<div dir="ltr"><h1 class="">Öröm és életszentség</h1>
<h2 class="">James Martin jezsuita könyve a derű és a lelkiélet összefüggéseiről</h2>
<div class="">
<span class="">
2014. 01. 11. 17:55 - <ul class=""><li class=""><span>
<a class="" href="http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Foerom-es-eletszentseg&title=%C3%96r%C3%B6m%20%C3%A9s%20%C3%A9letszents%C3%A9g&description=" id="da2a_1"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/all/modules/addtoany/images/share_16_16.png" alt="Megosztás" title="Megosztás" height="16" width="16"></a>
</span></li></ul> </span>
</div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>„Talán a legkomolyabb kifogások egyike, amely a
mai kereszténység ellen felhozható, a humortalanság és ingerlékenység,
amely hibájába oly gyakran beleesik a kortárs egyház és teológia” –
idézi Walter Kasper bíborost James Martin <em>Mennyei derű</em> című, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és az Új Ember közös kiadásában megjelent könyvében.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/jamesmartin.jpg" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/jamesmartin.jpg" style="vertical-align: middle; margin: 10px auto; display: block;" height="420" width="300"></a>Ha
jobban belegondolunk, mi is találkoztunk már olyan lelkipásztorral,
magát mélyen vallásosnak tartó emberrel, aki, ha a hit kérdései kerültek
szóba, szigorúvá, sőt, egyenesen mogorvává vált. De vajon törvényszerű
ez? A jezsuita szerző nem csak egyszerűen tagadólag válaszol erre a
kérdésre, hanem bebizonyítja, a humor, a jókedv és az öröm
elválaszthatatlan a hiteles keresztény élettől.<br><br>Annak, hogy a
vallásosságról kialakított fogalmainkból hiányoznak a fenti erények,
persze megvan az oka. Sokszor úgy képzeljük el Istent, mint egy szigorú
bírót. Úgy tartjuk, hogy a vallás célja valami komoly dolog, ezért mi is
így viszonyulunk hozzá. Alexandriai Szent Kelemen, Szent Ambrus és
Szent Ágoston is eltilt a tréfától, hivatkozva Szent Pálra: „…léha vagy
kétértelmű szót ne ejtsetek ki!” (Ef 5,4) A szentek ábrázolásában sem
találunk semmi vidámat. Szent Benedek regulájában arra szólítja fel a
szerzeteseket, hogy kerüljék a nevetést a monostorban. <br><br>Az első
kérdés valóban az lesz, hogy vajon tényleg hiányzik-e a humor a
Bibliából? Martin szentírástudósokra hivatkozva állítja, hogy ott van az
irónia, a tréfa az evangéliumokban is, csak mi nem vesszük már észre. A
kortársak humorosnak tarthatták a szemünkben található szálka és
gerenda példáját ugyanúgy, mint a fává terebélyesedő mustármagról vagy a
tevéről és a tű fokáról szóló példabeszédet. Bár az Újszövetségben
Jézust bölcs tanítóként ábrázolták, feltételezhető, hogy volt humora. Ez
teológiailag is fontos, hiszen Jézus teljesen ember volt, így
humorérzékkel is rendelkeznie kellett. Mivel a szent írók Krisztus
szenvedéstörténetére tették a hangsúlyt, ezért nincs jelen az
evangéliumokban a humor közvetlenül. Az öröm szó viszont számtalanszor
előfordul: „...a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.”
(Lk 13,17) A szerző a 65. zsoltárt és Mária Erzsébetnél tett
látogatásának szövegét részletesebben is elemzi. Megmutatja, hogy az
öröm rendkívül fontos helyet foglal el a Bibliában. Szent Pál apostol a
Galatákhoz írt levelében így ír: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet,
öröm, békesség…”<br><a class="" href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mennyeideru_0.JPG" rel="lightbox"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/mennyeideru.JPG" style="margin: 10px auto; display: block;" height="452" width="300"></a>Martin
szerint az életszentségtől is elválaszthatatlan a humor és az Istenben
gyökerező öröm. Szalézi Szent Ferenc is értette, mire jó a humor, Néri
Szent Fülöp pedig tudatosan élt vele. Boldog XXIII. János pápáról pedig
megannyi tréfás történet kering, jelezve, hogy személyiségének fontos
része volt a humor. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy hányan
dolgoznak a Vatikánban, azt felelte: legfeljebb a fele.<br><br>Szent
Benedek tiltása is valószínűleg a túlzó nevetésre irányult. A szerzetesi
élethez is hozzá kell tartoznia a humornak és a derűnek. Bizonyítja ezt
az a sokk vicc is, melyeknek szereplői szerzetesek. Csak egy példa a
könyvből: „Egy domonkos, egy ferences és egy jezsuita lelkigyakorlat
közben hirtelen Jézus születésének jelenetében találja magát. A jászol
előtt térdelve így szól a domonkos Máriához: Micsoda öröm látni a testté
lett Igét, emberi és isteni egyesülését! A ferences ezt mondja a kis
Jézusnak: Micsoda öröm látni, hogy Isten Fia azonosul a szegényekkel! A
jezsuita Józsefhez fordul: Gondoltál már arra, hogy jezsuita gimnáziumba
küldd?”<br><br>Természetesen Martin is tudja, hogy a vicc bántó, sértő
is lehet. Ezért fontos megvizsgálni, hogy szavaink „igazak-e,
hasznosak-e, kedvesek-e”. Meg kell különböztetni az egészséges nevetést
mások kinevetésétől. A jól használt humor által viszont felismerhetjük a
valóságot. A humor elmélyíti a kapcsolatot Istennel és az emberekkel,
de gyógyító ereje is van. Alázatra is nevel, megmutatva, hogy nem a mi
kezünkben van az irányítás.<br><br>A rendkívül olvasmányos, anekdotákkal
és humoros történetekkel teli könyv ismertetője nem is záródhat
másként, mint egy viccel. „Egy apáca festést tanít a gyerekeknek. Az
egyiktől megkérdezi: Te mit festesz Billy? Isten arcát – válaszolja a
gyerek. De hát ez lehetetlen, Isten arcát még nem látta senki! Mire
Billy: Öt perc múlva mindenki láthatja.”<br><br>Baranyai Béla/Magyar Kurír</p></div>