<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: katekézis a szentségekről - keresztség<br></h1><div>
<div>
<div>
<p>Az év első általános kihallgatásán, január 8-án,
szerdán délelőtt a Szent Péter téren Ferenc pápa bejelentette, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
szentségekről kezd új katekézis-ciklust.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p>„Egy
szerencsés egybeesés folytán éppen v<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>asárnap lesz Urunk
megkeresztelkedésének ünnepe”</b></u> – kezdte beszédét a pápa, majd
hangsúlyozta: <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A keresztség az a szentség</b></u>, amelyen hitünk alapul, és
<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amely élő tagként beolt bennünket Krisztus testébe és egyházába.</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az
Eucharisztiával és a bérmálással együtt a keresztény beavatás
szentségei</b></u>t alkotja. A keresztény beavatás, mint egyetlen, nagy
szentségi esemény, az Úrhoz tesz hasonlóvá bennünket; jelenlétének és
szeretetének élő jeleivé válunk.</p><ol><li>Felmerülhet azonban a kérdés: <font size="4"><u><b>
valóban szükség van-e a keresztségre ahhoz, hogy keresztényként éljünk
és kövessük Jézust?</b></u></font> Végül is nem egy egyszerű rítusról, az egyház
formális aktusáról van szó, hogy nevet adjunk az újszülött kisfiúnak és
kislánynak? A pápa a kérdésre Pál apostol soraival válaszolt, idézve a
Rómaiakhoz írt levélből: „(Vagy) nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik
megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halálára keresztelkedtünk meg? <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
keresztség által ugyanis</b></u> vele együtt a halálba temetkeztünk, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogy amint
Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halálából, úgy mi is új
életet éljünk” (Róm 6,3-4). Tehát nem formaságról van szó! </b></u>Egy olyan
cselekedet, amely<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span><font style="background-color:rgb(255,255,0)" size="4"><u><b>létünket alapjaiban érinti meg.</b></u></font></li></ol><p>Nem ugyanaz: egy
megkeresztelt vagy egy meg nem keresztelt gyermek – nem ugyanaz. Nem
ugyanaz egy megkeresztelt személy és egy meg nem keresztelt személy –
ismételte nyomatékosan Ferenc pápa. Mi, a keresztséggel <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>alámerülünk az
életnek abba a kimeríthetetlen forrásába, amely <font size="4">Jézus halála, az egész
történelem legnagyobb szeretet-aktusa;</font> ennek a szeretetnek köszönhetően
élhetünk egy új életet.</b></u> Többé már nem vagyunk kiszolgáltatva a rossznak,
a bűnnek és a halálnak, hanem szeretetközösségben vagyunk Istennel és
testvéreinkkel.</p><p>Sokan közülünk egyáltalán nem emlékeznek ennek a
szentségnek a kiszolgáltatására, és ez nyilvánvaló, ha nem sokkal
születésünk után kereszteltek meg bennünket. De már feltettem kétszer
vagy háromszor ezt a kérdést, itt a téren: <u><b>emelje fel a kezét az, aki
tudja megkeresztelésének dátumát.</b></u> Ki tudja? Kevesen. De fontos, hogy
tudjuk, melyik volt az a nap, amikor alámerültünk Jézus
üdvösségfolyamába. És engedjétek meg, hogy egy tanácsot adjak nektek.
Nem is tanácsot, inkább egy házi feladatot. Ma otthon keressétek meg,
kérdezzétek meg megkeresztelkedésetek időpontját és úgy jól fogjátok
tudni, hogy melyik volt keresztségetek szép napja. Megteszitek? –
kérdezte a pápa a hívőket, akik kórusban igennel válaszoltak, de a pápa
nem volt elégedett a hangerővel. Nem hallom a lelkesedéseteket! –
mondta, majd ismét megkérdezte: megteszitek? Ekkor a hívősereg még
hangosabban kiáltott: igen! Jól van, mert boldog nap volt, amikor a
keresztségben részesültünk. <u><b>Ha nem ismerjük időpontját, fennáll annak a
kockázata, hogy elveszítjük emlékezetét annak, amit az Úr vitt végbe
bennünk, elveszítjük a kapott ajándék emlékezetét.</b></u> Végül pusztán úgy
tekintjük, mint a múlt egy eseményét, amely nem is a mi akaratunkból,
hanem szüleinkéből történt, és amelynek semmi hatása nincs a jelenre.</p><p></p><p><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Fel
kell élesztenünk keresztségünk emlékezetét</b></u> – ismételte Ferenc pápa.
