templomot,
miért nem tetted meg? Miért vagy itt még mindig?' Ragheed csak annyit
válaszolt: 'Hogy zárhatnám be Isten házát?' Rögtön a földre lökték, csak
annyi ideje volt még, hogy intsen nekem a fejével, hogy meneküljek el.
Aztán tüzet nyitottak rájuk és mind a négyüket megölték.”</b></u></p><p></p><p><u><b>2005-ben, az eukarisztikus kongresszuson Ragheed azt
mondta: „Vannak napok, amikor gyengének érzem magam, és tele vagyok
félelemmel. De amikor a kezemben tartom az Oltáriszentséget, és azt
mondom: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit – akkor
érzem az Ő erejét bennem. Amikor a kezemben tartom Jézust, akkor
valójában Ő tart a tenyerén engem és mindnyájunkat, dacolva a
terroristákkal, és egységben tart minket az Ő határtalan szeretetében.”</b></u></p><p></p>Catholic Herald/Magyar Kurír<br>(vn)<br></div>