<div dir="ltr"><h1></h1>
<div>
<div>
<div>
<p><span style>„Keressük Isten világosságát </span>a mi kis fényünkkel
és ne elégedjünk meg egy középszerű élettel.” Ez a buzdítás állt Ferenc
pápa homíliájának középpontjában azon a szentmisén, amelyet<u><b> január 6-án,
vízkereszt ünnepén</b></u> délelőtt 10 órai kezdettel mutatott be a Szent
Péter-bazilikában.</p> </div>
</div>
</div>
<p>Epifánia,
Urunk megjelenése azt jelenti, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> kitartással követünk egy fényt,
mindaddig, amíg rá nem találunk egy nagyobb és mindent beragyogó
világosságra</b></u>, amely örökre megváltoztatja az életünket. De az epifánia
mögött ott rejtőzhet a visszataszító sötétség, amely esetleg álruhát ölt
fényből, de a valóságban gátlástalanul azon mesterkedik, hogy megvédje
saját kiváltságait. <span style> Az epifánia egy csillag és egyben Heródes, egy út
és az út akadálya, mint ahogy ez mindig előfordul a hit keresésének
útján</span><u style><b>.</b></u><span style> </span>Ferenc pápa ezek köré a jelképek köré építette fel vízkereszt
ünnepén mondott homíliáját. Mindenekelőtt az ünnep főszereplőihez, a
napkeleti bölcsekhez fűzte gondolatait. Az égbolton megjelent csillag
arra készteti őket, hogy elinduljanak Krisztus nagy világosságának
keresésére. <br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A napkeleti bölcsek hűségesen követik a lelküket
elárasztó fényt és találkoznak az Úrral.</b></u> Útvonaluk jelképezi minden
ember elrendeltetését: életünk szüntelen előrehaladás, megvilágít
bennünket a fény, amely az utakat jelzi, hogy megtaláljuk az igazság és a
szeretet teljességét, amelyet mi, keresztények Jézusban, a világ
világosságában ismerünk fel. <br><br>A mai keresztényeknek is <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>meg van a
csillaguk: az evangélium</b></u>, amelyet olvasnunk kell, amelyről elmélkednünk
kell, hogy megtapasztaljuk Jézust és szeretetét. Útkeresés közben
azonban előfordulhat, hogy kissé elveszítjük vezércsillagunkat, mint
ahogy ez a napkeleti bölcsekkel is történt, amikor keresztezték Heródes
árnyékát. Heródes gyanakvó volt és aggódott egy kicsiny, törékeny
azonban számára veszélyes „vetélytárs” születése miatt. <br><br>Valójában
Jézus nem azért jött, hogy megdöntse e nyomorúságos báb hatalmát, hanem
azért, hogy legyőzze a világ fejedelmét. A király és tanácsosai azonban
érzik, hogy meginog hatalmuk állványzata, attól félnek, hogy a
játékszabályokat a fejük tetejére állítják, leleplezik a látszatokat. Az
uralkodásra, sikerre, birtoklásra, korrupcióra épülő egész világ egy
gyermek miatt válságba kerül! <u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Heródes</b></u> eljut egészen odáig, hogy
gyermekeket gyilkoltat le. Egy egyházatya mondta: „<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Te megölöd a
gyermekek testét, mert a félelem megöli szívedet”</b></u>. Valóban:<u style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Heródes félt
és a félelem következtében megőrült </b></u>– mondta a pápa.</p><p><u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>Ha a
világias gondolkodás sötétsége kissé el is homályosítja a csillag
látványát, a negatív hatástól</b></u> <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>eltávolodva a bölcsek ismét megtalálják a
fényt és a Betlehembe vezető utat</b></u>. Ferenc pápa ezután arra hívta fel a
hívek figyelmét, amit a napkeleti bölcsek hazatérésük pillanatában
tettek. Ez pedig nem más, mint „szent ravaszságuk”, ami arra készteti
őket, hogy ne essenek bele a Heródes által felállított csapdába. <br><br><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
bölcsek</b></u>, ezzel a <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„szent ravaszsággal” megőrizték a hitet.</b></u> Nekünk is <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>meg
kell őriznünk hitünket.</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Meg kell őriznünk</span></span><span style> attól</span><u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a sötétségtől.</b></u> De
sokszor előfordul, hogy a sötétség a fény álarcát veszi magára. Mert
Szent Pál szerint olykor „<u style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>maga a sátán is a világosság angyalának
tetteti magát”(</b></u>2Kor 11,14). És<b style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> itt szükség van a „szent ravaszságra”</u></b>
ahhoz, hogy megőrizzük a hitet a szirének énekétől, akik ezt mondják:
„Nézd, ma ezt és ezt kell tennünk”. A hit azonban kegyelem, ajándék. Az a
feladatunk, hogy <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megőrizzük azt ezzel <font size="4">a „szent ravaszsággal”, az
imával, a szeretettel, a karitatív cselekedetekkel. </font></b></u><br><br>A napkeleti
bölcsek magatartásában van még egy fontos tanulságos szempont, amire a
pápa a hívek figyelmét felhívta. Azt tanítják, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> ne elégedjünk meg
egy középszerű, jelentéktelen élettel, hanem hagyjuk, hogy mindig
magával ragadjon bennünket az, ami jó, ami igaz, ami szép, vagyis Isten,
</b></u> aki mindezt magába foglalja. Azt tanítják, hogy ne hagyjuk magunkat
félrevezetni a látszat által, ne tévesszen meg bennünket az, ami a világ
számára nagy, bölcs és hatalmas. <br><br>Nem szabad ennél megállnunk.
Szükség van rá, hogy megőrizzük a hitet, túl minden világias
gondolkodáson. Induljunk el Betlehem felé, oda, ahol egy egyszerű
peremvidéki otthonban, egy szeretettel és hittel teli anyuka és apuka
között felragyog a magasból felvirradt Nap, a világegyetem királya” –
mondta vízkereszt ünnepén homíliájában Ferenc pápa. <br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>