Arra kaptunk meghívást, hogy minden nap megéljük keresztségünket, mint
létünk jelenlegi valóságát. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ha sikerül Jézust követnünk és az egyházban
maradnunk, korlátainkkal, törékenységünkkel és bűneinkkel, akkor ez
éppen annak a szentségnek a révén lehetséges, amelynek köszönhetően új
teremtménnyé váltunk és Krisztust öltöttük magunkra.</b></u> A keresztség
erejében szabadultunk meg ugyanis az eredeti bűntől, lettünk beoltva
Jézusnak az Atyaistennel való kapcsolatába; ezáltal vagyunk új reménység
hordozói, mert a keresztség adja nekünk ezt az új remény: a reményt,
hogy egész életünkben az üdvösség útján járunk. Senki és semmi nem
olthatja ki ezt a reményt, mert a remény nem csal meg. Emlékezzetek rá:
ez igaz. Az Úrba vetett reménység soha nem csal meg. <font size="4"><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A keresztségnek
köszönhetően <font>vagyunk képesek arra, hogy </font>megbocsássunk, <font>hogy szeressük
azt is, aki megsért minket és rosszat tesz nekünk;</font></b></u></font> a keresztség révén <font style="background-color:rgb(255,255,0)" size="4"><u><b>
ismerhetjük fel a legutolsókban és a szegényekben az Úr arcát,</b></u></font> aki
meglátogat minket és mellettünk áll. A keresztség segít bennünket abban,
hogy felismerjük Jézus arcát a rászorulókban, a szenvedőkben,
testvérünkben.</p><p>Végül Ferenc pápa egy harmadik fontos szempontra
mutatott rá. Feltette a kérdést: megkeresztelheti-e valaki saját magát?
Az emberek kórusban „nem”-et kiáltottak. Nem hallom – mondta a pápa. Az
emberek még erősebben kiáltották: nem! Biztosak vagytok benne? –
folytatódott Ferenc pápa és az általános kihallgatáson résztvevő hívek
párbeszéde.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Senki sem keresztelheti meg saját magát! Senki! Kérhetjük,
kívánhatjuk, de mindig szükségünk van valakire, aki kiszolgáltatja
nekünk ezt a szentséget </b></u>az Úr nevében. Mert a keresztség olyan ajándék,
amelyet a testvéri osztozás összefüggésében kapunk. A történelemben
mindig valaki megkeresztel egy másik személyt, és ez láncszerűen tovább
folytatódik. Ez a kegyelem láncolata. De nem keresztelhetem meg saját
magamat, kérnem kell mástól a keresztséget. <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A testvériség aktusa, az
egyházhoz való tartozás aktusa.</b></u> A keresztség szentségének
kiszolgáltatásában felismerhetjük az egyház leghitelesebb vonásait.<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Az
egyház, mint egy anya folyamatosan Krisztusban új gyermekeket hoz a
világra, a Szentlélek termékenységében.</b></u></p><p>Kérjük tehát szívből az
Urat, hogy egyre jobban megtapasztalhassuk mindennapi életünkben a
kegyelmet, amit a keresztségben kaptunk. Akik találkoznak velünk,
testvéreink, Isten valódi gyermekeivel találkozhassanak, Jézus Krisztus
valódi fivéreivel és nővéreivel, az egyház valódi tagjaival. És ne
feledjétek el a mai házi feladatot, ami az volt, hogy megkeresitek,
megkérdezitek keresztségetek időpontját. Mint ahogy tudjuk
születésnapunkat, úgy kell ismernünk keresztségünk napját is, mert az
egy ünnepnap. Köszönöm szépen – fejezte be az év első általános
kihallgatásán katekézisét Ferenc pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Rome Reports/Magyar Kurír</p></div>